PKD. Nem annyira nyilvánvalóan. Nem is olyan érdekesen. Dupla világ, de a duplasága istenségek, illetve voltaképen kimondva is Isten és Sátán harcának a színtere. Nagyjából úgy, ahogyan az pl. Ellen G. White A nagy küzdelem című könyvében olvasható. Csak míg amaz teológia, a Biblia mondanivalójának fejtegetése, emez regény. Amaz jobban csinálja.

Nem tudom, mi volt ez a könyv (amit a fülszöveg regénynek hazudik, holott csak egy hosszabb elbeszélés)? Az ötlet voltaképpen jó, a kivitelezés… Voltaképpen semmire nem derül fény, senkiről nem tudjuk meg kicsoda, mik az indítékai, miért ott és miért akkor.

SPOILER! 
Egyetlen jelenet tetszett csak nagyon. Az, amelyikben az elvarázsolt városba tévedt, kényszerített főhősstől megkérdezi az elvarázsolt doki, hogy voltaképpen neki miért kellene örülni annak, ha város visszaszerzi az eredeti önmagát, amikor az ő léte a város elvarázsoltságához kötődik, s ha a varázslat elmúlik, ő maga is elmúlik vele együtt? 
Mert valamiért evidens, hogy a látszat az nem jó, a látszat az gyilkos, a látszat az hazug. De ha valakinek a látszat a lételeme, akkor a látszat megszűntetése a halálát jelenti. Ugyebár.

Hány ember halna meg hirtelen, ha őszintén kellene élni?

2,5/5

(2013)

Valhalla Páholy, Budapest, 1998, ISBN: 9639039411 · Fordította: Szántai Zsolt