Biztosan velem van a baj: az előző kötetnél nyavalyogtam, hogy nem az eredeti szerzők, és jó-jó, de azért nem az igazi. 

Erre kapok eredeti szerzőpárost, s mégis azt mondom, hogy jó-jó, de nem az igazi.

Mintha azért született volna meg, mert kellett egy következő füzet. Olyan, mint a borítója, szürke alapon némi szín, itt-ott. 

A mércém: hányszor nyerítek fel olvasás közben. Most egyszer sem… 

S nem is tudok többet írni erről a füzetről.

3,5/5

(2015)