Az egyik óbudai könyvmegállóban találtam. Poénból hoztam el: a feleségem Márta. S melyik férfi nem kívánná, hogy a felesége/barárnője/élettársa amolyan privát rosszlány legyen (s akkor már csak a konyhában kell séfnek lennie, hogy teljesen tökéletes feleségstb legyen)? :-)

Aztán beleolvastam, és ígéretesnek tűnt, bár egyáltalán nem az volt, mint amire először gondol az ember fia/lánya. Mivel kis füzetről van szó, hamarost a végére is értem. A kezdeti ígéretesség hamar messze száll, krimivé alakul a történet, majd amolyan sekélyes coclista bűn ellenei példabeszéddé silányul.

Kár érte. Ha maradt volna a kezdeti stílus, valami egészen más kifutással, akkor még jó is lehetne.  

1,5

(2015)