PROBLÉMAFELVETÉS

A köztudatban úgy él, hogy a tudomány és a vallás összeegyeztethetetlen. Mert ott van, tudom is én, a Galilei-per, amelynél mi sem bizonyítja ékesebben, hogy a vallás tűzzel-vassal üldözi mindazt, ami arra világít rá, hogy mekkora marhaság a Biblia. 

Ja, bár Gallei simán túlélte az üldöztetését, na, de akkor Giordano Bruno? A máglyájával? Csak azért, mert azt mondta, hogy a világunk heliocentrikus, és a Föld kering a Nap körül! Szóval az egyház mindig jócskán le van maradva a tudományos eredmények mögött, és csak akkor hajlandó belátni a tévedéseit, feladni a kőkorszaki nézeteit, ha már annyira a sarokba szorult, hogy nem végképp tud mást tenni. 

Amikor a tudomány és az egyház viszonyának a firtatása szóba kerül, az egyházon jobbára a katolikus egyházat értjük. Azért, mert főleg a katolikus egyháznak volt világi hatalma is arra, hogy az akaratát érvényesítse.

Persze ez például Kálvint nem akadályozta meg abban, hogy az ellenfeleit, ellenségeit kivégeztesse. Legalábbis sokan úgy tartják, a keze benne volt több kivégzésben is. Dokumentáltan ugyan egyetlen egy bizonyított esett, Szervét Mihály kivégzése köthető csak őhozzá.

S mert a katolikus egyház esetében tűnik tökéletesen egyértelműnek a vallás tudomány utáni kényszerű ténfergése. 

A Katolikus Egyházat ért vádak közül több is olyan, mint az elhíresült példamondat a fosztogatás és az osztogatás felcseréléséről. Könyvek is jelentek meg erről. 

A MENNYISÉGHATÁROZÓ KÉRDÉSE

Lehet, nagyon egyszerű elme vagyok, de engem leginkább egy gyűjteményes oldal győzött meg annak a vádnak a sületlenségéről, hogy a vallás (s még mindig a katolikus egyházat értve ezalatt) tudományellenes lenne. A Depositum nevű, katolikus hitvédelmi oldalnak ez az lapja azokat  a tudósokat gyűjtötte csokorba, akik hitvalló katolikusok voltak.

Amikor első alkalommal ezen az oldalon találtama magamat, körülnéztem és elképedtem. Tudtam ugyan addig is, hogy voltak katolikus tudósok a történelemben (gyárilag Bruno is domonkos rendi szerzetes volt), de azt hogy ENNYIEN voltak, álmomban sem gondoltam volna. El sem kezdem megszámolni, hányan voltak/vannak.

Tulajdonképpen a Depositum gyűjteménye önmagában is döntő érv, ha a kereszténység tudományellenessége kerül szóba. Mert ez a lista egyértelműen megmutatja mennyire ostoba és/vagy rosszindulatú ez a vád. 

Arról nem beszélve, hogy a tudománnyal, a kereszténység és a tudomány kapcsolatát firtató, pozitív mivoltát alátámasztó, keresztény tudósok által írt könyvekkel mára már Dunát lehet rekeszteni. 

Arról meg pláne nem beszélve, hogy ha a vallás alatt nem csupán a kereszténységet, hanem általában az Isten létébe vetett hitet értjük, akkor ez a szám nagyságrendekkel nagyobb. Tehát ugyancsak Hosszan lehetne sorolni a hívő tudósok neveit. Amit én most nem fogok megtenni.

De ha csak a jelen könyvben bemutatott tudósok számát veszem alapul, akkor is leszögezhető, hogy nem lehet hogy ennyi hülye egybehangzóan ostoba tudós létezzen! 

Azzal együtt valaminek az igaz voltát természetesen nem a mellette voksolók száma dönti el!  Sehol és semmiben. Mert, ugye az újkori mondás azt tartja: 

EGYÉL TEHÉNSZART!

TÖBB TRILLIÓ LÉGY NEM TÉVEDHET!

Ha egy netes keresőbe beütöd a mondást, észreveheted, hogy a találatokban a legyek létszáma nagy eltérést mutat. Sok esetben milliós nagyságrendbe helyezik őket. A józanabb megfontolások már milliárdos példányszámról beszélnek. Gemini nevű MI-haverral úgy kalkuláltuk, hogy a milliárdos nagyságrend  sem megfelelő, tekintve a Föld nagyságát, a légyfajok számát szaporodásának az időegyütthatóját és a letett lárvák számát. Az sem érv, hogy nem minden kikelt légy eszik tehénszart, hiszen a tehenek száma viszont drasztikusan lecsökkent. Azért nem érv a tehénszám csökkenése, mert így bár nem jut el minden légy a tehénszar-evés fenséges élvezetéhez, de légy létükből fakadón potenciálisan ezeknek a példányoknak is a kulinaritás csúcsát jelentené egy nagy kupac, testmeleg marhavégtermék. 

