Nem tudom mennyire dobják fel a kötetet Gugi Sándor illusztrációi, de hogy egyenértékűek a történettel, az bizonyos. Persze már annak is van egy sajátos bája, hogy a könyv ’57-es kiadását olvastam. A könyv egyértelműen kamaszköny, s nem is akar más lenni. Egy nyár története, hat fiú, két lány,…

Ez volt az első Gion-könyvem, amit olvastam. Giont magát nem kis mértékben Szerelmestárspárom hatására vettem a kezembe, és azóta is hálás vagyok neki, nagy találkozás volt.  Olvasás közben, amikor éppen nem gyönyörködtem Gion művészetében, mondataiban, finomságaiban, végig gondolkodtam rajta,…

Hjaj, de régen olvastam, menyire gyerek voltam, és mennyire tetszett akkor is! Van valami Mándy gyerekkönyveiben, valami megfoghatatlan lebegés, valami kedves pasztellség, amitől finom, könnyű lesz a szöveg, és az egészet áthatja a kamaszság minden derűje, bája és fájdalma. A…

Jó, nem az első könyv, ami a mesék királyságát aktualizálja, és kirötyögteti a szereplőit. Vannak utánérzések (Oroszlánszívű Richárdról a Hófehér Oroszlánszagú Leója jutott eszembe.) Mégis: a szóviccek, a humor miatt, az élő, tömören megformált alakok miatt ötöst kapott, s főleg azért, mert…

Jó kis könyv. Túl kis könyv. A stílusa a legjobb kamaszkönyveké, Varga Katalin „A zöld torony” című könyve jutott róla eszembe először, minden plágium-vád nélkül. Nem fekete-fehérek a szereplők, érdekes is lenne a sztori. Csakhogy egyszer csak, váratlanul, sehogyan sem ér véget. Csak…