Hjaj, de régen olvastam, menyire gyerek voltam, és mennyire tetszett akkor is!
Van valami Mándy gyerekkönyveiben, valami megfoghatatlan lebegés, valami kedves pasztellség, amitől finom, könnyű lesz a szöveg, és az egészet áthatja a kamaszság minden derűje, bája és fájdalma.
A locsolókocsi alapvetően nem is regény, hanem laza életképek sorozata, amit persze összeköt a fő szál, a lehengerlő Král Bori kapcsolata Totyival, és Totyi kapcsolata Omasiccsal. Emiatt nem lehetne bárhol kinyitva olvasni a könyvet, de vannak fejezetek, amik bár a cselekményt nem viszik előre, de nagyon kellenek mégis.
S a gyerekek kapcsolata valami olyan hihetetlenül finoman jön át, hogy, komolyan mondom, bárki, aki ír, tanulhatnánk belőle! :-)
S most, felnőttként újraolvasva is ugyanazt azt élvezetet adta! Némileg patetikus lett ez a pár sor! De akkor is szeretem! És akkor is ezért!
U.I.: Külön örömöm, hogy a rukkola.hu-n a régi, 
születésem előtt két évvel megjelent példányt kaptam meg egy rukkola-társtól. Komolyan elérzékenyültem. Ezt a kiadást olvastam kamaszként. „Hívószó” volt ez a könyv mélyen bennem élő emlékekhez. Mondjak példát? Tessék: irtó szerelmes voltam (ma már nem lennék) a főszereplő kislányba. Itt a képe az alább említett filmből (természetesen NEM a bal-, hanem a jobboldali ő):
A könyvből készült egy, a regényhez méltó filmváltozat is, Kézdy-Kovács Zsolt rendezésében, tessenek megnézni!
5/5
(2012)