Ha a számháborúnak jelentősége lenne, akkor manapság mind általában a vallásról, mind specifikusan a kereszténységről csont nélkül kijelenthetjük, hogy úgy blődség, ahogyan van. Mondom, ha csupán a számokat néznénk.

E remekművet a Gemini követte el. Jelenleg az ő (ő? hm...) segítségét veszem leginkább igénybe.

KICSODÁK A KÖNYVBE-VÁLASZTOTTAK?

Na, de mennyi és milyen minőségű is az annyi, kik is szerepelnek a könyvben?

Mondjuk ha erősen foghíjas is, mégis tekintélyes ez a lista!

A KÖNYV ÉRVELÉSE AVAGY MENNYIT ÉR A TEKINTÉLY? 

Na, most a helyzet az, hogy a kötetecske (mert meglepően apró és vékonyka kiadványról van szó) hihetetlen nagyvonalúsággal nem indokol és nem érvel. 

Igazából még problémát sem vet fel, tehát el sem mondja, nem támasztja alá a saját létezésének a létjogosultságát. „Összeállításunk azért született, mert... Tovább, a célunk az vele, hogy...”  Semmi ilyesmi nincsen benne. Szerkesztők minden bizonnyal abból indultak ki, hogy az indokot és okot úgyis mindenki ismeri, a citált tudósok neve és a pár idézetük úgyis mindent elmond. Hát hmmm... 

A lista egyik tagja, Francis S. Collins írt egy könyvet, amelynek Isten ábécéje a címe. Anno Írtam egy bejegyzést a könyvről. Ebből a bejegyzésből önidézek most.. 

A vallás viszonylagos reneszánsza miatt az agnosztikosuk és az ateisták is újra meg újra felfrissíthetik a munícióikat.

Van egy egykori hittestvérem, ő agnosztikusnak vallja magát, de valójában vérateista, vallásellenes aforizmákat posztol és készített egy blogot, hogy bebizonyítsa, Jézus nem volt történelmi személy.

Az egyik aforizmája úgy szólt, ahogyan az alábbi  képen látod.

Nem tudom, le kell-e fordítanom vagy érted, mit is kérdőjelez meg a mondat? Biztos, ami biztos: ha valaki kellő nyitottsággal (értsd: ateista megközelítéssel) vizsgálja mélyen és átfogón a legfontosabb, legmodernebb tudományos eredményeket, egészen biztos, hogy hátat fordít a kereszténységnek.

Az aforizma (vagy mi?) alatti beszélgetéshez hozzászóltam: felhívtam afigyelmét arra, hogy hát bizony vannak keresztény tudósok. A mondat szerzője sommásan csak annyit reagált, hogy: „Sorolhatsz neveket, de ha egy kicsit mélyebben megvizsgáljuk őket, akkor a két vonás közül az egyik érvényesül – vagy nincs átfogó tudományos ismeretük vagy csak látszat-kultúrkeresztények – erős érvek szólnak azon személyek esetében is, akiket felsoroltál. Tehát, az állitásom helyes!” 

Már akkor gondolkodtam rajta, hogy mekkora bátorság kell laikusként mások tudományos ismeretének és hitének a megítéléséhez, de hamarosan érkezett egy újabb, hasonló mémaforizma. Az meg így festett:

És ezen gondolatok hátterén immár mélyen eltűnődhetünk, Francis S. Collins melyik kukába való: a vacak keresztény, vagy a még vacakabb tudós kukájába?

Mondjuk most, hogy idéztem saját az egykori vitapartneremet és saját magamat, szembesültem azzal, hogy az idézetem következetesen a kereszténységről beszél. Viszont azt senki nem mondta, állította, hogy a Tudósok ​Isten nyomában tudósai keresztények lennének. Mert az Istenben való hit egyik oldalról nem jelent azonnal kereszténységet. Aki Istenben hisz, az nem feltétlenül Biblia-olvasó, Krisztus hívő, misére, Isten-tiszteletre járó  ember. Másfelől azt sem jelenti, hogy aki hisz Istenben, az azonnal evolúció-elvető kreacionistává válik. 

