Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Frank Herbert: A Dűne – 1. A Dűne

2018. augusztus 12. - Mohácsi Zoltán

frank_herbert_a_dune.jpgA Dűne számomra az ellentmondások könyve. Nem vagyok egyedül azzal, hogy vagy sokszor nekiveselkedtem, de mindig legyőzött, pár oldal után mindig félretettem. Aztán pár hónapja a Garmadában szembejött velem a Szukits-féle böszme nagy kiadás. Otthagytam, pedig héccá' forint volt csak. Egy hét múlva mentem, még mindig ott volt. Megint otthagytam. Harmadszor már nem tettem ilyet. Elhoztam, majd a Rukkolára jó lesz alapon.

Valamikor a filmmel már randiztam, végig is néztem, de nagyon nem jött be (Sting ide-oda), csak az maradt meg bennem, hogy nagyon nyolcvanas évek, különösen a rettentő nyálas Paul, akinek egy percig sem bírtam elhinni, hogy Muad-Dib lehetne…

Aztán a polcon is hónapo2ig állt. Majd mintegy oda sem figyelve, egyszerre óvatlanul levettem, beleolvastam. S olvasva maradtam. Onnan tudom, hogy nagyon tetszik egy könyv, hogy nem olvasok mellette másikat. A Dűne mellett nem olvastam semmi mást.

A könyv eredetileg 1965-ben jelent meg, amikor a nagy sci-fi űroperák kora még csak be-benézegetett a hátsó ablakon. Pár oldal olvasás után egyértelmű, hogy a Herbert által megálmodott világ (molyos szakkifejezéssel élve) komplex, átgondolt világ, nem egy regényre való világ (értitek: VV… hehehe). S holt volt még ekkor a Csillagok háborúja vagy éppen a Trónok harca? (Na, jó, Asimov jobbról beelőzött az Alapítvány-trilógiával, s mondjuk az sem semmi komplexitás-szempontból!)

Herbert cseppenként adagolja csak az infót erről a világról, hagy időt a megértésre, a kikövetkeztetésre, a tűnődésre, a találgatásra. Nem rágja szájba sem a szereplői státuszát, sem a képességeiket, sem a különböző házak Dűne-történelmi szerepét, sem gyakorlatilag semmit.

A csepegtetés közben a cselekmény halad. Ugyan ez a szokása, de Herbertet dicséret illeti: a vaskos kötetnek nincsenek (Szukitsban pláne, de a KFK sorozatban kiadott kiadás is két kötetes volt) holtjátékai. Nem videoklipet olvasunk, még sincs idő az unatkozásra.

S lássuk, mi is ez a könyv? Mondhatnánk, a mára már szokásos: az űrbe kirajzott emberiség ilyen-olyan csoportjai küzdenek egymással, ki-ki a maga céljai érdekében, hatalomért, pénzért, vallási eszmékért, az emberiség túléléséért. Van itt császárság, vannak boszorkányok, vannak emberen túli képességek, gazdasági társulások, elitt-alakulat, gerilla-csapat (nemzet), tőr, kard, atomfegyver, kábítószer, gigantikus, fogakkal gyilkoló, hasznos „kukacok”, űrhajók, minden és az ellenkezője is.

Belecsöppenünk a sűrűjébe (miért pont ide?), és indul is a mandula, Majd eljutunk valahová (miért pont oda?) egyfajta feloldással, de nem a megoldással. Ha nem is lenne meg a biztos tudás, hogy Herbert és leszármazottja bőven gyúrt még az alaphoz mindenfelé, jobbra-balra, előre-hátra, fel-le, akkor is evidens lenne, hogy lesz ebből folytatás, naná! Mert, ahogy mondom, szinte kurta-furcsa a befejezés, vagyis inkább abbahagyás.

A Dűne szereplői nem férkőznek az ember szívébe. Izgulunk értük, drukkolunk nekik, természetesen mindenki Atreides-párti (ahogyan máshol a Stark-ház az evidencia), de ha jól belegondol, meg nem mondja, miért az… S mindenki egyöntetűen utálja a Harkonnen-eket 

SPOILER: (na, ilyen egyszerűen kiiktatni ezt a rohadékot, már kérem szépen, kikérem magamnak!.)

