A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban. De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…

Hogyan került a figyelmem előterébe a Volpone? Ó, nagyon egyszerű, Szerelmetesfeleségtársammal Gerald Depardieu-napokat tartottunk itthon. Depardieu pedig címszereplője volt az e drámából készült filmnek.  Szóval Ben Jonsont, a XVII. századi drámaíró mélyebb ismeretét nagyjából Depardieu-nek…

A mohabacsi-olvas.blog.hu bejegyzései gyakorlatilag kivétel nélkül a Blogcímlapra kerülnek. A kiadványaikról írt értékeléseimet kivétel nélkül megosztja a Facebook oldalán a Napkút Kiadó. Az elmúlt héten elvileg három bejegyzésemet élesítették. Nem egetverő eredmények ezek, bár valamit minden…

Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz. A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…

A Morgan Lost azon ritka képregények közé tartozik immár, amit megjelenésükkor, látatlanba, olvasatlanul megveszek. Ha jól belegondolok, az Asterix, a Lucky Luke, a színezett Rejtő-képregények és a Sin City tartozik(na) ide. Meg a Kockás magazin, bár a legutóbbi szám, a 94. nagyon nagy csalódást…

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…