Manapság aki nem illeszkedik be a liberális (vajon mit is jelent manapság ez a szó?) polkorrektség általános elfogadott, jól hangzó, de jobbára szemforgató és kétkulacsos irányvonalába, szíre-szóra, pillanatok alatt megkapja a fasiszta jelzőt. A fasiszta szó szitokszóvá vált, automatikusan antiszemitát és tömeggyilkost jelent.
A könyv címe és a fülszövege azt ígéri, hogy elolvasva választ a kapunk a címben foglalt kérdésre. A kérdés pedig sugallja, majd a sugallatot a bevezető rész is megerősíti: jelentős fogalomzavar van e szó körül. Azt is mondja a bevezető, érdemes megvizsgálni, vajon mit is jelent igazából a fogalom?
A szerző ennek érdekében fogja, és áttekinti a fasizmusok történetét. Többes számban, mert ahogy állítja, és ahogyan az kiderül, ahogyan nem egyfajta volt a kommunizmus megvalósításának útja, ahány ország, annyi módszer, ugyanígy működött a fasizmus jelensége is.
A vizsgálat tárgyából kihagyja a hitleri Németországot és Magyarországot, mondván, hogy e kettőről tengernyi irodalom született már. Foglalkozik viszont Olaszországgal, Spanyolországgal, Portugáliával, Görögországgal, Finnországgal, Norvégiával, Svédországgal, Angliával , Franciaországgal, Ausztriával, Szlovákiával, Szerbiával és Romániával.
Türk Attila nem szereti, nem mentegeti a fasiszta mozgalmakat, elveiket és szellemiségüket. Csak korrekten megivzsgálja a történetüket, nem determinált végkövetkeztetésekkel állva hozzá a történelemhez.
Nem tudományos művet írt a szerző, ismeretanyaga mégis lenyűgöző, széles látókörű és tömör. Valóban, a könyvet olvasva sok mindent megtudunk és megértünk az 1920–1940-es évek európai történelméről. Érthetővé válik, hogy bizonyos történelmi helyzetekben szinte kikerülhetetlen volt a diktatórikus forma a megoldás felé elmozdulásra. Ahogyan az is, hogy minden diktatúra törvényszerűen hajlott előbb-utóbb az erőszak felé. De az is egyértelmű, hogy már akkor is lett fasiszta, akit annak mondtak (Finnoszág). Sőt, az is kiderül, hogy szinte Romániára zsugorítható azoknak az államoknak a száma, akik önként és dalolva még túl is tejesítették a berlini Nagy Testvér terveit. (A Vasgárdát már Berlinből is csillapították.)
Nagy tanulsága a könyvnek, hogy az utolsó csatlós Magyarország kép mennyire igaztalan, s hogy bizonyos tények milyen vastagon rámutatnak a történelem ítélőszékének kétkulacsosságára.
Két bökkenője van csak a könyvnek. Az egyik, ez a kisebb probléma, hogy érthetetlen mód hiányzik belőle az irodalomjegyzék. Türk Attila egyik utolsó mondata, hogy arra már igazán nem volt hely, enyhén szólva mulatságos, különösen, hogy több mint száz munkára hivatkozik. Egy oldalon harmincöt sor van, vagyis a felsorolás három-öt oldalt igényelt volna. De legyen tíz….
A másik és sokkal nagyobb probléma, hogy úgy fest, a szerző vagy túlbecsülte az olvasóit vagy megriadt mégis a feladattól: nem válaszolja meg a könyv végén az elején feltett kérdést. Beéri egy sommás megállapítással: Most már eldönthteki ki-ki maga, hogy mi is volt a fasizmus?
Amikor ezt a mondatot olvastam, álltam, mint Bálám szamara, csak nem angyalt láttam.
Türk úr, kérem, nem ezt ígérte a könyv címében és a bevezetésében! Nem látok az ön agyába, persze, vontam le következtetéseket, de nem feltétlenül azokat, amiket ön. Értse meg, mi emberek olyanok vagyunk, hogy még amikor fekete-fehér valami, azt is képesek vagyunk színesnek látni (Az „Elkúrtuk. Nem csináltunk semmit!” – mondatok például drága Nagyikám értelmezésében így festettek: „Hát ő legalább bevallotta.” Nem! Nem bevallotta: lebukott. Ez csak példa.) Szóval nem tudom, a fasizmusok története alapján ön, író úr, milyen követeztetéseket vont le? Nagyon kíváncsi lettem volna rá. S tett egy halovány ígéretet, hogy a fasizmusok történetének mai vetületével is foglalkozni fog, mert bizony a közbeszédben nagyon is jelen van a fogalom. Erről aztán végképpen egy szó nem esett. Ezért viszont nagyon elégedetlen vagyok!
Utána kell néznem, ki az a Türk Attila. Mert egy másik könyvéből kiderült, hogy ez a név csak írói név.*
* A moly.hu-n pótolta a hiányosságomat és csökkentette a tudatlanságomat a Márk_Serleg nevű felhasználó. Megtudtam tőle, hogy Türk Attila igazi neve Szatmári Jenő István, aki E. S. Fischer néven is publikált.
3,5/5
(2013)
Anno, Budapest, 2008, ISBN: 9789633755402
