Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Mark Twain – Cs. Horváth Tibor – Dargay Attila: Huckleberry Finn kalandjai

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

A Tom Sawyer kalandjai-t kötelező szeretni, és nem is lehet nem ezt tenni: kiskamaszokról szól, humorosan, izgalmasan, szerelemmel, kincskereséssel, gyilkossággal, és feledhető-e a fejünk fölött kötélen forgatott döglött macska, mint munka-megváltó cserealap?  A Huckleberry Finn-t viszont már…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 23. Az éneklő drót

Ahogy a fülszöveg mondja, az utolsó olyan epizód, amit Goscinny és Morris együtt készített. Az utóbbi időben több olyan füzet jelent meg, amihez egyiküknek sincs köze. Nem voltak rosszak, értékeltem őket. De valami hiányzott belőlük, hogy hatalmas cöcenés legyen a végeredmény. Nem tudtam igazán…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 22. Szögesdrót a prérin

Biztosan velem van a baj: az előző kötetnél nyavalyogtam, hogy nem az eredeti szerzők, és jó-jó, de azért nem az igazi.  Erre kapok eredeti szerzőpárost, s mégis azt mondom, hogy jó-jó, de nem az igazi. Mintha azért született volna meg, mert kellett egy következő füzet. Olyan, mint a borítója,…

Tovább

Jules Verne – Korcsmáros Pál: Sándor Mátyás

 Az irodalom klasszikusai képregényben 9.   Már megint egy klasszikusból lett képregény adaptáció! (Adoptáció?) Biza', és milyen kis nagyon jó! A történetről: Utána néztem, mert kiváncsi lettem. Jules Verne 1885-ben írta a Sándor Mátyás-t. Ebben az esetben bizony az a nagy helyzet, hogy volt…

Tovább

Arthur Conan Doyle – Cs. Horváth Tibor – Sebők Imre – Ervin Cooper – Sajdik Ferenc: Eltűnt világ / Timothy és a robot

Nem tudom, miért nem igazán… Hm… Nem tudja valaki, véletlenül?  Mert Sebők Imre, az Sebők Imre, persze. Adva van az ő kicsit sötét, kicsit depresszív képi világa, ami mindig is hajlott valamiféle pesszimizmusra, miközben az összhatás mégis mindig tökéletesen aláfestette a szöveg mondanivalóját.…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 14. Asterix Hispániában

ELSŐ OLVASÁSAsterix-fanok, kövezzetek meg: a hispán kiscsákó figurája zseniális benne („Olé!”), akármennyire is akarna már egy marha nagy fülest adni neki az emberfia (s én dolgozom* gyermekvédelemben, nahát!), s drukkol neki, hogy egyszer felejtsen már el végleg levegőt venni, s azért hahahehe,…

Tovább

Jean-Yves Ferri–Didier Conrad: Asterix – 35. Asterix és a piktek

Az öt csillag nem rutinszerűen érkezett, ahogyan az az Asterix-füzetek esetében lenni szokott. Az Uderzo-Goscinny páros mindig hozza a formát, a poénokat, az élvezhető történetet, nem tudnak hibázni. Csakhogy ez az Asterx-történet poszt-Uderzo-–Goscinny. Ugyanis vajmi kevés közük van hozzá. Az…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 20. Daltonok a hóviharban

S most persze, feleim, várnátok a részletes értékelést. No, de mondjátok meg nekem, voltaképpen mit lehet írni egy sorozatról, amelynek minden része hozza a színvonalat mind szövegben, mind történetben, mind képekben (mert ugye: képregényről beszélünk)? Persze, nincs benne semmi meglepő, az…

Tovább

Georgij Martinov – Zórád Ernő: Az időspirál

Zórád rajzai igen. Nagyon igen! A történet maga nagyon nem. Ebben a témában Csernai Zoltán Titok a világ tetején-je sokkal jobb. Valahogy soha nem kedveltem azokat a sci-fi-ket, amikben időutazgattak, és nagyon leragadtak az adott kor intrikáinál. Erről nem Zórád tehet. Bár nem olvastam az eredetit,…

Tovább

Georgij Martinov – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila: Támadás a Föld ellen

Szovjet sci-fi, pergősen, izgalmasan, Fazekas Attila jobb formában levő rajzaival. Nem ismertem a történetet, de megnyert magának, hamar beleéltem magamat. Volt egy pont, ahol már rötyögtem, milyen átjáróház lett a Földből a humanoid űrlények szempontjából: mint egy pesti kabaré-jelentben, ahol…

Tovább

Robert Louis Stevenson – Arthur Conan Doyle – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: Ördög az emberben / A perdöntő ujjlenyomat

Persze a klasszikus Stevenson-történet adaptációjáról a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ról van szó. A szöveg, szokás szerint Cs. Horváth Tibor, a rajz: Korcsmáros Pál. A képregényt olvasva nem tudtam, mi az ami, furcsa benne. Aztán amikor lejutottam a második történetig, a Conan Doyle-féle Sherlock Holmes…

Tovább

Alekszandr Polescsuk – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila – Stanisław Lem – Tiszai László – Jankovics Marcell: A pergamen rejtélye / Hajtóvadászat

Gyerekkoromban Fazekas Attila rajzai jöttek be a magyar képregény-rajzolók közül második legjobbnak. Talán mert ő rajzolta a legélethűbb meztelen nőket. Zorád Ernő a harmadik befutó volt. Az első volt Korcsmáros Pál. Aztán utolsó Sarlós Endre, a komorsága miatt.  Később rajzhosszal Zorád lett a…

Tovább

Heltai Jenő – Zórád Ernő: Family Hotel / VII. Emánuel

Heltai és Zorád: micsoda páros! Ezt a két képregényt még nagypapámmal vagdostuk ki a Fülesből, vágtuk körbe és ragasztgattuk egy spirál füzetbe, hogy a heti folytatásokban megjelenő történet egyben is olvasható legyen. A spirálfüzet azóta sajnos elveszett néhány költözés alatt, de Papa ezzel a…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 19. A fejvadász

Ami a maga műfajában színvonal, ami sorozatként hozza a maga megszokott színvonalát, arról kicsit unalmas értékelést írni, olvasni. Lucky Luke történetei nem hullámzanak, maximum van, amelyik jobban sziporkázik. Nos, ez a füzet azok közé tartozik. Marha jókat röhögtem, és még a véső megoldás kicsi…

Tovább

Jókai Mór – Zórád Ernő: Névtelen vár

Jókait a kötelező Kőszívű óta nem szeretem. Valahogy soha nem fogott meg. Se előtte, se utána, se közben. Zorád Ernőt, amióta az eszemet tudom, szeretem, az pedig még a Füles képregényeinek idejéből, a ’70-es évekből való. Mármint az eszem tudása. Namost: meg nem válnék tőle, de valahogy így volt…

Tovább
süti beállítások módosítása