Az jutott eszembe, örülök, hogy nem vagyok olasz. Meg annak is, hogy nem is tudok olaszul. Mert ha olasz lennék, vagy beszélnék olaszul. akkor rossz lenne nekem. A permanens hiányérzet és helyhiány miatt lenne rossz nekem. Hát hiszen még a magyarul megjelenő Sergio Bonelli kiadványokat sem…

Ez a bejegyzés nem született volna meg, ha nincsen fiam, és nem az a Geri a fiam, aki az én Geri fiam. A maga kerek harminc évével. (Basszus, az a kis tökös, aki volt egykor, már harminc éves! Ez is megdöbbentő, de az is, hogy én is pont ugyanannyi évvel lettem érettebb mint ő!) Gerivel…