Vagyis tulajdonképpen bizonyos szempontból újra kell értelmeznem egykori ismerősöm szavait. Igaz, a reakciói teljesen megfeleltek az én egykori félreértelmezésemnek. :-D 

Egy dolog azonban ha nem is teljesen és tökéletesen bizonyos, de nagyon valószínű: egy állítás igazságát soha nem az dönti el, ki támogatja és hányan vannak, akik támogatják (nesze neked demokrácia!). 

Ezen a ponton köszön vissza leginkább, hogy a könyvecske nem magyaráz, nem érvel, nem indokol, csak tekintélyes nevek gondolatait sorolja fel. Gondolom azért, hogy töprengjen a nyájas olvasó: ha ekkora tekintélyek mondják ezt, akkor nem lehet hülyeség! Ami egyik oldalról igaz. A másik oldalról meg egy alapvető vitahiba. Mármint a tekintélyre hivatkozás. Mert semminek sem adja meg az igazság-súlyát, hogy ki vallja a magáénak. Maximum nyomatékosíthatja. Vagyis a könyvecskénk semmiképpen sem bizonyíték, maximum alátámasztás. 

Ha lenne egy átgondolt, szókimondó összefoglalás a csak balkézzel megírt ajánlás helyett, abban tisztázni lehetne, hogy a cél semmiképpen sem az, hogy kedves olvasó, ha XY ebben hisz, hogy jössz te ahhoz, hogy ne higgy? 

De akkor mi? Hát mi: az alternatíva ajánlás, hogy így is lehet. Rámutatni arra, hogy az ezerrel nyomott ateizmuson és a politikai kereszténységen túl van, aki komolyan veszi a vallás igaz voltának, Isten létezésének a lehetőségét. 

SZERKEZET

Mármint az egyes fejezeteké. Minden, a fent felsorolt listában szereplő tudósról kapunk egy rövid, egy-két mondatos bemutatást. A bemutatás után elolvashatunk négy-öt gondolatot tőlük, majd egy részletesebb életrajzban köthetünk velünk mélyebb ismerettséget. 

Hát, ennyi. 

ÖSSZHATÁS

Olyan nem is tudom... Mondanám, hogy nem bántom, mert a mi kutyánk kölyke. Ha már világnézetileg egy oldalról szemléljük a világot. És való, ami nem hamis, bántani nem akarnám. Csak éppen dicsérni sem nagyon tudom. 

Azért nem, mert aki nincsen képben és a kezébe veszi, oké, elolvashatja pár tudós jónéhány gondolatát arról, hogy elképzelhetőnek, sőt, valószínűnek tartják, hogy mindaz, ami létezik nem lehet a véletlen műve, kellett hozzá valami indító, összefogó, rendszerező intelligencia, hogy a világ és benne mi létezhessünk. 

De ugyan mi következik abból, hogy mondjuk Paul Davies hisz abban, hogy létezhet valamiféle kozmikus erő a világegyetemben, amit akár hívhatunk istennek is? Következik belőle egyáltalán valami? Csókay András konkrét kereszténységéből már több minden fakadhat, de vajon a ma szekularizált embere tudja, hogy mi minden? És képes levonni a következtetést? Vannak kétségeim... 

S ez az, amiért a könyv egész koncepciójával, és főleg a megvalósításával fenntartásaim vannak. Azt már csak csendben suttogom hozzá az eddigiekhez, hogy talán ütősebb lett volna csak 19–21. századi tudósokkal foglalkozni. Náluk kevésbé állna meg az a vád, hogy a hitük semmi más, mint mindössze a korszellem nyomása. 

Így valahogy, feleim... Viszont a kötetecske borítója nagyon tetszik. 

6/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 májusának első hétvégéje, anyák napja.

Nekem ötvenegy éve nincsen anyukám.

Anno, vagy tizenöt éve írtam róla egy kis valamit magamnak. Most, ma, anyák napján megmutatom. Itt elolvashatod. 

Pár hete egy szombat délelőtt főzőcskéztem itthon. Korált hallgattam, többek között az „Anyám vígasztalj engem”-et. Valamiért be kellett mennem a szobába Szerelmetesfeleségtársamhoz, aki ott dolgozott mint MartAssist. Meséltem neki, hogy milyen hatással van rám ez a dal. És miközben meséltem, egyszerre csak rám szakadt a felismerés, hogy de hiszen ha igaz mindaz, amiben hiszek, akkor Anyu és én még fogunk találkozni. És ettől a rám szakadt felismeréstől, az örömtől, szégyen, nem szégyen, nagyon sírnom kellett a megdöbbent feleségem vállán. Láthatom még Anyut, átölelhetem, hozzá bújhatok, hallhatom a hangját! 

És írom mindezt egy tudományról szóló könyv alá...