A szerzőpáros szcientológiáról írt trilógiájának erre a kötetére végképp nem emlékeztem, hiába olvastam valamikor, réges-régen, egy messzi-messzi Üllői úti lakásban, egészen más családi felállásban, és főleg egészen más életkorban. Sőt, más szellemi elkötelezelődésben is. Ami manapság csak nagyon…

   – Van még? – kerekítette nagyra elképesztőn gyönyörű zöld szemét drága Szerelmetesfeleségtársam erre a könyvre mutatva, és azonnal lépett is tovább. Lehet, hogy tényleg monomániás lettem?  Tegnap fejeztem be ennek a könyvnek az előzményét, amelyről a szerzők az előszóban azt mondják, nem …

– És már megint?  Szerelemtesfeleségtársam kicsit frusztráltnak tűnt, hogy újra a szcientológiával foglalkozó könyvet vette elő. Ráadásul olyat, ami már volt a kezemben. Nem önmagában a szcientológia témája frusztrálta, hanem mert így-úgy érintett a kérdésben. Neki magának naná, hogy soha, semmi…

Nem azt mondom, hogy keresztény heteket tartok, de a héten ez a második keresztény könyv, amit olvasok. Annak ellenére, hogy amióta, tizennyolc éve kirostálódtam a gyülekezeti életből (hosszú, szomorú, nem is tudom, hogy tanulságos történet-e?), elég kevés hasonlót olvastam.  Mert ambivalens bennem…

  Szokásom szerint kicsit bajban vagyok. Mindig másért. Most éppen azért, mert a szerzőt személyesen ismerem. Sőt, a helyzet az, hogy ezt a könyvecskét a személyes ismerettség végett olvastam el. Különben nem tettem volna.  Háló Sándor jó ideig a lelkészem volt, majd munkatársam is lett az…

   Gyűjtötte, fordította és szerkesztette:   ANDICS ÁRPÁD, MIHÁLY ANDRÁS, ILLE JÓZSEF, SZÖLŐSI GYÖRGY, SCHEFFLER TIBOR, CHRISTIAN AUREL ALBERT Utálom a reklámokat. A hirdetésekkel nincsen bajom. A reklám tolakszik, tukmál, eltakar, befed, hazudik és manipulál. A hirdetés csak elmondja, hogy van…

MEGINT ELTELT EGY ÉV. EZÚTTAL A 2024-ES. Most sem számoltam össze, mennyit olvastam. A moly.hu néha-néha felhívta mindenféle kitüntetésekkel a figyelmemet, hány könyvet, hány oldalt tettem az idén magamévá, de már nem emlékszem, melyik is volt az utolsó statisztika. Így sem a könyvek számát nem…

A könyvtárban egy Facebook-ról szóló könyvet keresgéltem az informatikával foglalkozó polcon, erre teljesen véletlenül találtam rá. Elsőre a címe tetszett meg. Aztán az alcíme, hogy a MI-t bibliai nézőpontból vizsgálja. És tetszett, hogy John C. Lennox írta. Az utóbbi azért, mert egy könyve volt…

Ültem a földön a Barátommal szemben. Aznap volt a műtétje. Nem volt kis műtét, de ambuláns ellátásban oldották meg. Én vittem, én hoztam őt, és aznap este nála aludtam, ha bármi gyíkja lenne, legyen valaki, aki kéznél van segítségül.  A közös múltunkról beszélgettünk. Amit ezer szállal fűzött egybe…

Minden bizonnyal a lázadás fakó fényű szellemével születtem. Alapból teljesen szabálykövető és simulékony vagyok, de előbb-utóbb mindenhol azon kaptam magamat, hogy széllel szemben a nadrágomra vizelek. Valahogy mindig a lázadó kisebbségben találtam magamat. Volt, hogy egy szál magam voltam a…

Az iszlám terjeszkedéséről, Európa elfoglalásáról már olvastam néhány könyvet. A róluk írtakban szinte mindig elmondtam, hogy számomra kezdettől fogva érthetetlen ez az egész. Mármint Európa vezetőinek a részéről, illetve a háttérben álló mozgatórugók részéről. Mert a végeredmény kizárólag az…

Clive Staples Lewis Keresztény vagyok című könyve volt talán az első könyv, amit úgy a rendszerváltás környékén olvastam. (Azóta a könyv még plusz négy kiadásban megjelent magyarul.) A sorrendet nem tudom eldönteni, a másik befutó Josh McDowell Több mint ács című könyve viszi. Szépirodalom akkor…

NEM VAGYOK KATOLIKUS. Sőt, semmilyen szervezett egyháznak nem vagyok a tagja. Ez nem volt mindig így.  Egyháztag voltam valamikor. Nem is rövid ideig. Tizenhét évig. Ennyi ideig tartott az első házasságom is.  Amikor tag voltam egy egyházban, akkor az egy keresztény egyház volt. Adventista…

Ha viszonylagos rendszerességgel olvasod ezt a blogot, tudhatod, hogy idén ismét Gyulán nyaraltunk. S végre eljutottunk, bejutottunk a gyulai könyvtárba is. Tudhatsz erről, mert írtam már róla. Nem külön blogbejegyzést, hanem csak az egyik bejegyzésem végén, a napló-részben.  A vezetett séta után…

Könymegálló, Római tér, egy kis Synthesis-es sörözés előtt. Elolvastam az első mondatot és gondolkodás nélkül betettem a könyvet a bringástáskámba. Aztán tegnapelőtt, miután kiolvastam a nagy, szovjet űroperát, az Istenembereket (ennek lesz még jelentősége), azonnal belekezdtem, mára meg már túl…