Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Frank Herbert: A Dűne gyermekei (A Dűne 3.)

Eb aki a párbeszédeket és a titkos folyamatokat meg nem érti. Eb vagyok.

2020. május 16. - Mohácsi Zoltán

Frank Herbert Dűne-sorozata klasszikus, ahogy mondani szokták, megkerülhetetlen (ami szerintem teljesen értelmetlen, mert bármi bármikor megkerülhető, már ha nem közlekedésről van szó) a sci-fi irodalomban. A Dűne nem is sorozat, hanem egy univerzum. Vannak hasonlók, olyan szerzők, akik olyan…

Tovább

Gyertyán Ervin – Kiss Ferenc – Fazekas Attila: A kiberneroszok tündöklése és bukása

Nemlétező könyvek 8. – Meztelen nők minden mennyiségben, igaz, nem valódiak

Szenzáció! Szenzáció!Nincsen többé boldogtalan ember! Megoldódott az emberiség legnagyobb problémája! – kiáltozzák a párizsi rikkancsok.Egy világhírű tudós ugyanis a kibernetika legújabb eredményeinek felhasználásával megalkotta a kiberneroszt, a szerelmi szolgálatokra programozható,…

Tovább

Szántó György – Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő: Egy lány a fény szigetéről

Nemlétező könyvek 7. – A lány, aki maga a tánc

Ugyan elég régen olvasom a Dűne-sorozat harmadik részét, A Dűne gyermekei-t, és amíg nem végeztem vele, nem akartam másról írni, de néhány képregény közbe szólt. Ezek is olyan képregények, amelyek könyvként, önálló kiadványként nem léteznek, csak egykor a Füles című rejtvényújságban jelentek meg.…

Tovább

Albert Uderzo: Asterix 29. – Rózsa és kard

Egy abszolút nem píszí, antifeminista képregény a kilencvenes évekből

Sokszor gondolkodtam már, hogy vajon én vagyok-e a tökéletes férj-alapanyag, vagy csupán, nemes egyszerűséggel viselkedésemben úgy vagyok píszí, hogy közben gyűlölöm a képmutató, félrevezető, a dolgok lényegét és valós tartalmát átíró politikailag korrekt hazugságokat, hülyeségeket?  Mosok, főzök,…

Tovább

P. G. Wodehouse: Legénylakás

Angol humor New Yorkban, szerelem, ékszer, inasok, miegymás, a szokásos

Wodehouse-zal először a Népszínház utcai antikváriumban találkoztam. Már meséltem, gyerekkoromban elképzeltem, milyen klassz lenne, ha lennének olyan boltok, ahol régi, használt könyveket lehetne megvenni! A Delfin-sorozatom hiányzó darabjaira gondoltam elsősorban. Mohácsi papa meghökkenve mondta: –…

Tovább

Olasz eredti nyomán Cs. Horváth Tibor – D. Németh Jenő: Sztrippi mint mesterdektív

Nemlétező könyvek 6. – Egy kedves, angol , szélkisasszony-diáklány nyomoz

  Gyermekkorom két kedvenc filmsorozatai nagyjából ezek voltak: Az Angyal, Minden lében két kanál, Arséne Lupin. Na, jó, volt még egy másik csomó is (Egy óra múlva itt vagyok, A négy páncélos és a kutya, A Tenkes kapitánya, Tüskevár stb.), de most ezek illenek ide. Úgy tudtam izgulni egy-egy…

Tovább

Moldova György – Zórád Ernő: A verhetetlen tizenegy

Nemlétező könyvek 5. – Hogyan lehetne a magyar foci világszinten első?

Már gyerekkoromban egyértelművé vált, hogy mennyire KÉTBALLÁBAS vagyok a focihoz. Apai nagypapám hobbi szinten filmezett, az asszisztenciája az édesapám volt, és készítettek egy felvételt arról, mit kezd Zolika egy pöttyös labdával. Csúfos a végeredmény, és a mai napig nem változott túlságosan sokat…

Tovább

Örkényi Ádám: 2068 – Éld az életem!

