Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Vincent Šikula: A sárgarigó

Mese, mese, kisregényke, avagy nagyon „örülünk, Vincent”!

2020. május 02. - Mohácsi Zoltán

Mire jó, többek között a moly.hu: amikor A négylábú tyúk című novella-válogatást elolvastam, akkor nézegettem utána, hogy a könyvecske szerzői közül kitől jelent meg magyarul még valami, s akkor bukkantam rá, az orosz könyv adatlapja alatti „hasonló könyvek” között Vincent Šikula nevére és először…

Tovább

Josef Škvorecký: Gyávák

Mi maradna az életből a nők és a zene nélkül?

Most mondd, lehet egy ilyen fülszövegű könyvnek ellenállni? Még ha a borítóról ugyanez nem is mondható el, ugyebár? A cseh Josef Škvorecký híres-hírhedt regénye, a Gyávák ma már éppoly kultikus műnek számít a közép-kelet-európai irodalomban, mint Milan Kundera nem kevésbé híres Tréfá-ja. A…

Tovább

A négylábú tyúk (Mai szovjet szatírák)

Mai? Szovjet? Szatírák! Hm...

Amint Mohácsi nagypapám által felfedeztem, hogy léteznek antikváriumok, van lehetőségem arra, hogy használt, régen kiadott könyveket vásároljak, szembesültem az Olcsó Könyvtár régi köteteivel, amelyek éppen a születési évemben váltottak magasságot, sorozat-megjelenést, és veszítették el a belső…

Tovább

Erlend Loe: Leltár

Ha egy meg nem értett, norvég költőnéni bevadul

Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című könyvénél már írtam, utálom, ha eleszik a kenyeremet. Azt is írtam, hogy van egy elkezdett, de még (?) be nem fejezett (kis?)regény-kezdeményem a 2013-ban meghalt barátomról, Pipiről. Regény, mondom, mert nem teljesen valósághű, Pipi csak mintaalak benne.…

Tovább

Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter

Három teljesen mai kisregény, amelyek egyikében egy kamasz fiú simán mohotkás bajszú legénnyé nyurlad

SZERELEM. Minden benne van a szóban: az élet teljes értelme és minden értelmetlensége. Felemel, megvált, változtat, célt ad és mélybe lök, eltipor, megaláz és kisemmiz. Van-e okos és bölcs szerelem, van-e, amelyik egy életen át tart? Tapasztalata válogatja. Gárdonyi nem optimista. De nem is…

Tovább

Gion Nándor: Krisztus ​katonái a Görbe utcából (Életmű 6.)

Posztumusz drámák, hangjátékok és egyebek

TISZTELT GION ÚR, KEDVES NÁNDOR! Manapság valamiért divatos levelet írni olyan művészeknek, akik már nincsen az élők sorában. Többen, többfelé élnek ezzel az eszközzel. Például Sal Endre, a Facebook-os Újságmúzeum szerzője is megtette nem egy alkalommal. Akkor is, amikor nem ismerte személyesen a…

Tovább

Novics János: Hózentróger

Egy kamasz tét és ok nélküli szökése a ki tudja mi elől

Mert kötelességtudó vagyok, még ez a legényke regénykét is a Napkút Kiadótól/nak/által bevállalt olvasás/írás feladat/élvezet részeként vettem kézbe. Optimalizálom a mondanivalómat: Novics János művei is része volt azon hasra ütéssel választott könyvek pakkjának, amit a hét elején a kiadótól kaptam,…

Tovább

Borcsa Imola: Magnebéhat

Pepin bácsi akár irigykedhet, bár bár szállóigében azért ő a nyerőbb

Borcsa Imola elsőkönyves író. A könyvét a Napkút Kiadó adta ki, és azok közé a  kötetek közé került, amiket találomra választottam (egy kivételével) a kiadó újdonságai közül, hogy írjak róluk. Sem a szerzőről, sem a kötetéről nem tudtam semmit, mondhatnók abszolút szűz voltam belőle. Van az úgy,…

Tovább

Hegyi Ede: A senki

Szórakoztató világfájdalom, avagy ki a lúzerebb lúzer?

Az úgy kezdődött, hogy Kása úr, az elsőkönyves szerző megkeresett, írnék-e a vadonatúj sci-fijéről egy blogbejegyzést? Ha igen, a kiadó küldi a könyvet. Igent mondtam, küldte. Én meg a kiadónak a linket, mintegy köszönetképpen. Pár nap múlva jött egy levél tőlük, hogy ha lenne kedvem írni az…

Tovább

Mártonffy András: Én, ​Sándor Erik

Egy pszichopata emlékiratai, avagy gyorstalpaló leendő szektavezéreknek

KI AZ A MÁRTONFFY ANDRÁS? Tréfás! A Könyvudvarban láttam meg a könyvet, kézbe is vettem, bele is olvastam, de nem vettem meg. Könyvtárból vettem ki. De már ott, a Könyvudvarban sikerült asszociációs lánccal, figyelmetlenséggel, és felületes gondolkodással a szerző nevét duplán összemosnom…

Tovább

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Amisok, halott gyerek, leányanya, szingli ügyvédnéni, vallás, tárgyalás

Jodi Picoult amerikai írónő. (Egykor nagyon szép volt, de hát a kor őt sem kímélte. A mellékelt fotó egy köztes állapotát mutatja az egykor és a ma között.) Ha jól számoltam, eddig tizenkilenc könyve jelent meg magyarul a huszonháromból. Ötéves kora óta ír, és nagyjából egyidős velem, 1966-ban…

Tovább

Klaus Schlesinger: Régi filmek

Az élethez térre van szükség, ha ez a tér Alexanderplatz, akkor is

A San Marco utcai kultúrház előtt Könyvmegállóban találtam ezt a könyvecskét, ahogy a Margit kórházból tegnap hazafelé tartottunk; szerelmetesfeleségtársam (SzFT) nagynénjét látogattuk meg, vittünk neki csillagszórót, hadd legyen karácsonyi hangulata. Mostanában, hála Istennek, tömve vannak a…

Tovább

Kodor Sándor: Méltatlanság (A felesége története)

SZÓKIMONDÓ SZEXUÁLIS TARTALOM, belépés csak saját felelősségre!   Próbáltam disztingváltan és cizelláltan megírni ezt a beszámolót a könyvről, de nem ment. Amikor váltottam nem szalonképesre, beindult az írás. Így hagytam.    NEHÉZSÉGEM Nehéz úgy könyvről írni, amikor tudom, hogy a szerző…

Tovább

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Avagy komoly érintettségem egy feleselő, kamasz naplóregényben

PRIVÁT TÖRTÉNELMEM A SZILVÁSI-REGÉNY ÁRNYÉKÁBAN Bettinek hívták. Legalábbis én mos így fogom hívni, hogy ne adjam ki teljesen. Én tizenhat voltam, ő tizenöt. Ott hátul, a Harrer Pál utcai házsor végén, a Selyemgombolyító melletti pingpong-asztaloknál ismerkedtünk meg, '82 nyarának a végén.…

Tovább

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Kamaszszerelem az internet és a mobilok előttről

APU KEZÉBEN MEGVILLAN A KONYHAKÉS Apu nem állt biztosan a lábán, de még állt, s ha bizonytalanul is, de menni is tudott. Zsuzsa a szobában állt, onnan üvöltött valami szokásos hülyeséget neki. Apu szájában már nagyon gömbölyűek voltak a szavak, és így ha darabosan is, de gömbölyűen ömlött belőle a…

Tovább
süti beállítások módosítása