A SZEX-KÉPREGÉNYRŐL ÍRT BLOGBEJEGYZÉS

Az történt ma reggel, hogy megint írt nekem a Blogcímlap, hogy egy bejegyzésem kikerült oda. Úgy nagyjából minden bejegyzésem kikerül. Egy darabig azt hittem, a saját jogán, mert, hogy jókat írok. Manapság azt gondolom, hogy egy-két írás valóban így jelent meg az oldalon. Manapság már inkább azt hiszem, valamiféle automatizmus miatt. 

Viszont egy karácsony előtti könyvértékelésem nem jelent meg. Gondoltam, a témája és az illusztrációi miatt. Mert eyy képregényről van szó. Ami a szex történetét meséli el. Hát vannak benne képek.... Például egy festmény, amelyen premier planban tárul elénk egy szemérmetlen puna.

Ha másért nem, ezért érdemes rákattintatnod a szövegre! Mert hát nem igaz-e, amit az Al Pacino által megformált ezredes felettébb érzékletesen megfogalmazott a titkárának az Egy asszony illara című filmben? „Tudod, mi a legszebb szó a világon? [hatásszünet, majd az arcul csapó igazság] PINA!”

Jó, fallokrata megközelítés, belátom. De Al Pacino arcán, a (szinkronizált) hangjában ott van a férfinem minden tisztelete a nők legfőbb nőiessége előtt. S nem, nem a női személyiség elpinásításáról van szó, ne fárassz már, hanem a nők szeretetéről, a testük imádatáról. 

Aztán kiderült, hogy nem, szó sincsen cenzúráról, legalábbis a blog.hu felületén, olyan csak a Facebook-on működik, ami egyből letiltotta a bejegyzésemet, mert az első rajz, amit értelmezni tudott, ez volt: 

ez meg, ugye szeretkezés, és az hűmegha! Szóval arról volt szó, hogy beélesítettem a szex-képregényről írtakat, aztán önmagam számára is suttyomban, valamikor, tévedésből, visszatettem vázlat-állapotba. Erre egyébként tegnap reggel döbbentem rá amikor is Szerelemetesfeleségtársam ébredés után a számára eddig elmaradt blogbejegyzéseimet olvasta, és szóvá tette, hogy nem leli a szex-képregényest. Mire én döbbentem lestem, hogy hiszen az vázlat-állapotban van, kívülről csakugyan nem látható. Élesítettem. És eközben tűnt fel, hogy a blogom átlag számaihoz képest viszonylag sokan látogatták meg a képes szexről írt oldalamat. 

MIT JELENT EGY KÖNYVOLVASÓS BLOGON AZ OLVASOTTSÁG?

Az én átlagos statisztikáimhoz viszonyítva a szex-képregény olvasottsága „felrobbantotta az internetet”, „imádatra kényszerítette az internet népét”, meg egyéb ilyen baromságok. (Annyira úúútálom ezeket a barom szófordulatokat!) 

Hogy, hogy nem, 2024-ben ez a bejegyzésem érte el egyébként a legtöbb kattintást. Amiből nekem semmi hasznom nincsen. Csak a tudat. Meg a következtetések, amiket le tudok vonni. Nem szívderítők. De kétségbe sem esek miattuk. 

A blogom történetének a legolvosattobb bejegyzése egy, a női test dicséretéről szóló könyv értékelése volt: arról szólt, hogy a gömbölyű szép. Volt benne jó néhány hiányos öltözetű hölgy fényképe. Minden bizonnyal ez volt az ok. Semelyik másik bejegyzésemet nem nézték meg annyian mint ezt. Hogy el is olvasták-e ennyien, hát, kétlem. 

Ja, hogy mennyi az annyi? A blog.u statisztikája szerint most olyan százötvenezer körül jár a nézettsége. (Jó lenne, ha az olvasottsága is ennyi lenne!) Ez a szám csak akkor mond valamit, bármit, ha van hozzá valami viszonyítási alap. Soha nem számoltam ki a kattintási átlagomat. Most sem fogom. Pepecs és messzire nem megyek vele. 

Meg különben is, ki nem ismeri azt a híres-hírhedt churchill-i mondást, miszerint ő csak a saját maga által hamisított statisztikáknak hisz? Bár el kell ismernem, volt egy olyan statisztika a személyes életemben is, amikor igenis komoly felismerésekhez vezetett egy házi csoport összetételének, látogatottságának a kielemzése. De nem érzem az analógiát az akkori statisztika és a bloggal való szőrözés között. 

A LEGOLVASOTTABB BEJEGYZÉSEK

a következők voltak idén a Moha olvasó-naplója blogon (zárójelben azt a számot látod, ahányszor rányitottak egy-egy bejegyzésre.

Van-e bármi feltűnő ezen a listán? Talán a következők.

A szex mint téma két könyvvel is helyet kapott rajta. Az első helyezett, a szex-képregény egy nap alatt jutott erre az eredményre. 

Aztán, hogy van négy szépirodalmi témájú kötet, de abból kettő képregény, egy pedig a Vargas Llosa szex-témájú Pantaleon-ja. A negyedik viszont meglepő: Téti István fantasy-filozófiai regénye, az Időtlen rend. 

A Hihetetlen Magazin háttérhatalmas száma iránti érdeklődés manapság teljesen indokolt, hiszen olyan események zajlanak, amelyekhez a józan paraszti nem elég. Mondjuk engem meglepett a bejegyzés sikere, mert naivan azt hittem, egyéb témái miatt a Hihetetlen népszerűsége Pataky Attila népszerűségével konvergál, amióta elvitték az ufók. 

Csernus könyvét nem tudom, hogy a szerző személye vagy a téma vitte a győztesek közé. De örülök, hogy ott van. A témája miatt örülök. 

