Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Gabriella Contu – Walter Venturi: Chanbara ​– Az árulás kardjai

Egy virtuóz grafikájú, kegyetlen, véres, sztorijú, japán akciódarab

2023. május 24. - Mohácsi Zoltán

chanbara_az_arulas_kardja.jpg

Az jutott eszembe, örülök, hogy nem vagyok olasz. Meg annak is, hogy nem is tudok olaszul.

Mert ha olasz lennék, vagy beszélnék olaszul. akkor rossz lenne nekem. A permanens hiányérzet és helyhiány miatt lenne rossz nekem.

Hát hiszen még a magyarul megjelenő Sergio Bonelli kiadványokat sem vagyok képes finanszírozni. Anyagilag sem, hellyel sem. Mi lenne velem a kiadó hazájában? Vagy ha tudnék olaszul? Így legalább különösebb szívfájdalom nélkül  mondok le csomó minden megismeréséről. 

Rája adásul a Frike Comics és az Anagram Comics most egyszerre jelentetett meg Bonellis könyveket. S aztán jól kihasználták, hogy ketttőnek az alkotója ugyanaz a személy, Walter Venturi a 18. Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál vendége volt. Emellett a történet mellett A nagy Belzoni című, első önálló munkája jelent meg magyarul. (Hamarosan arra is sort kerítek itt, a blogomon.)

Ezáltal van két általa dedikált könyvem, meg egy dedikált nyomatom is ennek a füzetnek a borítórajázról.Bár személyesen nem találkoztunk. Venturi nem tudja, mit veszített ezzel. :-D

Néha blikkek alapján megy a szimpátiám. Ennek a kötetnek már a megjelenése előtt bizalmat szavaztam. Csak így a borító, meg azon kevés információ alapján, hogy a feudális Japánban játszódik. S az olvasható, rövid tartalom alapján úgy tűnt, nincsen benne semmi természetfeletti. Ezt most valahogy egyáltalán nem bántam. A borítórajzban van valami, ami picit eltér a szokásos bonelliségtől. Meg nem mondom mi. S most spongyát a tényre, hogy a borítórajz nem Venturié, hanem egy Andrea Accardi nevű hölgyé/úré (vö.: Bocelli). 

chanbara_az_arulas_kardja_12.jpg

Chanbara

Tűvé tettem a füzetet, kicsoda, micsoda a Chanbara? Tehettem... Semmiképpen sem kicsoda. Annál inkább micsoda! Műfaji megjelölés. Például ennek a képregénynek a műfaji megjelölése. Vagyis világos, hogy a szó értelmére nem a füzetben találtam meg a választ, mert nem találhattam meg ott. 

Bár, jobban belegondolva, akár gondolhatott volna erre valamelyik kiadó. Persze lehet, hogy az olasz eredetiben, a sorozat első kötetében (mert ez a második), ott van a meghatározás. Nem hiszem, hogy a szó az olaszok körében ismertebb mint a kis hazánkban, de minden megtörténhet. 

Szóval a Chalaban... Chanbara azoknak az elsősorban japán filmeknek a képviselője, amelyek a japán múlttal foglalkoznak, és a főszereplőik szamurájok, akik kardot használnak. Mintha azt mondanám, hogy azoknak a filmeknek az összefoglaló neve, amelyekben jobbára fehér férfiak bőrbe öltözve lovagolnak hatalmas amerikai síkságokon és a száguldó bölényekre, hujjogó indiánokra és egymásra lövöldöznek az aranyért: western. S ugye, egy western alkotáson belül maga a western szó a legritkább esetben sem fordul elő. Vagy akkor az már paródia. 

A chanbala legismertebb képviselője: Akira Kurosawa. 

chanbara_az_arulas_kardja_16.jpg

Akkor ezt belőttük! Innentől lehet sejtésünk a témáról, a korról és hozzávetőlegesen a stílusról. A brutalitás nem adja magát, de van dögivel. Szex is van, bár az nem dögivel. De meglepően nyíltan. 

