Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Alfredo Castelli – Giancarlo Alessandrini: Martin Mystére 1. – Titokzatos fekete ruhások

A lehetetlenségek nyomozójának legnagyobb rejtélyei – továbbra is titkok maradnak

2019. december 23. - Mohácsi Zoltán
Tudom, marha nagy közhely, de minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy nem ismerek és nem tudok semmit sem. Az már csak hab a tortán, hogy minél több mindent tudok, annál több mindent felejtek el, és annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy megy-e előrébb a könyvek által a világ. S miközben egyértelműen az olvasás az én függőségem, egyre kevésbé vagyok arról meggyőződve, hogy a biológia következményeken, meg a szókincs-növekedésen túl lenne valami haszna. Bár... ha jól belegondolok, amikor megismerkedésünk után három hónappal kirúgtam az életemből szerelmetesfeleségtársamat (akkor még mertem nagyon határozott lenni), ő húsz perc múlva, éppen egy könyvet olvasva hívott vissza, hogy rendben, igazam van, átgondolta, visszajönne.
Egyre inkább pusztán szórakozásnak tekintem az olvasást, nem a tutifrankó megmondásának, leleplezésének, helyretételének, útmutatásának. Ezért egyre többet fordulok elő a könyvtárban a képregénypolc előtt. Soha annyi képregényt nem olvastam mint idén. 

martin_mystere.jpgSzerencsére a Központi Szabó Ervin Könyvtárban egyre több képregény van. Tényszerű ugyan, hogy valami hihetetlenül nem vagyok képben a végtelen és átláthatatlan képregény-univerzumban, de különösebben nem is törekszem, hogy pótoljam a hiányosságomat.
Ahogy az is tény, hogy a szuperhősös képregények például nagyjából hidegen hagynak. S ezzel egy igen széles spektrumot nagyjából le is választottam magamról. 
Amikor legutóbb a FSZEK-ben jártam, lejárt egy friss, a liberalizmus bukásáról szóló könyv, meg végre bent volt a The Walking Dead Negan-háborújának befejező része, akkor találtam rá erre a kötetre (meg a számomra szintén pazarul ismeretlen Morgan Lost-ra. De erről majd a megfelelő helyen.)  

A SOROZATON BELÜLI SOROZAT

Mivel tájékozatlan vagyok, vagyis mondhatnók újszülött, nekem nagyjából minden új. Az is, hogy van egy magyar kiadó, a Goobo kiadó, amely ráfeküdt például az olasz képregények kiadására. A balra látható borító narancssárga felső sávjában olvasható felirat, a Maximum Bonelli erre utal. Tudniillik, ahogyan a weboldalukon olvasom: „a Maximum Bonelli sorozatot, ami havonta egy kötetet jelentet meg a Sergio Bonelli Editore kínálatából. Igyekeztünk a klasszikusok mellett, mint a Nathan Never, a Martin Mystére, vagy a Suttogó Szél mellett az egészen friss kiadású sorozatokat is bemutatni, mint az Árvák, a Lilith, vagy a Mercurio Loi”. Vagyis a Maximum Bonelli szöveg nem valamelyik szerzőre, nem a sorozatcímre, hanem az eredeti kiadóra utal. Ismét okosabbak lettünk. 
Ezen túl számomra egy kicsit kaotikus a borító, bár kétségtelen, hogy nem árul zsákbamacskát, egyértelművé teszi, hogy miről lesz ebben a történetben szó: van egy pasas, aki mindenféle misztikus francságok után nyomoz. Indiana Jones, na, csak nem így hívják. De egyébként tök ugyanaz. 
A borítóról még: ennek a füzetnek a történetében semmi nincsen, ami a borító képéről szólna, jelen esetben ez csak beetetés. Ja, nem, hazudok, ott jobb oldalt a hieroglifák még csak-csak...
A füzetecske  A5-ös méretű, kilencvenhat oldalas, vagyis kényelmes olvasnivaló. Egyben van nagyon, rendesen kinyitható. A rajzok-fekete fehérek, élesek, tiszták. A gerinc-oldali margót azonban alulméretezték: ha szöveg van ezeken az oldalakon, a kis margó miatt nem nyitható a füzet, a szöveg nehezen olvasható. 

A tizenkilencedik oldal után van egy pár üres oldal, ám egyet lapozva a történet szerencsére a huszadik oldalon folytatódik. Gondolom, a kiadó csókoltatja a nyomdát. 

