Moha olvasónaplója


Claudio Chiaverotti – Val Romeo: Morgan Lost 4.: A fekete rózsa

A csodásan rajzolt képregény főhőse egy nagyon beteg pszichopata nyomában

2020. február 13. - Mohácsi Zoltán

Ez a füzet a könyvtárban a mintegy véletlenül talált képregény immár negyedik része. Az első háromról írtam már értékelést, az azokban írtakat most nem ismételem meg. (A linkeket lásd alább.) Ám azoknak, akik nincsenek képben egy tömör összefoglaló engedtessék meg! (S ha nem engedtetik meg, akkor…

Tovább

Réti László – Vanicsek Olivér: Aranylövés

Nem minden arany, ami annak látszik, avagy egeret szültek a hegyek

A SZERZŐK Réti könyveiből viszonylag sokat olvastam már. Az írásaival való debütáló találkozás nem volt szerelem első látásra, de a második már igen. Mint a házasságaim: az elsőben valami volt, nem volt cefet, ahogyan volt, de a második megmutatta, milyen egy igazán működő kapcsolat. Aztán ahogyan…

Tovább

Alessandro Bilotta – Matteo Mosca – Stefano Simeone: Mercurio Loi – Prológus

A Maximum Bonelli egyik sikere, avagy HolmesJonesBondHunt nyomoz

A Maximum Bonelli, ahogy erről egy másik helyen már írtam, egy olasz képregény kiadó. Amott ezt írtam: „...a GooBo kiadó, amely ráfeküdt például az olasz képregények kiadására. A balra látható borító narancssárga felső sávjában olvasható felirat, a Maximum Bonelli erre utal. Tudniillik, ahogyan…

Tovább

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Amisok, halott gyerek, leányanya, szingli ügyvédnéni, vallás, tárgyalás

Jodi Picoult amerikai írónő. (Egykor nagyon szép volt, de hát a kor őt sem kímélte. A mellékelt fotó egy köztes állapotát mutatja az egykor és a ma között.) Ha jól számoltam, eddig tizenkilenc könyve jelent meg magyarul a huszonháromból. Ötéves kora óta ír, és nagyjából egyidős velem, 1966-ban…

Tovább

John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete

Esetem a sznobizmussal Amikor rászoktam az olvasásra, vagy legalábbis pár évvel később, hamar sznob lettem. Azt olvastam, hogy a krimi az egy olyan műfaj, amit mindenki olvas, de aki művelt, az tudja, hogy valójában nem szépirodalom, mindössze ponyva. Kikapcsolásra való írás. Nem irodalmi nyelven.…

Tovább

Alfredo Castelli – Giancarlo Alessandrini: Martin Mystére 1. – Titokzatos fekete ruhások

A lehetetlenségek nyomozójának legnagyobb rejtélyei – továbbra is titkok maradnak

Tudom, marha nagy közhely, de minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy nem ismerek és nem tudok semmit sem. Az már csak hab a tortán, hogy minél több mindent tudok, annál több mindent felejtek el, és annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy megy-e előrébb a könyvek által a világ. S…

Tovább

Stephen King: Halálos árnyék

Egy se füle, csak farka történet

EZERSZER ELMONDTAM MÁR: NEM SZERETEM STEPHEN KING KÖNYVEIT. Nem azért, mert nem jó író. Jó író. Nagyon jó. Tudom, mert több helyen kifejtette: szeret mesélni. S ha mesél, akkor azt is elhisszük, hogy egy Röjtökmuzsajon megszűnt telefonfülkének a bosszúálló telefonkönyve átzabálja magát az óceánon…

Tovább

R. J. McGregor: A kis detektívek (Delfin Könyvek)

Egy könyvismertetésben már részletesen írtam a DELFIN KÖNYVEKHEZ fűződő, többször több évtizedes kapcsolatomról. Mivel feleslegesnek tartom újra leírni (így is volt már előzménye önmagamnál), ezért inkább csak idézem a Delfin-szerelem kezdetét. Így festett, amit írtam:  DELFIN-INTERMEZZO Apuék…

Tovább

Réti László: Budapest Boulevard

Ami Magyarországon akár meg is történhet

RÉTI LÁSZLÓ MINT OLYAN Réti Lászlóról már többször írtam. Róla is, a regényeiről is. (A könnyebbség kedvéért a bejegyzésem végén belinkeltem az eddigi Réti-értékeléseimet.) Nagyjából mindenki tudja róla, hogy rendőr volt (azt talán kevesebben, hogy magas rangú, kerületi főkapitány), otthagyta a…

Tovább

Réti László: Panda

Cameron Larkin harmadszor is újra röhögtet és nem mellesleg ismét nyomoz is

MARCUS RÉTI AVAGY LÁSZLÓ MEADOW Réti László nevével, akkor még mint Macus Meadow-al a nagykőrösi Coop kis forgatható könyvespolcán találkoztam először, a bal oldalt látható könyv borítóján. Természetesen nem a Marcus Meadow név keltette fel a figyelmemet, hanem a rajta levő hölgy arca és elsősorban…

Tovább

Rejtő Jenő – Korcsmáros Pál: Az előretolt helyőrség

A Rejtő-Korcsmáros képregények újratöltve Volta- és tulajdonképpen csak ismételni tudom magamat, mint egy tehetséges, önmagától tanuló szajkó. Ismételni tudom, mert már túl vagyok két felújított, színezett Rejtő-Korcsmáros és a méltatlanul lemaradt nevű Cs. Horváth Tibor képregényen. Ezeken: A…

Tovább

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad 2. – Hófehér nemzet

Egy roppantul polkorrekt képregény

Ami kétségtelen, és minden Blacksad-képregény értékelésénél refrén: a Blacksad nehezen felülmúlható képi világgal rendelkezik. A rajzok egyszerűen gyönyörűek, részletgazdagok, a nézőpontok frenetikusak. Ha a Blacksad szóba kerül, nincsen ember, aki ezt ne említené meg. A szerzőpáros, illetve a…

Tovább

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Lehet, hogy kétszer csenget, de kérem, hol van itt a postás?

Ide a rozsdás bökőt, ha tíz emberből kilencnek nem az jut eszébe A postás mindig kétszer csenget-ről, hogy rövid küzdelem után milyen klasszul felpakolta Jack Nicholson Jessica Lange-t az asztalra, egyéb tevékenység céljából! (Hogy ne kelljen keresgélni, úgy a film tizenötödik percénél kezdődik a…

Tovább

Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret

Érdekes úgy találkozni valamivel, hogy valami vadonatúj mutat rá arra, amiről hosszú-hosszú évek óta tudomásom van. Szerelmetesfeleségtársammal kampányszerűen nézünk filmeket: volt hogy adott sorozat több évadát néztük végig, volt, hogy csupa '30-'40-es években készült magyar filmek sorát néztük,…

Tovább

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Amarillo

Blacksad 5.

Ahogy már jól tudjuk, a Blacksad egy noire-típusú képregény, maga Blacksad egy Philip Marlowe-szerű macska-magánzsaru, aki kemény közömbösséggel, mélyben megbújó érzésekkel mászkál a város bűnének a mocsarában. A Blacksad egy állatszereplőkkel dolgozó krimiképregény. Egy olyan krimiképregény,…

Tovább