Paul sem az a szakasztott hős-típus, ráadásul az egyszerre rászakadt megvilágosodása a regény legrosszabb, leghiteltelenebb pillanata. Mégis kedveljük. Ahogyan édesanyját, Jessicát is. És így tovább…

Letehetetlen a könyv. Komolyan. Aztán amikor letettem, valahogy úgy jártam, mint a Jim Carrey-film végén a két biztonsági őr: leszakadni nem bírtak Truman élő show-járól, de amikor katarzissal véget ért az addigi története, csak belenyúltak a sültkrumplis (vagy mifenés) zacsiba és unottan így szólt egyik a másikhoz: 
– Kapcsolj át, mi megy a másikon!

De két folytatás már itt van a polcomon. :-)

3,5/5

(2015)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7314177267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2018.08.12. 23:13:27

Hát neked kár könyvet adni/venni a kezedbe...
Gyaníthatóan épp olyan figyelmesen olvasol, ahogy írsz.
Nekem van mentségem a sok gépelési hibára: elég rosszul látok. Neked?
Vagy a "Muab-Dir" (Muad'Dib) és az "Altreides" (Atreides) hem is elírás?
Az "értékelés" meg végképp értelmetlen.

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2018.08.12. 23:17:29

Ja, az a GFK mit takar? Nekem megvan a köny, de az még a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2018.08.13. 07:02:00

@Le a spammerekkel:
Szia!

Köszönöm szépen, hogy felhívtad a figyelmemet a többrendbeli elírásra, félregépelésre! Ugyan az én szemem sem tökéletes (a kettő között van öt dioptria különbség), de nem az volt az ok, hanem simán a figyelmetlenségem. Amit citáltál nekemr javítottam, s meg még pár másikat is. Igen a GFK is elírás volt...

Az agressziódat, a személyeskedésedet viszont nem értem.
Annyira utálod a „Dűné”-t, hogy kikerülhetetlenül seggfej, akinek tetszik, akit szórakoztat? Vagy annyira fan vagy, hogy kikerlhetetlenül ostoba barom, aki nem annyira fan, mint te?

Ha figyelmesen elolvasod az elütési hibáktól talán már mentes értékelésmet, azt írtam róla, hogy jó, szórakoztató könyv, összetett, nagyon kitalált világgal. Hogy nem olvastam mellette mást, és nem tudtam letenni olvasás közben. Ez szerintem pozitív megközelítés.

Aztán tény, azt is írtam, hogy vannak benne dramaturgiailag nem kellőn megtámogatott jelenetek, történések. Ez valóban a mérleg negatív súlyát nyomja.

Vagyis a végeredmény az, hogy olvastam egy nagyon jó könyvet, amkben találtam olyan vonásokat, jellemzőket, amiktől nem estem hasra.

A mérleg tehát egyértelműen a pozitív irányba mozdul el az értékelésben.

Ezek szerint te nem szereted a könyvet, a sorozatot, azért lettél velem szemben agresszív. (Hacsak nem követelmény a sorozat feltétlen imádata.)

Üdvözlettel:
Moha

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2018.08.13. 07:10:01

@Mohácsi Zoltán: annyira nyílik a bicska a zsebemben, mikor ilyen hanyagul összehànyt posztot látok, a végén egy értelmetlen "értékeléssel".
Nem utálom, fan sem vagyok, számomra közömbös ilyen szempontból.
Mivel úgy rémlik, eredendően úgy készült a könyv, hogy lesz folytatás, nem tudom, mi meglepő van abban, ha valamelyest nyitva maradt a vége. Közel húsz éve olvastam utoljára, nem emlékszem a részletekre, de ha a Jim Carrey-s hasonlatod állna, az elég mély nyomot hagyott volna bennem.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2018.08.13. 10:51:07

@Le a spammerekkel:
Értem.
S mondd, mindezt nem lehetséges udvariasan, szofisztikáltan, negatív személyeskedés nélkül elmondani? Csak hanyagul odavetve?
Költői a kérdés...
süti beállítások módosítása