Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója


Ben Jonson: Volpone

„Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül: járja koldus és király. A Sátán örül”

2021. augusztus 28. - Mohácsi Zoltán

Hogyan került a figyelmem előterébe a Volpone? Ó, nagyon egyszerű, Szerelmetesfeleségtársammal Gerald Depardieu-napokat tartottunk itthon. Depardieu pedig címszereplője volt az e drámából készült filmnek.  Szóval Ben Jonsont, a XVII. századi drámaíró mélyebb ismeretét nagyjából Depardieu-nek…

Tovább

Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)

Mesés, valós metafizika a gyakorlat nélküli gyakorlatban, avagy drámák olvasva

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Tovább

Karel Čapek: Három ​színmű (R. U. R. • A fehér kór • Az anya)

Tudtad, hogy Čapektől származik a „robot” szó? S hogy előre leírta a pandémiánkat?

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Tovább

Tabi László: A négy kísértés

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…

Tovább

Duncan MacMillan: Dolgok, amikért érdemes élni

Határterület 1. – Gyula, Várszínház, Bereczki Zoltán vendégelőadása

Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…

Tovább

Jevgenyij Svarc: Az ​elvarázsolt testvérek

Mesejáték három felvonásban

Többször elmondtam már: a magam részéről szeretem is, meg nem is a meséket. A rövid népmeséket már gyerekkoromban sem szerettem. Mostanság fogalmazódott meg, hogy miért: a sematikusságuk és a szereplők jellemnélkülisége miatt. Ha választanom kellett volna gyerekkoromban a Grimmek és Andersen között,…

Tovább

Jevgenyij Svarc: Drámák

A tények: Jevgenyij Svarc orosz író, drámaíró. Jevgenyij Svarcról, hiába vagyok már ötven felett, idén olvastam először.  Szeretem a meséket. Ellenben a népmeséket nem, bár azt kellene, illene jobban, de valahogy mégsem. Az a tudás, ami sokak, például szerelmetesfeleségtársam és Boldizsár Ildikó…

Tovább

Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene

Dráma két felvonásban

Puzsér személyéről nem akarnék itt semmit sem állítani, mondani, érvelni bármely irányba. Az tény, hogy a két, filmekről szóló A hét mesterlövésze könyve nagyon tetszett, örültem, hogy végre valami olyasmit olvashattam, amit nem fikáz, nem szőrszálhasogat, nem mélybe húz, nem polemizálni akar, hanem…

Tovább

Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker?

Bár nem hiszek a véletlenekben, se pro, se kontra, de ezzel a kötetecskével véletlenül találkoztam a Pók utcai könyvmegállóban. Görgey Gábor neve mondott valamit, de olvasni még nem olvastam tőle semmit. A kötet címadó komédiájának (?) címe mondott valamit, de konkrét ismeretem semmi nem volt róla,…

Tovább

Daniel Glattauer: Gyógyír ​északi szélre

Gyógyír 1.

Kérem szépen, ami ebben a könyvben van, az simán akár igaz s lehet: Tanúsítom a magam személyes történelmén keresztül is. Az emberi hülyeség, a magánytól való félelem, a gerinctelenség alkalomadtán olyan hatalmas lehet bármelyikünkben, mint a kínai Nagy Fal. Na, erről mindjárt…

Tovább

Patrick Süskind: A nagybőgő

A nagybőgő számomra elválaszthatatlan Darvas Iván zsenialitásától. Vagy huszonsok éve láttam a darabot, de most, a szöveget olvasva is felsejlettek a gesztusai, a hangsúlyai, az arcmimikája. Lehengerlő volt. Pedig a darab nem világmegváltó darab. Csak zseniális. Az önáltatás, az önátvágás…

Tovább

Josef Čapek – Karel Čapek: Két komédia

A rovarok életéből / Ádám, a világteremtő

Az úgy volt, hogy mindkét gyerekem ugyanabba az általánosba járt, s amikor nem, akkor is egy oskolába, mer' ott volt guminázijum is; tehát amikor lánygyerekem kijárta az áltisit, akkor maradt az iskolában középiskolásoskodni. Egy oszitárslánynak az anyuja meg színjátszó szakkört szervezett, amibe…

Tovább

Molnár Ferenc: Színművek

Nem olvastam még Molnár Ferencet (le is hajtottam a fejem szégyenemben). Amit tudtam róla: zseniális színpadi szerző volt, hatalamas, nemzetközi sikerekkel (vö.: http://moly.hu/tagok/mohapapa/kihivasok ). A kötet elején hatalmas volt a lelkesedésem Az ördög és a Liliom esetében. Aztán csökkent…

Tovább

Weöres Sándor: Holdbeli csónakos

A mindenki által kötelezően ismert gyerekversek és a Rongyszőnyeg egy rövid részletének kivételével teljesen szűz voltam Weöres Sándorból. Amikor nekifogtam a Csónakos-nak, kellemesen meglepődtem: mese! Hurrá! Aztán jött a lapp-magyar barátság, meg Paprika Jancsi, meg Vitéz László, meg…

Tovább
süti beállítások módosítása