Vagyis sikersztori lett az ötletből. Könnyű belátni, miért. Olvasmányos történetek, történetecskék, fantasztikus, szenzációs témákkal, jól megválasztott képanyaggal, valóban tréfás karikatúrákkal.

Ráadásul, ahogyan a borító is elárulja, a 190 oldalas könyvben összesen 130 érdekesség található. Nem szükséges matematikai doktorátus annak megítéléshez, milyen hosszú egy-egy történet.

Simán elolvasható bármelyik, amíg lefő a kávé, amíg a vécén ülünk, amíg a felhívott szolgáltató ügyfélszolgálatra várunk, a boltban való sorbanállás közben, és minden olyan esetben, amire az Egyperces novellák bevezetőjében Örkény is hivatkozik. (Bár legnagyobb döbbenetemre ez nincsen benne minden kiadásban...)

Az egyes írások hossza, vagyis inkább kurtasága természetesen valamelyest meghatározza a mondanivaló mélységét is. Amikor leírtam ezt a mondatod, azonnal láttam, hogy itt ellentmondást gyártok: az ezt megelőző, Örkény-es bekezdés pont azt mondja, hogy a terjedelem nagysága és a tartalom mélysége nem alapból korrelál egymással. Ha egyáltalán... 

Ezért a doktorátusunknak maximum a kiindulási pontja, de nem tudományos szegletköve lesz ez a könyv. Nem kis lehetőség, ne becsüljük alá az esélyét! 

 A cikkecskéket tizenkét fejezetbe sorolta a szerkesztő, Stöckert Gábor. (Aki manapság már nem az Index-nél, hanem a Telex-nél újságíró.) Van, amelyiknek a címe azonnal mond valamit, valamelyiknek nem. 

• Rosszul tudott dolgok (Eisnstein és a matematika, Napóleon magassága, Buddha kövérsége és kopaszsága, Kell-e vécépapír a nyilvános illemhelyek ülőkéjére?, A csótányok és az atomháború, stb.)
• Dicstelen történelem ('95-ben két percen múlt az atomháború, Háború a madárszarért, Egy milliókat hozó, kitalált ország, A középkori parasztnak több szabadsága volt mint nekünk, stb.)
• Egy világégés margójára (a második világháború apró, megdöbbentő tényei)
• Amiről a reklámok nem mesélnek (az Adidas és a Puma párharca két testvér párharca, A Fanta és a nácik, Ferrari vs. Lamborghini, A McDonalds bebukott és megnyert reklámötletei, A világ mogyorótermelésének negyede egy helyen, stb.)
• Csúcs! Technika... (A nukleáris fegyverek őrei: delfinek, Úrhajósok és a maszturbáció, Kör alakú hadihajó, Tyúkhajtású nukleáris akna, Sztrájk a világűrben, stb.)
• Testünk titkai (Ujjropogtatás és az ízületeink, Nevetséges a csiklandozás?, Egy terhes nő is teherbe eshet, Az ember és a 166 fokos hőmérséklet-változás, Tudnivalók a köldökszöszről, stb.)
• Egészségünkre! (Az alkohol és az agysejtek: remény van!, Mit jelent a 7Up hetese?, A londoni sörcunami, A buborékok és a szénsavas üdítő, Al Capone és a tej lejárati ideje, stb.)
• Azok a csodálatos állatok (Melyik vért kedvelik szúnyogék?, Pókcsípéstől erekció, Miért csíkos a zebra?, Az ijedt oposszum elájul, stb.)
• A popkultúra visszavág (A Monthy Python és a temetések, 2,4 milliárdot érő munkaebéd, A Gyűrűk Urát a Beatles akarta megfilmesíteni, Az ember, aki bűn-rosz filmeket rendezett, pedig nem is létezik, stb.)
• Szokatlan nyaralóhelyek (Hol van Régi-Zéland?, Costa Ricán nincsenek lakcímek, Egy ország, amelyben minden lakóra 18 ezer helyi weboldal jut, stb.)
• Hihetetlen, de igaz (Ausztrália és az emuk háborúja, 69 gyerek egy házaspártól, A fizikus, akit 84 esetben jelölték Nobel díjra, de egyszer sem kapta meg, stb.)
• Mit ránk kentek a századok (A nem létező Dugovics Titusz, Az afrikai magyar, kommunista gyarmat terve, A magyar frankhamisítási botrány, stb.)

Amint látható, a módszer voltaképpen nagyon egyszerű: ha bármi érdekes, különleges, nem mindennapi, téma az utadba akad, rá kell csimpaszkodni,és mindenképpen kipréselni belőle úgy kábé fél  A4-es oldalnyi szöveget. Ha eléggé érdekes dologra bukkantál, jutott az eszedbe, ez némi gyakorlattal korántsem emberpróbáló feladat. 

Az információk megfelelő forrásait fellelni már igen. De a könyv vége kicsit sem fukarkodik ezeknek a megjelölésével: három, nagyon apró betűvel nagyon sűrűn teleírt oldalt tesz ki ezeknek a megjelölése. A legelsőt, az Einstein vs. matekbukás téma linkjét kíváncsiságból bepötyögtem a böngésző címsorába. Konstatálhattam, hogy szó nincsen kontroll-cé, kontroll-vé szerkesztésről. Még akkor sem, ha a két írás terjedelmében és tartalmában gyakorlatilag lefedi egymást. Ahogyan ezzel a kezdetleges kontroll-tevékenységgel azt is konstatáltam, hogy a könyvünk, és az alapjául szolgáló internetes rovat tematikája sem spanyolviasz. Egy másodpercig sem éreztem ezt problémásnak. 

