Á, a fenébe, már önmagában sem bízhat az ember! De most komolyan! Nincs megbízhatóbb ember nálam, aztán nézd, mi történt már megint! Miközben blogomszerte közismert, hogy nem szeretem a horrort, a vámpíros történetektől meg egyenesen a hideg ráz. Erre mi esett meg immeg? Nem csupán megvettem…

Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: – Olyan jól írtál a rajzokról, hogy kíváncsi lettem…

Igen, még mindig könyvtár. S ez volt az a képregény, amit a téma miatt nem igazán akartam kihozni. Ahogy mondtam már a Szedd össze magad értékelésénél, kicsit besokaltam a csihi-puhis, vérfröcsögős, világmegmentős történetektől. De aztán lapozgattam, és mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom…