Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy alkarnyi könyvet. Lázár Ervin mesekönyvei és a régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat kezdeti darabjai voltak mögötte. A Kaszás-könyvhöz nyúltam először.
Másodszor pedig ehhez a Pápay Kálmánhoz. Úgy nagyjából semmit nem tudtam róla, soha nem olvastam, azért szereztem be, mert a sorozat része. De nem vonzott soha. Most sem a borító, hanem a fülszöveg fogott meg.
„Hirtelen sötétség borul a Földre, nem kél fel a Nap. Míg a jelenség okát találgatják, a világ élete új irányt vesz. A sötétség megváltoztatja az emberek életét, felbomlik a rend. A városokból elmenekült emberek egy része egy furcsa kastélyban sínylődik egy diktátor uralma alatt, mások kutatóűrhajó felbocsátásával próbálkoznak, vannak, akik magányosan tengődnek, mindentől és mindenkitől félnek. Az önálló, de össze is függő epizódokból álló regény egy első könyves író munkája. Kitűnő atmoszférájú, ötletes műve kellemes meglepetés a tudományos fantasztikus műfaj kedvelőinek.”
Egyszerűen nem értem, miért nem kelt bennem még érdeklődés iránta. Mert a tartalom alapján simán és minden további nélkül kelthetett volna. Most kelt. Jól jártam, hogy igen.
Sajnálatosan Elvetélt Magyar Scifisták Napok
A szerzőről semmit nem leltem a neten. Egy moly.hu-s beszélgetésből az derült ki, hogy fizikus volt, egyetemen tanított, és két novellája jelent meg az Új Írás 1971-es számában. Tehát több sci-fi könyvet nem írt.
Mindnyájan nekifoghatunk a reménytelen szomorkodásnak! De komolyan.
Úgy látszik, Sajnálatosan Elvetélt Magyar Scifisták Napokat tartok: mert, ugye, Kaszás sem írt több regényt, csak A Galaktika urait. S a következő kötet, amit tervbe vettem Darázs Endre Vashold című kötete. Nem tudom még, milyen, de ő sem írt több könyvet. Neki van mentsége: meghalt szegény, mielőtt megtehette volna. Kuczka Péter pedig, úgy fest, egy időben gyűjtötte a sorozatába az egykötetes szerzőket.
Hogy miért komolyan, azt nem fogom tudni magamban tartani, mert az a lényeg. De egy kis türelmet, amíg odáig eljutok!
Milyen a leghosszabb éjszaka?
Sötét. Hideg. Depresszív. Nincs több termelés. Semmilyen. Rohamosan fogy az élelem. Hosszú távon meghalnak a növények, tehát előbb-utóbb baj lesz az oxigén mennyiségével is. Az alap az, hogy egyik napról a másikra egyszer csak nem kel fel a Nap. Történik valami, nem tudjuk meg mi, ami sötétséget borít a Földre. S a sötétségtől összeomlik a civilizáció.
Vagyis voltaképpen itt a világ vége. Ergo: disztópia. Ne feledd, egy 1976-os kötetről beszélünk!
Nem mondom, hogy előzmények nélküli. Robert Merle Malevil című regénye 1972-ben jelent meg. Magyarországon 1975-ben. Vagyis abban az évben, amikor A leghosszabb éjszaka. Nem kizárható, hogy Pápay ismerte. De korántsem bizonyos. S az átfedések nem túl erősek. Van viszont más, amivel de, s abban az elsőbbség egészen bizonyosan Pápayé.
De hogy fokozzam a drámai feszültséget, mielőtt a saját tulajdonú elsőbbségéről beszélnék, előtte elmondom, hogy ez nem regény. Vagyis de, csak nem úgy az. Amit megtudunk, azt nem regényformában ismerjük meg, hanem az alapszituáció alá rendezett elbeszélések füzéréből. Amikben vannak ugyan átfedések, de alapvetően nem egymásra épülnek.