A RAJZOK

nagyon ismerősek voltak. Aztán kiderült, hogy mégsem azok, csak hajaznak. A magyar Fazekas Attila rajzaira hajaznak. Nem tudom, ez stílusbeli megfelelés vagy pusztán arról van szó, hogy Fazekas Attila meglátott anno a magyar képregény-piacon egy stílus-rést, amelyet még nem töltött be senki. 
A rajzolót Giancarlo Alessandrini-nek hívják. Ezen a képen ugyan nagyon nem szemüveges, de ahol igen, némi ráhagyással még külső hasonlóságokat is vélek találni Fazekas Attilával. Aminek persze semmi jelentősége, jelentése nincsen. 
(A képre kattintva tovább tudsz lapozni.)
A  rajzok, látható, tiszták, egyértelműek, világosak, a dramaturgiájuk nem zseniális, de megkapó. (Kár, hogy Alessandrini nem rajzolt meztelen nőt, Fazekas Attilának nagyon jó ízlése van. :-) ) A képregény a nyolcvanas évekből származik. Bevallom, kövület vagyok, hozzám közelebb áll ez, mint mondjuk a Hellboy vagy a Spawn stílusa. 

A TÖRTÉNET

A történet írója Alfredo Castelli. Így fest a bácsi fizimiskája. Szimpi Mikulás, nem?
martin_mystere_alfredo_castelli.png
Szóval, a történet... Na, azt a csuda se tudja...! Az a helyzet, hogy amikor olvasni kezdtem, akkor még nem, de a prológus után olyan érzésem volt, hogy egy történet közepébe csöppentem, aminek volt valami előzménye, amit nem lenne baj tudni, bár tulajdonképpen érthető így is. Vagy nem... 
martin_mystere_hihetetlen.jpgAmit nagyon hiányoltam, bár ez egyértelműen nem a szerzőpáros hibája, valamiféle bevezetőt, mi is van a kezünkben, mi is ez a sorozat, ki is ez a főszereplő Jamesindiana Bondjones, mi is ez a sorozat, mikori is a figura, ésígytovábbegyáltalán?
Persze nem igényel über-IQ-t kitotózni, hogy Martin Mystére mindenféle olyan dolgok után nyomozgat, amikről a Hihetetlen magazin szokott írni. Tegnap láttam az Auchanban, az idei egyik különszám például tökéletes feladat-katalógust jelen a főszereplőnknek. (Remélem, a Magyar Menedék ingyen reklámnak fogja fel a kép közlését!) 
Konkrétan ennek a füzetnek a történetéről nem túl sokat tudok mondani. Nem azért, mert nincsen neki, de én olyan történettel, ami valójában ennyire nem indul valahonnan, és ennyire nem is jut sehová sem, én eddig nem nagyon találkoztam. De komolyan behalás! Lássuk csak: valahol, valaki talál egy nagy titkot. De nagyon nagyot, az emberiség történelmét visszamenőleg meghatározót. Olyan nagyot, hogy ellenek garmadája szakad a nyakába, akik nem akarják, hogy a titok napvilágra kerüljön. De persze a valaki nagyon rafkós IndianaJames JonesBond-hoz eljuttatja az iratot, aki nyomban útra is kel. Illetve dehogy: ő már ott van valamiért valahol állandó társával, egy beszélni nem tudó, de a búvárruhát és a sárkányrepülőt pöccröff használni tudó, neandervölgyi (!) emberrel, akit, mint kiderül utalásszerűen, talált valahol valamikor magának. Akkor tehát útra kel Indianamartin MystéreJones és a neandervölgyi, hogy a nyomára bukkanjon a barátnak, akinek a nyakába szakadtak az ellenek. Naná, hogy sikerrel is járnak, és felfedezik a titkos kamrát, ahol ott van A Múltunk Csuda Nagy Titka. De még mielőtt felfedhetnék, mi az, ami átír mindent, amit ismerünk, megjelennek a Titokzatos Fekete Ruhások, akik mindent irányítanak (szabadkőművesek? háttérkormány? világösszeesküvés? ) és dugába dől a megismerés lehetősége. De kár! Vége. 
És komolyan ennyi. Nem viccelek
Vártam valami utalást arra nézve, hogy mi is mindennek az előzménye, utózmánya, de sehol semmi. 
Vagyis az a nagy helyzet ezzel a képregénnyel, hogy nem indul sehonnan, nem jut sehová, viszont közben pörgős, izgalmas, és nagyon jók a rajzok is. Azonban összhatásnak ez nekem, bevallom kevés. Nem tudom, a Goobo tervezi-e még Mystére mester kalandjait kiadni, a FSZEK pedig beszerezni, ha mindkettő, igen, akkor, kérlek, térjünk vissza a kérdésre! Addig szó se róla!
GooBo, Hosszúvölgy, 2019, 96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158127615 · Fordította: Koszoru Péter 
2/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1215362788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása