Az úgy volt, hogy feltévedtem az MCC Press oldalára, és tudatosította, hogy évekkel le vagyok maradva a könyveikről. Csuda izgalmas dolokat adnak ki, a konzervatív világszemléletemnek, az elveimnek és az ízlésemnek,  pont megfelelőket.  Nézegettem, amiket eddig nem láttam, és kiírtam magamnak…

  Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például…

Rendszeresen, hosszabb-rövidebb idő múlva kihalunk mindjárt valamitől. Utoljára a Covid miatt gondoltuk, hogy hullahegyek hevernek majd az utcán, a metró mozgólépcsőin, a plázákban. Aztán csak ráztam a fejem mint a kiskutya, mert az lett a rémhír, büntették is, hogy ha valaki azt merte nyilvánosan…

Unos-unt (de annyira, hogy már én is unom, de azért a rend kedvéért) refrén: nem szeretem igazából Stephen King könyveit. Ehhez képest jó párat olvastam már. És rendszertelenül rendre a kezembe kerül ez-meg az tőle.  Az ellentmondásnak egyszerű oka van: King fantasztikusan ír, jobbára semmitmondó…

Ismét egy Könyvmegállós szerzemény, Szerelmetesfeleségtársam nyomta a kezembe: – Te szereted az ilyeneket!  S valóban. Ezzel együtt többszöri nekifutásra jutottam csak a végére. Nem a regény hibája. De idei nyaralásunk alatt, Gyulán belekezdtem, és bár ez meg az kiütötte az olvasási sorrendben,…

Idén harmadik alkalommal nyaraltunk Gyulán. De csak most jutottunk el a gyulai könyvtárba. Személyi programszervezőm, Szerelmetesfeleségtársam talált egy olyan lehetőséget, hogy vezetetten is meg lehet látogatni a könyvtárat. Aham, mindketten rábólintottunk, ez lesz a jó! Mindösszesen négyen…

Végre védettségi oltási igazolvány nélkül látogatható a könyvtár! Alig vártam. Aztán majdnem üres kézzel jöttem ki. Valahogy semmihez nem volt kedvem, sem szépirodalomhoz, sem ismeretterjesztőhöz, de még képregényhez sem nagyon. Olyan csihipuhis volt mindegyik, s nem fűlt hozzá egy porcikám…

Volt egy családi barátnőnk, Edit. Akinek a baráti társaságban Tüszi volt a beceneve. A becenév eredete adja magát: ha nem figyeltél, és alattomban ért Edit tüsszentése, bizony fontolgattad magadban a pelenkacserét. Egy időben együtt dolgoztunk a Fókusz Könyváruházban, onnan volt az ismerettség. Ha…