Úgy fest, megvannak a magam gumicsontjaim, amikor nem szép-, hanem tényirodalomról van szó. Ilyen a liberális marhaságok kritikája (most mond: a Biden-kormányzat utolsó pillanatos vergődésében engedélyezte az ukránoknak a tőlük kapott rakéták kilövését Oroszországra: egy nagy lépéssel közelebb lettünk a harmadik világháborúhoz, pedig a nagyobbik unokám még csak három éves, a kisebbik hat hetes sincsen), a migráció kérdése és az LMBTQ eszementségei. Ezekről mintha nem tudnék eleget olvasni. (Más kérdés, mennyi marad meg belőlük az agyamban.)
S úgy tűnik, az MI (továbbra is dafke nem AI, mert magyarok vagyunk, nem?) témája is beállt a gumicsontjaim sorába. Bár úgy tűnik, erről egyelőre annyi újdonságot nem lehet mondani, holott ez a legújabb a többi között. Vagy éppen azért nem annyira szerteágazó amit róla mondani lehet.
Placi barátom hosszú évekkel ezelőtt állította, hogy ami a filmeken megjelenik, az valahol a valóságban is meg van már. Ezt úgy a Terminátor 2. és az A.I. - Mesterséges értelem filmek idején állította. Vagyis tíz-húsz éve. És lőn!
Amikor hazahoztam ezt a könyvet a könyvtárból, hoztam még másik hármat, ami így-úgy hasonló témájú. Utólag derült ki, hogy az egyiket szintén Martin Ford írta. (Vagy: azt a másikat is Martin Ford írta.) Egyébként nincs bennem semmi függés a témával kapcsolatban, egyszerűen kíváncsi voltam egy MI-s alapműre, de beleolvastam, nem érdekelt, ott is maradt, de három másik meg jött velem. :-)
Ez érdekelt legjobban, adandó alkalommal bele is fogtam.
A SZERZŐ
Martin Ford amerikai futurista szerző. Központi témája a mesterséges intelligencia és robotika, és ezeknek a technológiáknak a munkaerőpiacra, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatása.
Eddig négy könyvet írt. Ebből az egyik interjúkötet, amelyben Ford a mesterség intelligencia huszonhárom prominens szakértőjével beszélgetett. Köztük volt például a DeepMind vezérigazgatója Demis Hassabis, a Google és a Stanford egy-egy főembere, Jeff Dean, és Fei-Fei Li. A másik három is a MI-ről szól.
Vagyis Martin Ford, mondhatjuk, kicsit monomániás a kérdést illetőn. Vagy csak kihasználja a konjunktúrát. De leginkább helyesen látja a tendenciákat.
A TÉMÁK
A tartalomjegyzékben a következő áll:
Előszó a magyar kiadáshoz (Papp László)
1. A felforgatás nyitánya
2. A mesterséges intelligencia az új villanyáram
3. A szenzációhajhász szalagcímeken túl: reális kép a mesterséges intelligenciáról
4. Hogyan készítsünk intelligens gépeket?
5. Mélytanulás és a mesterséges intelligencia jövője
6. Eltűnő állások és a mesterséges intelligencia gazdasági hatásai
7. Kína és a mesterséges intelligencia alkalmazása a megfigyelő államban
8. A mesterséges intelligencia veszélyei
Zárszó: Kétféle jövőkép
Na, ez vicces volt! Egy OCR-progival beolvastattam a telefonomon a tartalomjegyzéket. Aztán itt formázgattam. Közben a laptopomon egy Dirty Loops nevű zenekar muzsikál, amit egy órája egy kollégám ajánlott Messengeren, Szerelmetesfeleségtársam éppen dolgoz az asztalánál, erre megszólalt valahol egy női hang. Nem tudtam mire vélni, keresgéltem, hogy honnan szól? Több böngésző is nyitva van a laptopon, az egyikben írok, a másik reklám nélkül muzsikál, de nem onnan jött a hang. A telefonomból jött. Az OCR-progin megnyomhattam egy gombot, erre az készségesen felolvasta nekem, amit beszkennelt. Mondom: felolvasta.
Teljesen logikus gondolatmenet, eljutunk A-ból Zs-be. Legalábbis amit most láthatunk az A-Zs útból. Az igazság az, hogy ez voltaképpen nem túl sok, de tény, hogy több annál mint amit az átlagember tudni szokott.
Remélem, felkaptad a fejedet, arra, hogy azt írtam: „nem túl sok”! Mi az, hogy nem tudunk túl sokat a MI-ről? Hát nem minden azzal van tele? Nem minden második cikk és hirdetés erről szól?
Az elsők sajnos az amerikai-angol támogatással Oroszország felé indított ukrán rakétákról és Putyin higgadt válaszáról, hogy nos, simán visszalőnek akárkinek. Egyelőre csak egy atomtöltet nélküli rakétájuk ment Ukrajna felé. Egyelőre.
