Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül.  A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott…

Nehéz minek tekinteni Simon Stålenhag könyvét. Egyetlen dolog biztos vele kapcsolatban: figyelemre méltó. Hogy milyen szempontból és milyenből célt tévesztett, az már egy más kérdés. Ami egészen bizonyos: ha csak jottányit is engedünk a felületességünkből, és odafigyelünk, minden zavarunk, kérdésünk…

No, azt azért a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik, hogy Orbán Viktor ajánl nekem olvasnivalót! Ráadásul olyat, amit 2019-ben a Gede testvérek adtak ki első ízben Magyarországon. Igaz, a miniszterelnök úr kiadást nem említett, de minden bizonnyal erre az újra, az…

Emiatt a könyv miatt kicsit kikaptam a Napkút Kiadótól. Hm... Ez túlzás: inkább csak nagyon finoman szóvá tették, hogy jobb lenne, ha a friss kiadványokra koncentrálnék, amikor recenziós példányokat szemezgetek. Ebből a könyvből már alig van pár darab raktáron. De az újszülöttnek, ugye... S még…

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Az alapművet még egy Jugoszláviában kiadott szamizdat-kiadásban olvastam. Legalábbis azt hiszem, hogy szamizdat volt. Annak ellenére, hogy volt rajta kiadó név: Fórum. Mint regény elsőre annyira nem tetszett. Azt felfogtam, beláttam, hogy a kommunizmus egyik legötletesebb, legkeserűbb kritikája.  S…

Nem tudom, miért foglalkoztat a kérdés annyira, hogy több könyvet is olvassak róla. Nem kettőt, még többet. Sokkal többet. Legalant ott van a lista, ha érdekel. Tényleg nem tudom. Azt bizton mondhatom, hogy elsősorban nem belpolitikai kérdésként érdekel, és végképp nem a pártpolitikai szimpátiám…

Nagyon örültem, hogy két nappal a nyaralásunk kezdete előtt megérkezett az értesítés, hogy átvehetem az előrendelt könyvemet. Mert PKD az egyik kedvenc íróm. Akkor is, ha a legtöbb könyvével van bajom, és egyetlen regénye, a Figyel az ég került csak a kedvenceim közé. Nem tudom megmagyarázni ezt az…

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Van olyan, amikor az irodalom prófétál. Vagy csak egyes szerzők jól következtetnek. A Gerilla eredetileg 2016-ban jelent meg. Vagyis nem konjunktura-regény az Amerikában most zajló tragédiára reagálva. Az írója, Laurent Obertone nagyon élvezetesen és szemléletesen írja le, miért pusztul bele a…

Kezdjük azzal, hogy az epizód címe ezúttal nagyon rosszul sikerült. Nem önmagában, hanem az asszociáció miatt: valószínűleg ember nincsen, legalábbis egy bizonyos életkor fölött, akinek ne Bergmann ugyanezen című filmje jutna eszébe. Viszont Bergman filmjének semmi köze nincsen zombis kedvencünkhöz.…

A Negan-féle háború lezárása után, úgy gondoltam, részemről befejeződött a The Walking Dead, innentől már csak újabb bőr a rókáról, semmi más, csak üzlet, egy jól bejáratott brand lendkerekes önlendülete. Ugyan erre utalt már az is, hogy az előző rész végén Rick, tudod, a jók egykori rendőr vezetője…

Világéletemben pacifista voltam. Soha nem ütöttem meg komolyan senkit, soha nem verekedtem élesben, a legkomolyabb erőpróbám kiskamasz koromban az erőfitogtató birkózás volt a Harrer Pál utcai gyerekrendelő mögötti kis füves téren. Jó, lefogtam egyszer apámat, amikor majdnem kést mártott az…

– Nem mondod, csak nem Walking Dead-et olvasol megint? – kérdezte gyönyörű zöld, de már igen álmos szemmel, álomhoz vackolódva tegnap este szerelmetesfelségtársam, amikor az esti rituálékon túljutva bebújt mellém a paplan alá. – Hány része van még?  Ki tudja? Én nem... Megnéztem, úgy fest, az angol…