A Tom Sawyer kalandjai-t kötelező szeretni, és nem is lehet nem ezt tenni: kiskamaszokról szól, humorosan, izgalmasan, szerelemmel, kincskereséssel, gyilkossággal, és feledhető-e a fejünk fölött kötélen forgatott döglött macska, mint munka-megváltó cserealap?  A Huckleberry Finn-t viszont már…

Ahogy a fülszöveg mondja, az utolsó olyan epizód, amit Goscinny és Morris együtt készített. Az utóbbi időben több olyan füzet jelent meg, amihez egyiküknek sincs köze. Nem voltak rosszak, értékeltem őket. De valami hiányzott belőlük, hogy hatalmas cöcenés legyen a végeredmény. Nem tudtam igazán…

Biztosan velem van a baj: az előző kötetnél nyavalyogtam, hogy nem az eredeti szerzők, és jó-jó, de azért nem az igazi.  Erre kapok eredeti szerzőpárost, s mégis azt mondom, hogy jó-jó, de nem az igazi. Mintha azért született volna meg, mert kellett egy következő füzet. Olyan, mint a borítója,…

 Az irodalom klasszikusai képregényben 9.   Már megint egy klasszikusból lett képregény adaptáció! (Adoptáció?) Biza', és milyen kis nagyon jó! A történetről: Utána néztem, mert kiváncsi lettem. Jules Verne 1885-ben írta a Sándor Mátyás-t. Ebben az esetben bizony az a nagy helyzet, hogy volt…

Nem tudom, miért nem igazán… Hm… Nem tudja valaki, véletlenül?  Mert Sebők Imre, az Sebők Imre, persze. Adva van az ő kicsit sötét, kicsit depresszív képi világa, ami mindig is hajlott valamiféle pesszimizmusra, miközben az összhatás mégis mindig tökéletesen aláfestette a szöveg mondanivalóját.…

ELSŐ OLVASÁSAsterix-fanok, kövezzetek meg: a hispán kiscsákó figurája zseniális benne („Olé!”), akármennyire is akarna már egy marha nagy fülest adni neki az emberfia (s én dolgozom* gyermekvédelemben, nahát!), s drukkol neki, hogy egyszer felejtsen már el végleg levegőt venni, s azért hahahehe,…

Az öt csillag nem rutinszerűen érkezett, ahogyan az az Asterix-füzetek esetében lenni szokott. Az Uderzo-Goscinny páros mindig hozza a formát, a poénokat, az élvezhető történetet, nem tudnak hibázni. Csakhogy ez az Asterx-történet poszt-Uderzo-–Goscinny. Ugyanis vajmi kevés közük van hozzá. Az…

S most persze, feleim, várnátok a részletes értékelést. No, de mondjátok meg nekem, voltaképpen mit lehet írni egy sorozatról, amelynek minden része hozza a színvonalat mind szövegben, mind történetben, mind képekben (mert ugye: képregényről beszélünk)? Persze, nincs benne semmi meglepő, az…

Zórád rajzai igen. Nagyon igen! A történet maga nagyon nem. Ebben a témában Csernai Zoltán Titok a világ tetején-je sokkal jobb. Valahogy soha nem kedveltem azokat a sci-fi-ket, amikben időutazgattak, és nagyon leragadtak az adott kor intrikáinál. Erről nem Zórád tehet. Bár nem olvastam az eredetit,…

Szovjet sci-fi, pergősen, izgalmasan, Fazekas Attila jobb formában levő rajzaival. Nem ismertem a történetet, de megnyert magának, hamar beleéltem magamat. Volt egy pont, ahol már rötyögtem, milyen átjáróház lett a Földből a humanoid űrlények szempontjából: mint egy pesti kabaré-jelentben, ahol…

Persze a klasszikus Stevenson-történet adaptációjáról a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ról van szó. A szöveg, szokás szerint Cs. Horváth Tibor, a rajz: Korcsmáros Pál. A képregényt olvasva nem tudtam, mi az ami, furcsa benne. Aztán amikor lejutottam a második történetig, a Conan Doyle-féle Sherlock Holmes…

Gyerekkoromban Fazekas Attila rajzai jöttek be a magyar képregény-rajzolók közül második legjobbnak. Talán mert ő rajzolta a legélethűbb meztelen nőket. Zorád Ernő a harmadik befutó volt. Az első volt Korcsmáros Pál. Aztán utolsó Sarlós Endre, a komorsága miatt.  Később rajzhosszal Zorád lett a…

Heltai és Zorád: micsoda páros! Ezt a két képregényt még nagypapámmal vagdostuk ki a Fülesből, vágtuk körbe és ragasztgattuk egy spirál füzetbe, hogy a heti folytatásokban megjelenő történet egyben is olvasható legyen. A spirálfüzet azóta sajnos elveszett néhány költözés alatt, de Papa ezzel a…

Ami a maga műfajában színvonal, ami sorozatként hozza a maga megszokott színvonalát, arról kicsit unalmas értékelést írni, olvasni. Lucky Luke történetei nem hullámzanak, maximum van, amelyik jobban sziporkázik. Nos, ez a füzet azok közé tartozik. Marha jókat röhögtem, és még a véső megoldás kicsi…

Jókait a kötelező Kőszívű óta nem szeretem. Valahogy soha nem fogott meg. Se előtte, se utána, se közben. Zorád Ernőt, amióta az eszemet tudom, szeretem, az pedig még a Füles képregényeinek idejéből, a ’70-es évekből való. Mármint az eszem tudása. Namost: meg nem válnék tőle, de valahogy így volt…