Moha olvasónaplója


Alessandro Bilotta – Matteo Mosca – Stefano Simeone: Mercurio Loi – Prológus

A Maximum Bonelli egyik sikere, avagy HolmesJonesBondHunt nyomoz

2020. január 18. - Mohácsi Zoltán

A Maximum Bonelli, ahogy erről egy másik helyen már írtam, egy olasz képregény kiadó. Amott ezt írtam: „...a GooBo kiadó, amely ráfeküdt például az olasz képregények kiadására. A balra látható borító narancssárga felső sávjában olvasható felirat, a Maximum Bonelli erre utal. Tudniillik, ahogyan…

Tovább

Alfredo Castelli – Giancarlo Alessandrini: Martin Mystére 1. – Titokzatos fekete ruhások

A lehetetlenségek nyomozójának legnagyobb rejtélyei – továbbra is titkok maradnak

Tudom, marha nagy közhely, de minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy nem ismerek és nem tudok semmit sem. Az már csak hab a tortán, hogy minél több mindent tudok, annál több mindent felejtek el, és annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy megy-e előrébb a könyvek által a világ. S…

Tovább

Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja

Biztosan benne van a transzcendens iránti alapvető, bár szerintem nem elvakult vonzalmam is, hogy ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésemet. Az is tény, hogy a téma eleve adja, hogy teológiailag semmi nincsen benne a helyén, de eszembe sem jutott hitbuzgalmi iratként olvasni. Ahogy…

Tovább

Stephen King: A búra alatt

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Tovább

Stephen King: A remény rabjai

A továbbiakban még mindig ellentmondásos a viszonyom King-hez. Ilyen-olyan jelekből azt szűröm le, hogy én most az egyik legnépszerűbb könyvét olvastam. Öööö… Minden bizonnyal velem van a baj, minden cinizmus és szarkazmus nélkül. Akkor gyöjjön a lecsó! A remény rabjai Nem King tehet róla, de így…

Tovább