Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Agota Kristof: Trilógia

2018. augusztus 08. - Mohácsi Zoltán

Mert a trilógia az három darab, így ebben a szellemben értékelek. A nagy füzet Na, ez zseniális! Ez a lecsupaszított, szikár, jelzők nélküli nyelvezet valami zseniális! Az, hogy a szereplőknek nincsen nevük, ebben az esetben szintén az. Kristof hihetetlen leleménnyel megalkotott eszköztára duplán…

Tovább

Jostein Gaarder: A történetárus

Nojóvanmár! Gaarder filozófiatörténet-regénye nekem alap, többször olvastam. Nem vártam tőle regényben nagyon jót, mert a Sofie nem jó regény, de nagyon jó könyv.  A történetárus-ban is voltak fogalmazási esetlegességek, mint a Sofie-ban. De aztán „beszippantott” (ahogy a moly.hu-s…

Tovább

Varga Attila: Kerskói capriccio

Találkozások Hraballal

Varga Atttila 1994-ben öt alkalommal látogatta meg Bohumil Hrabalt kerskói magányában. Hrabal három évvel később, 1997-ben minden bizonnyal öngyilkos lett, bár a hivatalos verzió balesetről beszél.  1994-ben Hrabal már túlságosan zajos magányába nyitott be a szerző. Hrabal nem volt kedves,…

Tovább

Szabó Magda: Disznótor / Pilátus

Szerelmetesfeleségtársam általi befolyásoltság alatt vettem kézbe a könyvet. Szabó Magdától eddig csak gyerek- és ifjúsági könyveket olvastam. Azok meggyőztek. Ez, a Pilátus is. (A Disznótor most kimaradt.) Megfelelve a Jelenések könyvében olvasható jézusi módszernek, előbb jöjjenek az amúgy is…

Tovább

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Szórakoztató. Nagyon. Nem akar nagyjából semmit mondani, de végső soron a szeretet lesz az üzenete, de nem nyáladzik, nem csöpög. Őrült könyv. Paasilinna úgy megkeveri az emberi kapcsolatokat, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de kapkodás közben nagyon jókat röhög, még akkor is, amikor facsarodik…

Tovább

Fekete István: Hajnal Badányban

Na, most, ahogy a Rukkolán olvashatjuk a partner értékelésénél: semmi különös magasság, semmi degradáló mélység.Mondhatnám. De nem mondom, mert nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon jó. Utoljára tán' a Tüskevár volt, amit Fekete Istvántól olvastam… (Ja, nem, a Lutra volt. A lányomnak…

Tovább

Richard Brautigan: Hogy el ne fújja mind a szél

Mintha ülnék a cimborával a sarki kis retró kocsmában, felidézve a távol volt gyerekkorunkat, amikor bélyeget gyűjtöttünk, meg meztelen csajos kártyanaptárokat, amiken persze csak a lényeg nem látszott, csak utaltak rá, de öröm volt, hogy egyáltalán meztelen cicik meg popsik voltak, és a SZÚR…

Tovább

Méhes György: Egyetlenem

Medalionok Erzsébetről

Ajjaj! De nagyon ajjaj!  Azért ajjaj, mert pozitívan elfogult vagyok Méhessel. S mert megértem, naná, hogy de mennyire meg, hogy ha ember jól sikerült házasságban él, amiben van szerelem, szenvedély, testi, lelki, szellemi találkozás, harmónia, összhang, megértés, akkor voltaképpen az az élet…

Tovább

Umberto Eco: A prágai temető

Minden tiszteletem Eco mester agyának, ahol az élete során összegyűlt információkat tárolja, rendszerezi, és ahonnan a kellő időben elő is tudja azokat venni! Ha csak ezt a könyvet írta volna, akkor is sok-sok főhajtás járna az ismereteinek. Nem csak ezt írta, de a hihetetlen tudásanyag minden…

Tovább

Diego Hurtado de Mendoza: Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai

Roppant szórakoztató, mosolyogtam is sokat. Az arányaival viszont nem vagyok kibékülve: mintha vége felé megunta volna a szerző a történetet, nagyvonalúvá, felületessé vált, olyan elnagyolt és befejezetlen lett a könyv, hogy csak lestem… Azt nem értem egészen pontosan, hogyan került ez a könyv GGM…

Tovább

Jodi Picoult: Házirend

A Szívtől szívig volt az első Picoult-könyv, amit olvastam. Meggyőzött. Nem volt elementáris, de többször olvashatónak találtam. Ami Picoult-könyvet olvastam azóta (nem az összes, magyarul megjelentet), az olyan kis hullámzó volt számomra, de az első hatását egyik sem érte utol Ami tény: Picoult…

Tovább

Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége

Disztopia. MInt ilyen: sci-fi. Tényleg -fi is, már ami a genetikát illeti. Némileg szókimondón erotikus (értsd: pornográf), de ez valahogy nem fáj, annak ellenére, hogy val'szeg kapnék ejnye-bejnyét, ha idéznék ezekből a részekből, sőt, igen sokszor, hm, hm, naeztmosthogy, magamra ismertem.  A…

Tovább

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Finom! Miért is ír az ember? A napokban bent jártam Szerelmetesfeleségtársam munkahelyén. A tulaj, aki olyan ritka arrafelé, mint a fehér holló, éppen akkor talált bejönni. Előttem a laptopunk, én meg az ő helyén ültem. Bemutatkoztunk egymásnak. Én tudtam róla ezt-azt, ő valszeg semmit…

Tovább

Jókai Mór – Zórád Ernő: Névtelen vár

Jókait a kötelező Kőszívű óta nem szeretem. Valahogy soha nem fogott meg. Se előtte, se utána, se közben. Zorád Ernőt, amióta az eszemet tudom, szeretem, az pedig még a Füles képregényeinek idejéből, a ’70-es évekből való. Mármint az eszem tudása. Namost: meg nem válnék tőle, de valahogy így volt…

Tovább

Juha Vakkuri: Megfelelő ​ember kényes feladatra

Juha Vakkuri finn író. Ez a könyve 1982-ben jelent meg először. Nálunk három évvel később, 1985-ben. A könyv több szempontból zavarba ejtő. Elsősorban azért, mert finn. Ugyan, mi közük a finneknek a diktatúrákhoz? Náluk van hideg, hó, rénszarvasok, nagyjából mind depisek egy kicsit, de jobban élnek…

Tovább
süti beállítások módosítása