Tegnap, péntek délelőtt Szerelmetesfeleségtársam mint MartAssist workshop-ot tartott a virtuális asszisztencia működéséről. Volt egy etapja az előadásának, ami az MI-ről szólt.
– Az egyik résztvevő kimondottan érdeklődött ez iránt – mondta nekem SzFT.
Meghökkentem.
– De hát túl sokat te sem tudsz róla, kedvesM!
– De azt mind elmondom!
– Mit, hogy tud szöveget, zenét írni, meg képet alkotni, ha olyat is, amilyent? Meg hogy nem egy alkalommal összevesztél már vele, mert hülyeséget beszélt?
– Miért, mit kellene még? Figyelj csak, Morzsám, mi a címe annak az oldalnak, ahol az a fickó, akivel olyan hosszan szoktál messengerelni, zenéket írat a verseihez...? 
És képzeld, sikeres volt az előadása!
Bár nem elsősorban és főleg nem hangsúlyosan az MI-ről szólt, hanem a virtuális asszisztenciáról. Az MI használatáról eszembe jutott egy immár közhelyesen klasszikus filmrészlet. Azért, mert nem egyszer magam is belefutottam már abba, nem mindegy, hogyan kommunikálok a MI-vel. Mert néha marhára nem akar megérteni.
De erről szól most minden. Amikor nem Ukrajnáról és az amerikai elnökválasztásról. Martin Ford három évvel ezelőtt adta ki a könyvét. Ami nagyon csekély időtáv. A nagyobbik unokámmal (szia, Lili!) egyidős a kötet. A kisebbik csak hathetes (szia, Dani!).De a számítástechnikában három év is jelentős idő. Ellenben az is tény, hogy bár minden az MI-ről szól (dafkedafkedafke nem AI!), ahogyan Ford is leírja, amit ma használunk az MI, de még nem az igazán.
Hoppá, mi?
Hogy ez a MI még nem az az MI, amire azonnal gondolnánk, annak roppant egyszerű magyarázata van. Ez az oka annak, hogy Ford könyve a talán szóval jellemezhető legjobban. Talán ez, talán az fog történni. De ez az MI még nem MI igazán. Mesterségesnek mesterséges, de még nem intelligencia igazán. Még csak fantasztikus képességekkel bíró számítógép. Akkor is, ha sakkban legyőzi Kaszparovot, meg go-ban a legjobb emberi mestereket. Akkor is, ha az SAP-programozó barátom elmondása szerint olyan adatokat ás elő, amit ember elő nem szedett volna sohasem, és olyan összefüggésekre mutat rá, amik soha fel nem merülnének.
Azért nem, mert az intelligencia jellemzője az önálló akarat és a személyiség. Ami az MI-nek még nincsen. S valószínűleg addig jó nekünk, amíg nincsen. (Nem tudom, miért jut eszembe a személyiséggel bíró robotról mindig a Galaxis útikalauz zseniálisan depis Marvinja?)
Egy mesterséges intelligencia is lehet depressziós (cikkajánló)
Viszont ez a jellemzően talán-állapot meghatározza a könyv tartalmát is és mondanivalóját is.
AZ ÜZENET
Az első fejezetek leírják, elmondják az MI eddigi útját, majd a jelenlegi (három évvel ezelőtti) helyzet valóságát. Majd számba veszi a lehetséges jövendőket.
Az üzenet egyik része, hogy bár nagyon sokat köszönhetünk máris az MI-nek (például az egészségügyben, a röntgenek alapuló diagnózisok megalkotásában sokkal gyorsabb és pontosabb mint az ember). Ez felettébb hurrá!
A másik rész az, hogy még mielőtt továbblépnénk, komoly előkészületeket kellene tenni az általános MI megjelenése előtt, meg kellene születnie a szükséges, előkészítő szabályozásnak. Mert ha akkor kezdünk neki leszabályozni az MI tevékenységét, amikor már itt lesz, tutira elkéstünk.
Azért késtünk el, mert az MI egészen biztosan fejlettebb lesz mint az ember.
Ez katasztrófához vezethet. Ahogyan Ford is idézi a klasszikusnak nevezett példát a gémkapocs-gyártásról. Ha egy általános MI-nek (értsd: szuperszámítógép) azt a parancsot adjuk, hogy mindent rendeljen alá a gémkapocs-gyártásnak, akkor az valóban mindent alá fog ennek rendelni. Mondent. Péládul önnön leállítását is meg kell akadályoznia. S a gémkapocs-termelés elsődlegesebb lesz mint az emberi életek kultiválása. S ez a fiktív példa barátságos.
Mert gondolj csak az autonóm harci eszközökre! Amúgy Terminátor-módra.
Martin Ford MI-párti, de csak az MI alkalmazásának felettébb átgondolt formájában az.