A LEGOLVASATLANABB BEJEGYZÉSEK

Eszembe sem jutott, hogy erről is listát csináljak. Aztán de. Kíváncsi lettem rá, mi hagyta hidegen a blog olvasóit. Hátha tanulok belőle, vagy le tudok vonni valami hasznos következtetést. 

Nos, ebből a listából van, amit értek, van, ami tök érthetetlen. S van, ami fájdalmas. Az első helyezet a tök érthető-kategória. A könyv 1966-ban jelent meg a szocialista kulturális együttműködés keretében, Pozsonyban (meglepő, hogy Pozsony és nem Bratislava van feltüntetve kiadási helyként. (Elégedett vagyok: beírtam a keresőbe, hogy Bratislava, mert kíváncsi voltam, nem voltam benne biztos, hogy nem kalapos s-el írják-e. Nem azzal, de nem ez a lényeg, hanem, hogy beírtam és az első találat szerint Bratislava: Pozsony, Szlovákia fővárosa. És tényleg!  :-D ) Vagyis egy vacak borítós, régi, szlovák krimi Kit érdekel rajtam kívül? (Egyébként jó kis könyv ez, minden prekoncepció ellenére.)

Na, de a második hely? Robotok, sci-fi, robotlázadás, a borító sem rossz, amiképpen a könyv sem... Nem értem! 

A harmadik-negyedik hely megint érthető. Régi könyvek, a Cortázar valóban vacak is. Az ötödik hely megint érthetetlen: olasz képregény, krimi, halott, nyomozás, friss kiadás... De erre a sorsa jutott a szintén olasz Tex 3. és a Dampír 4. is. Mondjuk az utóbbi szintén nem friss kiadás, csak én maradtam le az értékelésével. 

Az, hogy a Kisvárosi Lady Macbeth és az írója Leszkov számomra az év felfedezése volt Sváb József által O. Henry novellái mellett, az egy dolog. Ami késik, nem jön időben, oké, én voltam a tájékozatlan mindkét szerzőt illetőn, elfogadom. 

Általános tanulságlevonás az olvasatlan bejegyzésekből. Nincs. Tanácstalan vagyok. Még csak azt sem mondhatom, hogy a régi könyvek iránt nincsen érdeklődés, mert például a első Metagalktika 5157 kattintást kapott )2020-ban), ami a blogomon tekintélyes nézettség. Vagyis a csuda tudja... 

No, de ez van. Legalább az idő ment ezzel a statisztikával rendesen! Különösen, hogy a bejegyzés felét valahol elvesztettem tegnap óta. Tegnap ugyanis befejeztem, lezártam mindent megírtam, hogy ma majd csak élesítenem kell. Aztán ma reggel rányitottam és az első lista még éppen meg volt, de az is formázatlanul, a másodiknak nyoma se, a bejegyzést záró, személyes naplónak meg végképp... Gyanítom, hogy én voltam a hunyó, rosszkor kattintottam rosszra, rossz helyen... 

*

2025 januárjának az első péntekje. Még szabadságon. De hétfőn már munka lesz. Munka. Ötvennyolc leszek idén, három hónap múlva. A nagypapáim már nyugdíjban voltak ilyen idős korukban. Jó, még csak három éve, de akkor is nyugdíjban. Rám még hét év munka vár. Hét! Nem vagyok trutty állapotban, azt hiszem, nem is vagyok panaszkodós fajta, de azért de azért... Volt, ugye az infarktusom, amiről nem tudtam, hogy van, de immár tudom, és a zabszem a seggemben miatta (de azért tegnap is vettem az újra kapható Handelsgold szivarkákból). A derekam fájós lett, sűrűn nyávog. Már én is abban az állapotban vagyok, hogy ha lehajolok cipőt kötni, körülnézek, ha már ott vagyok nincs-e valami elintéznivaló. Meg a szemem se jó, igaz, az sosem volt az, van aranyerem, meg a jobb talpam csontkinövése, meg amiről most még nem tudok. 

Meg persze az eltelt rengeteg év. Amiben igen sokat fizikai munkával töltöttem. Nem könnyű fizikaiban. A derekam speciel ettől ment gallyra. Egy rossz mozdulattól. Addig azt sem tudtam, hogy van. s bár sohasem volt rakéta a seggemben, simán tudtam már gyerekkoromban is egy helyben ülni és olvasni, annak ellenére, hogy menni, sétálni, túrázni is nagyon szerettem, most rendre azon kapom magamat, hogy a legkedvesebb tevékenységem, a hétvégi hajnali írogatás a meleg ágyban, takaró alatt, kávét szürcsölgetve, illetve ugyanez, csak ágynemű nélkül, amikor a munkából hazaértem. 

Azt figyeltem, hogy egyre nehezebben kelek útra a közös programok végett. Aztán amikor ott vagyok, tökre élvezem, korcsolyázás, koncertek, családi programok, bármi és akármi. Csak az elindulás... De azt is figyeltem, hogy mindig van egy pont, és ez egyre szűkebb időintervallumra vonatkozik, amikor úgy érzem, nagyon faxa minden, tök jó, élvezem, de akár mehetünk is hazafelé... 

Mondom, fáradok... És innen nézve rettenet a hét év. :-O 
– Morzsám, figyeld meg, hogy el fog repülni!
– Ebben nem kételkedem, veled az utóbbi tizennyolc is ezt tette. A kérdés csak az, hogy közben hogy leszek, illetve a végén milyen állapotban örvendezhetek, hogy eltelt. Ha egyáltalán... A magyar férfi átlagéletkor 74 év, de az egészségben töltött az 63,5. Vagyis másfél évet még betegen dolgozok a nyugdíjig, hogy aztán tíz évet szenvedve túléldegéljek... Remek!