*

Amikor a könyvtárból kivettem ezt a kötetet, bevallom, fel sem merült bennem, hogy végig fogom olvasni. Csak olvasgatni szándékoztam. Ami érdekel belőle. Lapozgatni elölről hátra, középről mindenfelé, s amin a szemem megakad, azt magamévá tenni. Amin meg nem, az mehet a levesbe. Mert ez nem olyan szigorúan előlről hátra olvasandó könyv, hanem az a bárhonnan bármerre olvasható. Ha vannak is benne fejezetek, azok mindössze jelzésértékűek,  kísérleti tematizálások. Amiktől igazából nem függ, és nem is következik belőlük semmi. 

Aztán, nézd már, úgy jártam, hogy elkezdtem az első oldalon, s meg sem álltam az utolsóig. A dolgomat könnyítette, hogy szabadságon vagyok itthon, Szerelmetesfeleségtársamnak meg dolgoznia kell, amíg én például a fürdőkádban ázva, óraszám múlatom az időt. S mert nem ér rám, ezáltal nem tud kizökkenteni az olvasásából. 

 *

Ha megkérdezed (ha nem), elmondom, hogy nekem talán az atomháború és a csótányok viszonya volt az egyik legmaradandóbb információ. Mármint, hogy a csótányok sem sokkal nagyobb eséllyel és csak egy generációval élnének túl egy esetleges atomkonfliktust. Ellenben a muslicák, a lisztbogarak és a Habrabacon darázs, na, az aztán valami. Konkrétan az az emberi szervezet tűrőképességének a négyszázötvenszeresével bírja a sugárzást! Az már valami! Az ember 4-10-es sugárzási értéknél már pusztul. A 10-es értéknél a csótány csak szaporodásképtelenné váik, 64-nél döglik is. Ellenben a muslica csak 640-es, a lisztbogár 1000-es értékné pusztul. Az említett darázs meg 1800-nál. Erről beszélek! E tényállás szerint a csótány meg elmehet a francba! 

Aztán még az sem hagyott hidegen, hogy a középkori, sanyarú sorsú jobbágyoknak több munkaszüneti napja volt mint a mennyivel több joggal rendelkező nekünk. Most mondd, mi meg itt sajnálkozunk felettük. S a cikk meg sem említette, hogy a péppé sanyargatottak az általánosan elterjedt infókkal szemben mennyivel kevesebb adó sújtotta. Tény, ami tény, nekik azonban nem volt internetjük és Ma is tanultam valamit című könyvük. Meg nem olvashatták a blogomat sem. 

Edison meg elmehet a pitlibe! Gyakorlatilag messze nem volt akkora agy, ahogy tudjuk, s még nagy jellemmel sem bírt. Például Teslával is jól elbánt, két marok zsével kecsegtette egy munka elvégzéséért, aztán  meg kiröhögte, hogy coki, te, ez csak a kapitalizmus mézesmadzagja volt, egy fillért sem kapsz! Jó, állítólag a mai napig világit egy Edison-izzó valami eldugott kis zugban, raktárban, vagy állomáson, de az is valami, hogy úgy száz éve nem égett ki az a kis vackeráj? 

Másodlagosak ezek az infók? Hogy a viharba ne lennének azok? Kevesebbek azonban semmiképpen nem leszünk általuk. Mert egy kávészünetes, tízperces Facebook-os szörfözgetés közben mennyi marhaságot nézünk meg? A kétszázadik közlekedési balesetet a barom miatt, aki..., a celebvilág legfrissebb infóhaszontalanságait, hány kommentháborút küszködünk végig tök időpocséklásként? 

S úgy fest, a felelsleges információknak is van értéki rangsora. Mert a könyv címével megegyezőn, a benne szereplő történeteknek, információknak ha nincs is közvetlen haszna, van valódi információ-értéke. Míg annak, hogy Celeb4356 hanyadszor válik, miképpen Celeb4678-tól, hát, tudod...

Index.hu, 2019, 190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631230123 · Illusztrálta: Hernádi Levente, Merényi Dániel, Szarvas

9/10

2023 agusztusának a vége, szombat hajnal, szabadságidő, Rocket Scientists szól (keress rá a YouTube-on, nagyon finom kis muzsika!). 

Azon tűnődöm, a francba, ötvenhat éves vagyok. Cukros vagyok, keringési zavarom is van, a jobb vállam ízülete úgy másfél éve xarakxik, a jobb könyökömé egy hete, a derekam úgy tizenkét éve, rossz a szemem, van egy enyhe aranyerem, a fogaim sem teljesen épek, a jobb talpam miatt ortopédián kaptam betétet valami csontkinövés miatt. Tegnap ráadásul kiderült, hogy a hemoglobin számom is magas (dohányzás, keringési zavarok, szívelégtelenség). 

És tulajdonképpen komoly bajom nincsen. Csak lassan szétesek. :-D

Tegnap reggel elbringáztam a diabetológiára. Kaptam egy újabb gyógyszert. A nyolcadikat. Bakker! 

S még így sem állok olyan cefet rosszul. Állítólag nem nézek ki ötvenhatnak. Bár a szakállam lassan már nem mákos, hanem simán ősz, oszt' szevasz! 

Mi vár rám...? Voltaképpen nem vagyok még annyira öreg. De valahogy, tudom is miért, úgy érzem, a finisben vagyok, nem vár már rám nagy dolog. Csak akkor várhatna, ha ledöntenék néhány olyan kerítést, amit nem akarok és nem is merek ledönteni. S nem tudom, annak, ami várhat rám, ezeknek a kerítéseknek a ledöntésével lenne-e akkora értéke, mint most gondolom vagy csak más formában jelentkezne az, ami most is fekáliás?