Budapesti realista sci-fi krimi egy írótól, aki nem létezik

Na, nem mondom, hogy mindennapos eset, hogy írók megtalálnak, írjak a könyvükről, de azért három esetben már megtörtént, és a három elsőkönyves mellé felsorakozott egy kiadó is. Nem dicsekvésből mondom, eszemben sincsen ilyet tenni, annyira nem olvasott ez a blog. De annak, hogy leírom, oka van.…

Tovább

Leonyid Szolovjov – Dargay Attila – Cs. Horváth Tibor: Az elvarázsolt herceg

Nemlétező könyvek 4. – Naszreddin Hodzsa tréfái egy bűbájos képregényben

A korona-vírus első hete Magyarországon. Mivel olyan a munkám, nem záródtam be a négy fal közé. Aminek örülök is, meg nem is. Viszont bizonyos értelemben több lett a munkám, ráadásul kocsival járok, így egy csomó BKK-s olvasási idő is kiesett, régen tudtam ide, a blogra írni. Ezt a képregényt is…

Tovább

Sándor Anikó: Hamis profil

Semmi sem az, aminek látszik, avagy életre kel a Facebook

Kétszer mentem el mellette a könyvtárban, kétszer vettem kézbe, lapoztam bele, kétszer tettem vissza. Aztán tettem egy nagy kört, félemelet, emelet, nagy ez a könyvtár, aztán vissza a pulthoz, mert volt raktári kérésem is. S csak utána mentem vissza a Hamis profil-ért. S amilyen bizonytalan volt a…

Tovább

Leonyid Szolovjov: A csendháborító

Naszreddin Hodzsa kalandjai, szellemessége egy derűsen mesés könyvben

Jóvátéve a tegnapi ballépésemet, amikor is nem könyvről, hanem egy újságcikkről írtam bejegyzést, és amely bejegyzésről ítéletet is mondtott az internet népe (a kutya sem olvasta el) most és máris és azonnal egy nagyon kedves, derűs, szórakoztató regényt, mesét, mondát ajánlok a…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A vakszerencse esete

A 72. Perry Mason-történet

Erle Stanley Gardner-rel kamaszkoromban kezdődött a szimpátiám. Nagyjából mit sem tudva arról, hogy ki méltán híres és ajánlottan olvasandó krimiszerző, egyedül Agatha Christie neve mondott valamit, egyszerre csak belevettem magamat az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatba. Szinte válogatás nélkül…

Tovább

Hernádi Gyula – Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő: Az erőd

Nemlétező könyvek 3. – Az erőszakról és a félelemről

Hernádi Gyula regénye eredetileg 1971-ben jelent meg először. Aztán még párszor. Én az 1979-ben belőle készült filmet láttam először, parádés szereposztással: Bitskey Tibor, Juhász Jácint, Benedek Miklós, Oszter Sándor, Bács Ferenc, Rajhona Ádám, Reviczky Gábor, Madaras József, Hernádi Judit, Gáspár…

Tovább

Harry Harrison – Csonkaréti Károly – Sarlós Endre: A halálra ítélt bolygó

Nemlétező könyvek 2. – Egy sci-fi–képregény a hőskorszakból

Azért sem írom le sokadszorra, hogy a képregényekre apa nagypapám, a Mohácsipapa szoktatott rá azzal, hogy rendre kitépte a hetente megjelenő Füles rejtvényújságból az abban rendszeresen megjelenő, kétoldalas képregényeket, majd gondosan körülvágva egy spirálfüzetbe ragasztgatta a teljes…

Tovább

Réti László: Európa halála

Egy annyira nem is alternatív, de mindenképpen nyomasztó jövőkép

Réti Lászlóról már nem írok, több könyvénél is megtettem már (lásd legalul), és nem szeretem ismételni magamat. Legyen itt és most elég, hogy Réti magas rangú rendőr volt, mielőtt íróvá avanzsált. Írónak viszont egyre jobb. Alapvetőn, a saját bevallása szerint szórakoztatni akar a könyveivel. Ezzel…

Tovább
süti beállítások módosítása