Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

Bán Béla, az idősebb Béla bácsi fia, a Fő téri kiskocsma (gyertek bátran) volt tulaja költözött. Kézen-közön terjedt az infó, mifenét kezdjen a számára feleslegessé vált könyvvel. Felhívott. – Kb. két köbméter, Mohám. Vagy egyben, vagy sehogy, válogatás nincsen, de ha kell, ingyen van, csak a hét…

Tovább

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika

Velem van a baj, biztos, mert olyan sokszor ízlésszéllel szembe… Nothomb nagggyon jó író. Mondom nagy mellénnyel, két könyve elolvasása után. (A másik a Hódolattal esengve volt.) Olvastatja magát, nem bőbeszédű, nem magyaráz túl, és amit ír, az ott van. Stabilan ott. Amit ebben a könyvben művel az…

Tovább

Marcus Meadow (Réti László): A kandahári fogoly

Csak az esetleges flreértés végett, tisztázásul: Marcus Meadow = Réti László. A fiamnak hoztam ki a könyvtárból. Nála maradt A hasonmás a kedvenc. Úgy adta vissza, hogy ez arabos dolog őt nem foglalkoztatja, köszi. Annyira engem sem, a személyes érdeklődésem piaca telítődött mostanság az…

Tovább

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Négyes, négyes, de csillagos négyes ám! Mert pazar, mert szétröhögtem a fejemet, mert a szereplők valami elementárisan eltaláltak, mert kicsinyesek, mert hazudnak, mert elhallgatnak, mert és mert… Rövid párbeszédek, de milyen rövidek és milyen párbeszédek! Elfojtások, vágyak, elszürkülés,…

Tovább

Mattyasovszky Jenő: Hód – 1. Hód bemutatkozik

Hód valahogy mindig felbukkant az életemben, kamaszkorom óta. De soha nem volt dolgunk egymással, a Hód és a ZX-7 képregényváltozatának intermezzójától eltekintve. Ott sem gyakorolt rám nagy hatást, csak tetszettek a rajzok. Most utánanéztem: én Fazekas Attilára emlékeztem, de Korcsmáros Pál követte…

Tovább

Stephen King: A remény rabjai

A továbbiakban még mindig ellentmondásos a viszonyom King-hez. Ilyen-olyan jelekből azt szűröm le, hogy én most az egyik legnépszerűbb könyvét olvastam. Öööö… Minden bizonnyal velem van a baj, minden cinizmus és szarkazmus nélkül. Akkor gyöjjön a lecsó! A remény rabjai Nem King tehet róla, de így…

Tovább

Réti László: Kaméleon

Kaméleon 1.

(Van valami pikáns abban, hogy az ember tudja, az értékelését a szerző is olvassa, de azért sem írok másképpen, csak úgy mintha nem tenné!) A maga műfajában, és ez nem degradálás, hanem elismerés, hibátlan! (Na jó, nem [erről később], de mégis az!) A cselekmény felépített, a figurák koherensek, a…

Tovább

Mark Twain – Cs. Horváth Tibor – Dargay Attila: Huckleberry Finn kalandjai

A Tom Sawyer kalandjai-t kötelező szeretni, és nem is lehet nem ezt tenni: kiskamaszokról szól, humorosan, izgalmasan, szerelemmel, kincskereséssel, gyilkossággal, és feledhető-e a fejünk fölött kötélen forgatott döglött macska, mint munka-megváltó cserealap?  A Huckleberry Finn-t viszont már…

Tovább

Orson Scott Card: Teremtő Alvin – 3. Kovácsinas

Card-nak hála, a sorozat harmadik részében, hátunk mögött tudva a második kötet féltörténelmi indiánuniós Gojko Mitič-Tecumseh feltámadós/Alvin-gyógyította történetét, visszatérünk a első rész hangulatához, cselekményéhez. Pazar, na! Leginkább az Isten-látogatta (naná, hogy nem, de ez hamar…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 23. Az éneklő drót

Ahogy a fülszöveg mondja, az utolsó olyan epizód, amit Goscinny és Morris együtt készített. Az utóbbi időben több olyan füzet jelent meg, amihez egyiküknek sincs köze. Nem voltak rosszak, értékeltem őket. De valami hiányzott belőlük, hogy hatalmas cöcenés legyen a végeredmény. Nem tudtam igazán…

Tovább

Erlend Loe: Doppler

A Flórián téri Libriben futottam bele a könyvbe. Szimpi volt, de pénz híján, leértékelés ide-oda, otthagytam. A könyvtárból viszont a Naiv/Szuper-t viszont (az volt bent) azonnal magamhoz ragadtam. Amikor a Dopplert elolvastam, ismét elkövettem, amit nem szoktam: az értékelésem…

Tovább

Isaac Asimov: Az Űrvadász – 1. Az Űrvadász

Ez egy rövid értékelés lesz. A könyv jó ha nem Asimov írásaként olvasom, hanem Burroughs vagy sci-fi Nick Carter-ként. Izgalmas, fordulatos, meglepő, ötletes. Könyvjelzőnyi nagysága folytán jóformán wc-s, együltő-helyes olvasmány. A könyv rossz mert felületes, a jellemek fekete-fehérek, egysíkúak,…

Tovább

Réti László: A parfümőr

A hasonmás olvasása után „természetessé” vált, hogy egy-egy könyvtárlátogatás után jön velem egy-egy Réti-kötet is. Ez volt az első „természetes”. A hasonmás az olvasni nem annyira szerető fiamat két vállra fektette, olvasni akart még Rétit. Amikor ezt a kezébe adtam, örömködött. Aztán lelohadt,…

Tovább

Stephen King: Carrie

Kezdjük az alapoknál: valami fenntartás van bennem King iránt. Nem tudom, miért? Pedig olvastam nagyon jót is tőle. Meg rosszat is. Az Állattemető például nekem az volt. De tény, ami tény: a könyveit, ezt sem, nem lehet letenni, veszettül olvastatják magukat. Carrie beteg. Beteggé tette a…

Tovább

Eve Ensler: A Vagina Monológok

Alapvetően, önmagában nem érdekelt volna a könyv. Arról nem beszélve, hogy azt már elfeledtem, milyen jó kis moly-os értékelést írt hozzá Baba082 (s most, a könyvet elolvasva még inkább értékelem, amit írt, mert nagyjából teljesen lefedi az én véleményemet). Akkor a könyvről. Előrebocsátom, nem…

Tovább
süti beállítások módosítása