Az elbeszélések stílusa hangyányit eltér egymástól, de a mondanivalójuk egy: az ember embernek farkasa, a túlélésért mindent, s a túléléshez hatalom kell. Elkeserítő. Persze azóta találkoztunk már hasonlóval. Ilyesmi a már említett Malevil is, de voltaképpen a The Walking Dead is. Meg sok minden más is. Ám újra mondom, ezt a könyvet 1976-ban adták ki.
A sötétség okáról Pápay nem beszél. Mert az ok voltaképpen mindegy, az okozat a lényeg: mit teszünk, ha baj van, egymásba kapaszkodunk, vagy eltaszítjuk a másikat?
S most figyelj! [Perggődob] Van a sok között egy elbeszélés. Arról szól, hogy egy pasi él, éldegél a maga kis világában, szerelemes barátja feleségébe, de nem lép... stb., stb. Majd egyszerre valahol egészen máshol találja magát, mozdulatlan, meztelen emberi testek között meztelenkedik maga is, a tarkójához valami kábel tapad. Letépi és kiverekszi magát a meztelen testek közül.
Kiderül, hogy a meztelen emberek tömege semmit nem tud arról, mi történik körülötte. Akik mesterséges öntudatlanságban tartják őket, energiaforrásnak használják a tömeget. Amit azok életnek vélnek, az csak egy mű élet, nem élik, csak azt hiszik, hogy élik. Emberünk tehát egy sivár, túlélésért küzdő világra ébredt. A másikban jobban érezte magát, de az nem a valóság, csak egy mesterséges párhuzamos világ. Egy mátrix.
Ugye, hogy ugye? S gondolja azt az ember, hogy a Wachowski-tesók mit sem tudtak Pápay elbeszéléséről! Aminek ugyan vajmi kevés esélye van, de akkora az átfedés, hogy mégis nehezen hihető, hogy valahogy, valamilyen formában mégis csak...
Egyébként ez az elbeszélés talán a legerősebb a kötetben. A való világban a túlélés lehetetlennek látszik. Különösen, ha az összes mátrixban élőt felébresztik. Amit, ugye az erkölcsi érzés helyesnek sugall. De ha felébresztenek mindenkit, pittyputty nem lesz elég az élelem, és a felébresztetteket ki kell küldeni a sötétbe. Ahonnan jobbára senki sem tér vissza. Jó ez nekik valóban? Vagy csak ez az etikus, és jó etikából felfogottan alaposan kibabrálnak úgy húszezer emberrel. S ha mindenkit felébresztenek, megszűnik az áramtermelés is. A Bázison is sötét lesz. Jó ez végcélnak?
A könyv végére parányit összezavarodtam. Nem értettem a másik civilizáció megjelenését, meg a róluk szóló pár oldalt sem nagyon. Mármint azt nem értettem, hogy tulajdonképpen milyen összefüggésben van az addigi egésszel? Tudja, érti valaki? Tényleg kíváncsi lennék rá!
Mit mondjak még róla? Ó, igen, fontos: Pápay jól ír. Akkor is, amikor lassabb, békésebb tempóra van szükség, meg akkor is, amikor lövöldözős, robbantós akció van. Mitöbb, semmi bajom nem volt a karakterek, a hangulatok, a viszonyok ábrázolásával sem. Sőt!
Ha hasonlítani kell
de tényleg csak akkor, talán és elsősorban Bradbury ugrik be. Pápay nem annyira lírai, de először mégis Bradbury jutott róla az eszembe. De félek, ez negatívan befolyásol téged! Távol legyen! Kedvcsinálónak értelmezd a hasonlatot!
Csak kutakodnom kell ott a hátsó polcokon! Mi mindent hagytam ki eddigi életemben! Ezt például bánom.
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975, 24
6 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110635
9/10
2021 szeptember harmadik harmada. Egek, hát most volt újév, szinte még el sem kezdődött a nyár, immeg már bőven ősz van.
