A Rakéta Regénytár (RaRe) nevű sorozattal nem is tudom, hogyan vagyok. Volt néhány darabja, ami zseniális (Szálka hal nélkül,, A lator, A nyúl éve, A tanú), de a többség tökéletesen hidegen hagyott. Soha el nem kaptam a sorozat koncepcióját. És soha nem békültem ki a rettentően vacak, széthullós…

  Nem vagyok egy nagyon bevállalós típus, szeretem a biztonsági játszmákat. Nem arról van szó, hogy nem vagyok benne ebben-abban, de azért gondolj bele, az egyik legnagyobb álmom egy kertes ház, mellette egy diófa, alatta egy fa asztal, székekkel (ezt nagyon szeretném, ha Gergő fiam csinálná…

  Kezdjük az alapokkal!     Gion Nándor jó író, érdekesen, izgalmasan, szépen ír   Jó pár hónapja Göbölyös N. László azt írta nekem a pompás Yes-monográfiát író Vasváry-Tóth Tiborról, hogy amit ő nem tud a Yes együttesről, az nem is történt meg. Egy alkotóról tudni valamit, pláne sokat tudni,…

Még néha nem bírok magammal, és rá-rákattanok egy számomra érdekesebb téma, hír kommentjeire, de mindig súlyosan megbánom. Több indok között ezért iparkodom a Facebook-ot is csak nagyon csínján használni. Egyszerűen fel nem foghatom azt az elképesztő agressziót, kőbiztos öntudásból fakadó lenézést,…

(Csak a rend kedvéért mondom: megint önismétlés következik.)– Morzsám, tényleg nem ismered Giont? Ezt el kellene olvasnod! – Hallottam már róla, de nem olvastam még semmit tőle. Csináltak filmet is az egyik könyvéből, a Sortűz egy fekete bivalyért címűből. – Jó, de ezt olvasd el! Tetszeni…

TISZTELT GION ÚR, KEDVES NÁNDOR! Manapság valamiért divatos levelet írni olyan művészeknek, akik már nincsen az élők sorában. Többen, többfelé élnek ezzel az eszközzel. Például Sal Endre, a Facebook-os Újságmúzeum szerzője is megtette nem egy alkalommal. Akkor is, amikor nem ismerte személyesen a…

Vannak könyvek, amelyektől semmi másért csak azért tartottam távol magamat, mert az átkosban adták ki. Badarság persze, nem is kicsi. Egyfelől mert mindig olvastam és jócskán az átkosban kezdtem az olvasás műfaját. Másrészt, mert azt olvastam akkor is, amit kiadtak Magyarországon. Jó, Berkesiről…

Fekete Istvánban nem csalódtam eddig. Nem vagyok elfogult rajongója, de ahogy ír, azzal számomra magyar íróknak abba a csoportjába tartozik, ahol Wass Albert, Nyírő József, Sütő András, Karácsony Benő vagy éppen Tersánszky Józsi Jenő is tartózkodik: a nyelvünk szépségeinek hódoló, azt regényeikben…

Csak azért sem néztem utána, de a zenei utalásokból egyértelmű: közel egyidősek vagyunk Háy Jánossal. Ő egy kicsit, hm, tapasztaltabb, mint én. Radics Béla és a Liversing nekem már történelem volt, zenei eszméltem, nekem maradt az LGT, meg a Piramis, meg kicsivel később a bakancsos Edda. Szóval van…

Szedett-vedett a könyv, de nem a szó rendetlenség értelmében, hanem azért, mert nem összefüggő mű, hanem a gioni hagyaték összegereblyézése, Gion gondolatainak nem koherens, de érzékletes, értékes asztalfiók és hagyaték turkálása, kutakodása. Nehéz róla véleményt formálni, hiszen vannak benne…

Négy regény, négy színvonal. Sokáig olvastam ezt a könyvet, többször félretettem,majd újra felvettem. A múlt nyáron kezdtem el, az idein fejeztem be. Igaz,most egyhuzamban. A Latroknak is játszott sorozat egyértelműen levett a lábamról, a gyerekregényekkel (?) egyetemben. No, szerencsésen kezdtem…