A rajzoló

A nagy Belzoni című, szintén a múlt héten megjelent kötetben ezt olvashatjuk Walter Venturiról:

Walter Venturi (1969- ): Római születésű képregényalkotó (rajzoló, író), illusztrátor, szerkesztő. 1993-tól kedve publikál képregényeket. Számos különböző műfajban dolgozik, többek között western, horror, fantasy, sci-fi albumokat rajzol, elsősorban Olaszország vezető képregénykiadója, a Sergio Bonelli Editore számára. Készített epizódokat a Zagor, Martin Mystére, Tex, Dragonero, Brad Barron, Demian, Chanbara sorozatokhoz. Az Eura Editoriale kiadónál a John Doe és Detective Dante sorozatok kötetein dolgozott. A 2013-ban megjelenő A Nagy Belzoni az első önálló graphic novel albuma, ennek forgatókönyvét is ő írta.

chanbara_az_arulas_kardja_06.jpg

Ennek a képregénynek a hátulján pedig ezt mondja a fülszöveg: 

WALTER VENTURI (Róma, 1969) 1994-ben lépett a képregények világába Capitan Italia című kötetével. Ezután az Eura kiadóval együttműködve a Skorpio és a Lanciostory című képregényes hetilapokba rajzolt, illetve a John Doe és a Detective Dante című sorozatokon dolgozott, melyeket Lorenzo Bartoli és Roberto Recchione írt. A Sergio Bonelli kiadóval az együttműködést a Brad Barron 16. epizódjával kezdte, aztán a Demian alkotói közé került, majd egy színes Zagor-kötetet készített el 2013-ban. Szerzőként az Il grande Belzoni (A nagy Belzoni, 2013) című képregényével debütált.

chanbara_az_arulas_kardja_wv.jpg

A történet

Valami biztosan elkerülte a figyelmemet, mert arra nem jöttem rá, miért az a címe a sorozatnak, ami. (S ami címről nekem rendre a Chalaban nevű, arab alapú, világzenét játszó együttes jut az eszembe.) 

Olaszul eddig öt kötete jelent meg a sorozatnak, a remélhetőleg elsőnek megjelent magyar kötet olaszul a második rész volt. 

chanbara_az_arulas_kardja_19.jpgA kép Sergio Bonelli Editor oldaláról származik

Ez azt feltételezi, hogy az egyes kötetek nincsen szoros kapcsolatban egymással, a megjelenési sorrendtől függetlenül is olvashatók.

Japánban vagyunk, réges-régen. Egy nagybirtokos földjét egy másik nagybirtokos fosztogatja, és öli a parasztjait. A nagybirtokos fia megpróbálja rávenni az apját az ellenállásra, a visszatámadásra, de apu kitér a jogos hergelés elől.

Majd mégsem: egy zsoldoshadsereget bérel fel, amelynek az élén egy a kezén vaskarmokat viselő, szadista hölgyike áll. Aki eddig az ő parasztjait ölte. Nem is akármilyen módszerekkel és következetességgel. 

chanbara_az_arulas_kardja_15.jpg

A hölgyike és a zsoldosai visszacsapnak a fosztogató földesúrnak. A visszacsapás nyomán hullahegyek maradnak a fosztogató birtokos földjén.

A földesúr fiacskájának ez nagyon nem tetszik. Azért nem, mert a hullahegyek, a lefejezett, karóba húzott emberek döntő többsége a fosztogató birtokos parasztjai közül való. S mit tehetnek a parasztok a fosztogatásokról? De a vaskarmű hölgyike befolyása egyre nagyobb és nagyobb a földesúr felett.

Most kellene megmutatnom egy fotót az egyik rajzról, de nem fogom, mert azonnal tiltva lesz a blogom. Bár Zichy Mihály is rajzolt olyanokat, hogy az überihaj! Amikor azokat a rajzokat láttam, akkor gondolkodtam el, hol van a határ a szókimondó erotika és a pornográfia között. De mert nem jöttem rá az elméleti megoldásra, megkíséreltetem a gyakorlatban meghatározni a különbséget. Ám csak arra jutottam, hogy egy egészséges kapcsolatban hol ez, hol az van, de mindkettőnek kell lennie, különben megette a fene az egészet, és semmit sem ér. 

chanbara_az_arulas_kardja_13.jpg

Ezen a ponton jelenik meg Icsi mester és három tanítványa a színen. Ne röhögj, tudok számolni: a bal szélső fickó nem tanítvány, hanem a vaskarmos szadistácska fosztogatójának az egyik fia. A balközépen közeledő, SS-frizurás manócska Icsi mester, a vak szamuráj. Vagy mi. De tényleg, ennek a pasinak komolyan nem kell szem: mint amikor Yoda mester beköti a fiatal, tapasztalatlan Erő-birtokos, Égsétáló Lukács szemét, hogy harcoljon az előtte lebegő kis genyó vasgolyóval, aki lézert köpköd rá. 

