Zseniálisan indul! Aztán leül. Aztán vannak fel-felvillanások. Aztán valami értelmetlen katyvasz lesz belőle. 
Ha pedig nem katyvasz, annál rosszabb! Komolyan azon gondolkodom, ha nem lennék posztkeresztény, akkor is fel kellene már figyelnem arra, hogy egyre több az olyan alkotás, amiben a metafizikai szerepek felcserélődnek, Isten lesz a rossz fiú és Sátán a pozitív lázadó, s hogy ennek nincs-e valami valóban metafizikai üzenete?

Ebben a könyvben is ez történik.

Ami Istent illeti: elnyomó, zsarnok, gengszter-gondolkodású. Meg sem jelenik sehol, semmilyen formában, mindig csak távol van, meg sem érkezik, szenvedteti az embereket. Még képviselői sincsenek. Aki elvileg az ő szolgája lenne, az annak örül, hogy a nő, akit rendszeresen kefél, milyen sűrűn veszi a szájára Isten nevét. Gondolom, ez poén akart lenni a könyvben. Mindazok, akik templomba járnak a könyvben, akik imádkoznak: nevetségesek, idióták, élhetetlenek, balfékek. De a minimum, hogy a tesznek az egészre és csak társadalmi szokást teljesítenek.

Sátán ezzel szemben jogosan lázad egy ilyen főnök ellen. Naná! 
Ig, a főhős démonná lesz, különleges tulajdonságokkal, mindvégig szerethetőn, annak ellenére, hogy a tulajdonságai ördög-tulajdonságok. Vagyis: az ördög szerethető figura, ostobaság a tőle való viszolygás. S gondolkodjunk el, mondja a végső transzcendens összefoglalás, melyik az ördög: az aljas, szemétté, gyilkossá, szadistává lett ember, vagy az ördög? S ez már azért rohadt nagy csúsztatás! Kár, hogy sokan be fogják venni! Szerencse, hogy ezen a ponton legalább Isten nem került be a választékba!

Isten meg, mondom, nincsen sehol. Isteni tulajdonságokkal, a szeretettel csak emberek bírnak. Jézus meg annyira smafu, hogy szót sem érdemel…

Mondom, katyvasz. Jó, persze, ez teológia vastagon, de nem én kezdtem, hanem Joe Hill!

A könyv olvastatja magát, majdnem együltőhelyes, csak a végén van olyan érzése az embernek, hogy „tulajdonképpen mi a fenének olvastam el?” Mert valóban értelmetlenre sikeredett. De sebaj, a nemzetközi kritikákban csupa négy-öt csillagos eredményt ért el a kritikák szerint, mondja a fülszöveg. Akkor jónak kell lennie a mi számunkra is… Bizony!

Csak azért sem! Mégis maradok konzervatív! Már, ha ez az. Nem csupán a jó ízlés védelme.

Mellesleg: a Bibliában Sátán a „szétdobáló”, aki összekeveri a dolgokat, felcseréli a helyiértékeket. Hm… soha nem fogok könyveket égetni, a hitem miatt pláne nem: de azért elgondolkodtató, nem? Mert Hill könyvében éppen ez történik: a szerepek, értékeket felcserélése, szétdobálása.

2/5

(2012)