Zseniálisan indul! Aztán leül. Aztán vannak fel-felvillanások. Aztán valami értelmetlen katyvasz lesz belőle. Ha pedig nem katyvasz, annál rosszabb! Komolyan azon gondolkodom, ha nem lennék posztkeresztény, akkor is fel kellene már figyelnem arra, hogy egyre több az olyan alkotás, amiben a…

Nem nagyon szeretem a krimiket. Próbálkoztam Christie-vel, Chandler-rel, Gardner-rel, Ellery Queen-nel, Jo Nesbo-val, meg még néhánnyal. A Tíz kicsi néger, no, az igen, de az sem a hullák száma, hanem a zárt helyen játszódó, kisközösséges jellege miatt. És a Hylkosság az Orient expresszen, ez pedig…

Amikor az első könyvei megjelentek rávetődtem PKD-re. Aztán egy kicsit leszoktam róla. Az első könyvek felfalni valók, az ötletek, a megvalósítás, minden. Aztán nekem kicsit elfáradtak a sztorik, elvontak lettek a gondolatmenetek, érdektelenné vált a mester. Hosszú idő óta ez az első PKD-könyv,…

Sokan leírták már, én megerősítem: a könyv felhőtlen szórakozás, izgalmas is, jó a humora, jöhet a következő! Eltaláltak a figurák, Buga egyenesen telibe, jók az arányok, ügyes a történetvezetés, a helyén van minden. Egyetlen problémám volt csak vele, hátha a szerző nyomon követi a Moly-os…

              Ennek a képregénynek története van a saját történetemben. Vannak könyvek, amikre részletesen emlékszem, olvasás után évekkel is. Nagyon-nagyon kevés, de van ilyen. Vannak könyvek, amiknek a hangulata marad meg bennem nagyon erőteljesen, bár a cselekményre nem emlékszem. Vannak…

Az első három kötetet felfaltam, addiktológiai eset lettem tőlük. A fertőző fajtából (bár Szerelmetesfeleségtársam immunis, csak a filmet nézte meg). Kigyógyultam, jelentem. Nyögvenyelősen olvastam el a „Varjak”-at. Megsértődtem, hogy egy köteten keresztül megfosztott Tyrion-tól és Jon-tól. De ezt…

Kezdem a jóval, ahogyan Isten is értékeli minden korok gyülekezetét a Jelenések könyvének első három fejezetében: a könyv olvastatja magát, s ha megfelelő életszemlélettel állunk hozzá, van üzenete is, sőt, gondolkodtat is, hogy úgy volt-e történelem, ahogyan tanultuk, vagy van valami egészen más,…

Ő Sándor György. Van egy emlékem róla. Tizenéves voltam, Óbudán, ő meg az Óbuda moziban tartott volna egy életmű sorozatot, előadva az addigi összes estjét. Összesen vagy nyolcan voltunk a teremben, én kivel mással, Pipi barátommal… A terem meg baromi nagy volt. Sándor György belekezdett, de nem…

Ritkán olvasok képregényt. Nem azért, mert nem szeretem, de én Korcsmáros Pál, Zorád Ernő, Dargay Attila, Sarlós Endre, Fazekas Attila rajzain, s persze Asterix-en, meg a Mozaik sorozaton szocializálódtam. A szuperhősök kalandjai igazán soha nem fogtak meg: nyilvánvaló, hogy az elleneknek egyre…

Alapvetően nem szeretem Stephen King-et. Alapvetően kicsit unom már az egyébként tiszteletre méltó komplexitású képzeletbeli birodalmakat is (Tolkien, Asimov, Majipoor és Westoros után). A „Setét torony" mégis megnyert magának. Regényben valószínűleg nem érdekelne, de a rajzok precizitása,…

ELSŐ OLVASÁS Astereix-ről vagy jót vagy semmit – tartja a mondás. Bár van, aki azt mondja, a mondás eredetije így fest: vagy IGAZAT vagy semmit. (Hiszen a történelemről amúgyan nem lehetne objektívan írni, mert ha mondjuk a diktátorokról vagy jót, vagy semmit…) Ha igazat írok: akkor is az egyik…

Azt hiszem, a magam számára megfejtettem a titkot, hogy miért nem nagyon tudtam letenni a sorozat első két kötetét, illetve miért kell mindent bevetnem, hogy nehogy függő legyek (bár Szerelmetesfeleségtásam szerint már az vagyok, elvonási tüneteim voltak, és elviselhetetlen voltam, mert két napig…

Hadd legyek őszinte: a 200. oldalig irgalmatlanul hálás voltam a könyv végén található függelékért, amiből megtudhattam, hogy ki-kicsoda, és milyen családi vonatkozásai vannak jobbra-balra, előre-hátra! A 600. oldalra a fő-főszereplőket már rutinból tudtam! Sőt, némelyiknél még azt i, melyik…

A közepéig nagyjából a Génszomfónia írója miatti tiszteletből olvastam. Aztán valami nagyon beindult benne. Vagy bennem.  Nem éreztem benne azt a fene nagy feminizmust, bár érzékeny vagyok rá, amit a Molyon sokan emlegettek, bár kétségtelen, hogy egy csupa nőkkel megrakott bolygó… Az is való, hogy…

Nagyon régóta az egyik legjobb sci-fi, amit olvastam. Nem szájbarágós, nincs benne főgonosz (na, jó, egy van, és világuralomra tör, de nem az ő legyőzése a fő mondanivaló, és nem ördögi figura, csak egy pénzéhes multigazdász), és a megoldás sem old fel teljesen mindent, mégis van katarzis. Izgalmas…