Szóval balról a második egy hölgy, Tecuo, közepén az a nagy melák, ő Daiszuke, a kicsi a mester, Icsi és a jobbszélső Dzsun. Az ő feladatuk lesz észhez téríteni a fosztogatót közben halálra kínzó földesurat, tudod, aki az orális pornót nyomja a szadistácskával. 

Sejtheted, hogy lesz itt csihipuhi! És lett is! 

chanbara_az_arulas_kardja_02.jpg

A fenti képet egyébként csuda rafkósan helyezték el a könyvben. A baloldalon egy teljes oldalt betölt, csak éppen el kell forgatni balra kilencven fokkal a könyvet, hogy meg tudd rendesen nézni. 

Innentől minden brutális spoiler. 

A rajzokról

Szerintem már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy több mint meggyőzőek. Ugyan kicsit előre futok, de a három most kapott képregényből messze kiemelkedett számomra a megjegyezhetetlen című Chalab...Chanbala. A részletességével, a realitásával, és a humorával. Mert például Icsi mester figurája több mint komikus!

De itt van még egy csokor kép, láss és csodálkozz! Van min. Mert újra mondom, a képregény simán a nagykorúság határa felettieknek ajánlható csak. Engem nehéz meghatni, de volt olyan kétoldalas kép arról, szadistácska mit végzett a parasztok között, hogy a döbbenettől nem kaptam levegőt. Pedig láttam már varjút seprűnyélen. Ne is keresd, ezt a képet a kötet hatáskörében hagyom, mert az egyik legerősebb grafika a rengetegből nagyon jóból.

Ami csuda érdekes, hogy az egyes képkockák stílusa nem feltétlenül felel meg egymásnak, mégis tökéletes egységet alkot egészként a füzet.. 

Engem egyébként éppen ez az egységbe foglalt grafikus eklektika győzött meg arról, hogy szeretnem kell a Chanbalát. Mert jók az alakok, szimpatikus Yoda-Icsi is, a sámsoni, europid Daiszuke is, hiába is lógnak ki a japán dizájnból, ha arra van szükség lendületesek, energikusak a mozdulatok, ha pedig arra, akár kedvesek, humorosak az arckifejezések. Vannak bruegel-i tömegjelenetek, szinte élvezkedő kegyetlenség-ábrázolás, csodás tájképek és valóban, itt van velünk Kuroszava szellemisége. 

Ezzel együtt nem kell aprólékos összetettséget, nagy mondanivalót várnunk. Bár a történet vége nem is túl finomn utal arra, hogy a bár a négyes megszüntetett egy problémát, de akaratán kívül azonnal gyártott is vele egy másikat, mert az emberi természetet nem tudják ők sem megváltoztatni. Ez a momentum bár árnyalja a képregény mondanivalóját, de mégsem teszi cizellált intellektuális élménnyé. Marad az, ami: egy csodaszépen megrajzolt, nagyon élvezetes, többször nézhető, olvasható, a feudális Japánról szóló képregény.

 

Frike Comics2023, 96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155991502 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes 

10/10

2023 májusának háromnegyede. Minden átmenet nélkül kitört a nyár. Tegnap pedig az általam eddig nem ismert, sőt a látókörömet teljesen elkerülő, a Selyemgombolyító udvarán nyitott Mad Gardenben ücsörögtem négy órát egy rockművésszel. Ő keresett meg. Írtam egy beszámolót egy előadásról, amiben megírtam, hogy bár minden a helyén volt, valami mégsem volt a helyén. Annyira szíven ütöttem, hogy szerette volna elmondani a zenekar oldalát is. Nekem, mint közönségnek, mint koncertkritikusnak. Nem értettem ugyan a dolgot, miért érez erre indíttatást, de álltam elébe. A beszélgetés szerintem nagyon jól sikerült, teljesen baráti volt mindvégig, nem vált kibeszélő show-vá, de bármit kérdeztem, kaptam rá választ. Nagyjából tartottuk magunkat a zenekar dolgaihoz, a magyar körülmények megbeszéléséhez, de semmi kínosság nem volt a dologban. Annyira nem, hogy tisztában lettünk egymást családi körülményeivel, problémáival is. Ott is kerülve az intimpistáskodást. S nem mondom, hogy nem fogyott sör... Kimondottan jól esett a beszélgetés! 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5618129144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása