Tétova vagyok… A hetedik fiú második részében valójában nem Alvin története folytatódik, hanem a valós történelmi személy Tecumseh és testvére, a szintén valóban létező indián próféta, Tenskwatawa történetéről szól. (Tecumseh nevéről nekem óhatatlanul és kikerülhetetlenül Gojko Mitič ugrik be, amint…

Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam áthelyezett névnapomra (március nyolcadikáról, mert hetedikén születtem, június huszonháromra, hogy ne akarja mindenki egy ütemben letudni az ilyenkori gazdasági kötelességeit), egy másik Pratchett-könyvvel egyetemben. Nagyot cuppantottam a szellmei kéjtől, amikor…

Az egyik óbudai könyvmegállóban találtam. Poénból hoztam el: a feleségem Márta. S melyik férfi nem kívánná, hogy a felesége/barárnője/élettársa amolyan privát rosszlány legyen (s akkor már csak a konyhában kell séfnek lennie, hogy teljesen tökéletes feleségstb legyen)? :-) Aztán beleolvastam, és…

A Dűne számomra az ellentmondások könyve. Nem vagyok egyedül azzal, hogy vagy sokszor nekiveselkedtem, de mindig legyőzött, pár oldal után mindig félretettem. Aztán pár hónapja a Garmadában szembejött velem a Szukits-féle böszme nagy kiadás. Otthagytam, pedig héccá' forint volt csak. Egy hét múlva…

Harry Hole kedvelt figurám. Mondjuk nem tudom, hogy a mindennapokban is elviselném ezt a depis, munkamániás, zseniális alkoholistát, de ahogy így írva vagyon, nekem nagyon tess. Nem akarok általánosítani, ez csak a kettedik Nesbø könyv, amit olvasok, de nem hiszem, hogy bármelyik karón varjú lenne.…

Hoppá! Amikor a ceglédi Coop-ban lelt Szex és Szekszárd-ot elolvastam, bármennyire jókat rötyögtem rajta, nem lettem túl lelkes. Az értékelésem végén megkérdeztem, milyen Réti, amikor nem Szex és Szekszárd-ot ír? Galagonya33, Robinson és brigg siettek a segítségemre, és kedvet csináltak a…

Biztosan velem van a baj: az előző kötetnél nyavalyogtam, hogy nem az eredeti szerzők, és jó-jó, de azért nem az igazi.  Erre kapok eredeti szerzőpárost, s mégis azt mondom, hogy jó-jó, de nem az igazi. Mintha azért született volna meg, mert kellett egy következő füzet. Olyan, mint a borítója,…

Ha nem lenne félreérthető, azt mondanám: selyemcukor, meg azt, hogy pasztell színek. De ez csilivili, félreérthető, enyhén feminim, esetemben tehát furafiús, ezért nem mondom. Tájolás: nem, ez nem Végjáték-sorozat akció, és még csak nem is Bűvölet-mese; visszafogottabb, jólesőn lassabb,…

Nem rohanok tőle a falnak és nem hidalok le, bár jó a történet, érdekes a kivitelezés is. De valami hiányzik belőle, hogy igazán ütős legyen. Olyan érzéssel olvastam, ahogyan egy B-kategóriás filmet néz az ember: nézi, de egyfelől deja vu-érzése van, meg az a határozott, hogy meg nem tudná…

 Marcus Meadow igazi nevén Réti László. Zsaru. És író. Népszerű. Méltán. Ráadásul közvetlen embernek tűnik: volt alkalmam vele pár szót váltani. De ez a könyve nem jó példa arra, miért jó Rétit olvasni. Az indok  Abonyban járva, a helyi Coop-ba betérve (érdemes figyelmeznetek, ezekben a vidéki…

Az első NesbØ (kicsi Ø-t nem találtam a karaktertáblában), és skandináv krimi könyv volt, amit olvastam. Az értékelések miatt volt bennem egy nagy adag várakozás, meg nyitottság. Nem mondom, hogy csalódtam, mert izgalmas volt a könyv, Hole alakja pazar, következetes, a többi alak is hihető, jól…

Végy egy adag Legyek Ura-t, adj hozzá némi Battle Royal-t, csepegtess bele némi Semmi-t, fűszerezd meg némi kamaszos lábközi nedvességgel, bolondítsd meg csöppnyi, nagyjából értelmetlen, csak jobb híján való mézgás hallucináció-szerű zavarral, s nagyjából előtted van az Erdő Köztársaság. Mert nem…

Tegnap délután sorra jártuk az óbudai könyvmegállókat Szerelmetesfeleségtársammal. Gyalázatosan ki vannak fosztva, s ami szomorú, az eddig pöpecül működő, a máltaiak játszóterén levő, gyerekkönyvekre specializálódott megálló is szinte kongott. Ettől függetlenül persze jött velünk némiség. Ezzel a…

Bradbury. Ezzel mindent elmondtam. (Kicsit részletesebben itt olvashatsz róla. Nem is szaporítom a szót azzal, hogy Bradbury írásai lírai sci-fi-k, s már ez is micsoda látszólagos ellentmondás. Mondom: látszólagos. Mert Bradbury írásaiban a tér, az idő, a technika mindig másodlagosak. Az élvezetet…

Akkora blődség volt ennek a könyvnek az alapötlete, hogy a happolás után majdnem egyből vissza is vágtam a Rukkolára, olvasatlanul. Aztán adtam neki egy esélyt, beleolvastam az elejébe. Aztán ott ragadtam. Aztán nem győztem röhögni. Aztán meg elgondolkodni. Ahogy ez az áldott emlékű Pratchett…