Jonasson hozza a formáját. Amikor egy együttes lemezt ad ki, azt mondják, az első két album tartalmazza mindazokat a dalokat, szerzeményeket, amik az első időszakban felgyűltek. A harmadik, igen, a harmadik lemez a vízválasztó, ott derül ki, igazából mire is képes a csapat, tud-e a kezdeti…

Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt! Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már…

Magamtól biztosan kezembe nem vettem volna, mert ahogyan már mondtam, nem szeretem a horrort, nekem olyan kis öncélú műfaj. Stephen King tehet róla, meg az a fránya Danse Macabre, az általa írt horror-történet. Amikor valami művet az utókor alapműnek kiált ki, akkor természetesen hatalmasakká…

Hosszan olvastam, bár alapvetőn volt bennem kíváncsiság, és alapvetőn nem is volt rossz, de azért nagyon bátor hazugság a hátoldalán levő fülszöveg elemntáris túlzása, miszerint ez a világ legjobb thrillere. Egyfelől, mert a thriller fosatós. Ez nem az. Másfelől, mert ha nem is kiszámítható, de…

Kamaszkorom delén túl nagyon szerettem Nemere könyveit, főleg a sci-fi-ket. Aztán egy szép napon az összes eltűnt a polcomról. Apu kölcsönadta egy munkatársának. A megkérdezésem nélkül. Aztán meghalt. Soha nem tudtam ki volt az a munkatárs, aki Apu alattomos halála révén megnyert magának egy polcnyi…

Bármennyire hihetetlenül rutinos King-félbehagyó és -fikázó vagyok, King ezúttal csapdába csalt. Már azzal, hogy a könyvtárban a kezembe vettem egyáltalán ezt a könyvet, mert egészen más írásait kerestem. De már az, hogy kerestem a csapda része volt, hisz van itthon egy polcnyi olvasatlan kötetem…

Az abonyi Coop áruház könyvespolcán leltem rá nem erre, hanem a parókás betörős kötetre. Eddig elkerültük egymást. Ott beleolvastam, és hoztam magammal. Aztán megint, ugye, könyvtár-túra, onnan két kötet jött velem. A hatalmas csalódás Rémkoppantók után felüdülésre vágytam, és vékonka kötetre. Ez…

Cseles ez a könyv! Egyfelől, mert olyan, mintha valami testesebb öccá oldalas lenne, közben meg majdnem ezer. Másfelől meg azért, mert olyan, mintha jó lenne, közben meg egyáltalán nem az. De megnyugodtam. Fenntartásom King-gel szemben, amit már-már lerombolt egy-két megnyilvánulása, majdnem…

Picoult-tól a Szívtől szívig volt az első könyv, amit olvastam. Ez idáig az egyetlen, amelyik maradéktalanul tetszett is. Ezt a Csodalány-t nagyon vártam. Egy King-könyvet hagytam átmenetileg félbe érte, Szerelmetesfeleségtársam nem kis csalódására, aki nem szereti a fostós könyveket/filmeket, de…

Próbálkozom, finomítom, csiszolgatom, ízlelgetem, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni, miért jobb azonnal észrevehetőn az eredeti Goscinny-Morris páros képregénye, mint a hivatalos epigonoké. Nem tudom megfogalmazni. De azonnal észrevehető, ha ők készítették a füzetet.  Nem annyira a sztori, mert…

John Wyndham furmányos író. Furmánya abban áll, hogy nincsenek eget verő fordulatok a regényeiben. A Chocky története gyakorlatilag ott áll majdnem teljes mértékben a fülszövegben. Az a kitétel, hogy Együttélésük története ez a könyv: hazugság. Az együttélésük jóformán minden története benne van a…

Novelláskötet. Ezáltal nagyon nehéz értékelni. Voltaképpen csak darabokban lehet részletesen, vagy összefoglalva általánosan. Én jobban szeretem az utóbbit. Most mégsem ezt teszem. De nem is részletezek, hanem középutazok. ACC a klasszikus sci-fi generáció jelese. Ahogy fogalmaz: ahhoz a…

Szeretem, mert Zorád Ernő. Ezzel nagyjából mindent elmondtam. De nem ám: az kimaradt, hogy a történet, logikusan, a magyar történelemről szól. Egy rövidke szakaszáról. S voltaképpen nem is annyira Könyves Kálmán, a művelt, olvasott, értelmes, de testileg nyomorék (ez még polkorrekt szó) a…

Arról vagyok hírhedt, hogy nem kedvelem igazán Stephen King regényeit. Csak tisztelem őt. Főleg, mert bármilyen vacak, mindennapi, blődli ötletből képes történetet faragni. Erre tipikus példa ez a könyve is. Mert a sztori voltaképpen mindenestül ott van a fülszövegben. Mindenestül, mert annyira…

Nem tudok nem szőrösszívű lenni. Ennek a könyvnek az a hibája, ami a legnagyobb erénye: Loe írta. Minden ízében, porcikájában Loe. A hozzáállás, az alaphelyzet képtelensége, a poénok, és nos, igen, a főszereplő karaktere is tipikusan Loe. Mondhatni: összetéveszthetetlenül. Vagy éppen…