Ford is említi, hogy van, ahol mentálhigiéniás segítségadásra használják az MI-t. És nagy sikerrel teszik ezt! Vagyis a tökéletesen empátiamentes gép egy olyan területen tevékenykedik, amit elképzelni sem tudunk empátia nélkül.
A héten több helyről is belefutottam olyan hírekbe, amelyek arról szóltak, hogy az MI hatására emberek lettek öngyilkosok. Volt, hogy konkrétan az MI javasolta egy fiatalembernek, hogy szabadítsa meg a világot önmagától, mert teljesen felesleges a léte.
Ugyan el tudom képzelni, hogy józan megítélés szerint van, akinek a léte nem hogy felesleges, de káros is másokra nézve, de annak a hátborzongató lehetősége, hogy egy gép így vélekedhet, és hasonló tanácsot adhat bárkinek, kiveri a biztit. Még annak feltételezésével is, hogy könnyen lehet, csupán teljesen reális.
Ford több alkalommal is felhívja a figyelmet arra, hogy az MI környékén még minden roppant plasztikus, kiszámíthatatlan. A szakemberek vélekedése is több mindt ellentmondásos. Például azt, hogy mikorra lesz működőképes az általános MI, a szuperintelligencia, ki-ki a maga megítélése szerint négy és száz év közé teszi. Mondom. 4 és 100 közé.
Elhiszed már, hogy ez a könyv a vaskos talánok könyve?
ÉS ÚGY ÖSSZESSÉGÉBEN?
Nem túl vaskos a könyv. Kéccáhetvenkét oldal. Bruttó. De vannak jegyzetek is. (Utálatos módon ismét a könyv végén, lehet lapozgatni, ha valakit érdekel.) Könnyen olvasható, nem szakszöveg.
Mégis igen lassan haladtam vele.
Nem tudtam eldönteni, hogy azért-e, mert az információi többségével már találkoztam, ezért nem hatott újdonságnak, vagy azért-e, mert Ford egyszerűen nem ír érdekesen? Attól tartok, mindkét lehetőség fennáll.
Az utóbbit alátámasztja az is, hogy Ford szemmel láthatón túlzottan bízik az olvasói műveltségében, tájékozottságában. Túlzottan, mert magyarázat, előismeretet feltételezve dobálózik fogalmakkal, nevekkel, eseményekkel. Amik, mert eleve feltételezi, hogy az olvasó tudja, miről van szó, általa nem kapnak magyarázatot.
Meg egyáltalán: úgy általában nem tudta megragadni és hosszabb távon magához kötni a figyelmemet. De újra mondom, ennek könnyen lehet, hogy nem annyira a stílus az oka, mintsem hogy túl gyorsan olvastam több könyvet is a témában. De valami azt súgja, nem erről van szó.
Könyvek az MI-ről a MOHA OLVASÓ-NAPLÓJA blogon
Nick Bostrom: Szuperintelligencia – Utak, veszélyek, stratégiák
P. S.: Teljesen véletlenül szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyi mindent nem tudok arról sem, hogy hány könyv jelent már meg magyarul az MI-ről. Címek slágvortokban, a teljesség igénye nélkül.
A jövő embere
Mesterséges intelligencia 2041
A következő hullám
Ember 2.0
A negyedik kor
Mesterséges intelligencia modern megközelítésben
A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk
HVG Könyvek, Budapest, 2022, 272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635651771 ·
Fordította: Darnyik Judit
6/10
2024 novemberének huszonadikája. Valahogy marha hosszú volt ez a hét. Untam nagyon Pedig nem is kellett sehová mennem a munka után. De valahogy nehezemre esett a dolgozda is. Pedig ott sem volt szívatós egyik nap sem úgy Isten igazából. És mégis...
*
Szép lassan lejár a hat hét, és végre fizikai valójában láthatom a Kettedik unokámat.
*
Ó, igen, egy kollégám ajánlotta, hogy hétfőn lesz Dirty Loops koncert. Fogalmam nem volt, kik ők, milyen zenét játszanak. Immár van. Jazzes, funkys trió, billentyű, basszus, ének felállásban. Az énekes srác dizájnja és a hangja, valamit a klaviatúrás tudása valami olyan elementáris ellentétben van egymással, hogy az már önmagában is érdekessé teszi őket. De a basszeros depis, érfelvágós fizimiskája sem rímel a zenére, amit fergetegesen művel. A dobos meg a maga külső egyszerűségében zseni a hangszerén. Leltem egy lejátszási listát, van rajta egy csomó muzsikájuk. Jobbára feldolgozásokat játszanak. Meg van olyan is, amikor nem Dirty Loops, hanem Songs For Lovers néven muzsikálnak, akkor instrumentálisan. Nekem az jobban tetszett mint amikor Dirty Loops a nevük.
Nem csupán ők vannak a lejátszási listában. Ezt a darabot külön kiemelném, mert frenetikus. Ez nem Dirty Loops.
