Már unom elmondani, de most mégis újra el kell mondanom: nem szeretem igazán Stephen King könyveit. Elsősorban a témái miatt nem. Mert nem szeretem a horrort mint műfajt. Ez csak nagyjából a Bonelli képregénykiadónak bocsátom meg. Meg még néhány esetben, de akkor is inkább filmen. Nem is tudom,…

Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

Ahogy mondják, egyik könyv vezet a másikhoz. Tegnapelőtt olvastam el Bókay János remek könyvét, regényét a János vitéz századeleji megírásáról, bemutatásáról, a szerzőkről, az akkori színházi, irodalmi életről. A címe: Egy rózsaszál szebben beszél. Szégyenem, hogy eddig nem állt össze: a darab…

Szeretem Rejtő könyveit. Felettébb szórakoztatóak, mulatságosak. Vajon ki nem kedveli őket? Minden bizonnyal csak az nem, aki nem olvasta őket. Szeretem a képregény műfaját is. Meg nem tudom magyarázni, miért nem volt bennem elementáris érdeklődés ez iránt a kötet iránt. Ahogy például a magyar…

  A jó Isten, az ördög, a csuda tudja miért érdekelnek a szabadulástörténetek. Nem úgy általában a bármilyen szabadulásokról szólók mint például a Pillangó, hanem a szellemi szabadulások történetei. Legyen a szabadulás alanya akár egy politikai eszme (Koestler), akár egy-egy vallás, egyház…

Ezzel a könyvvel nem lehet zsákbamacskát árulni: egyértelmű, miről szól, kiről szól. Az sem kétséges, hogy amennyiben láttad Jackie Chan egyik filmjét, voltaképpen láttad mindet. A könyv megírása idején pedig volt neki úgy kétszáz. A mindenit neki, ugyebár! Ezzel együtt Jackie Chan egy érdekes…

Az úgy volt, hogy úgy huszonnagyonsok éves koromig Ákos zenéje abszolút nem érdekelt. Volt a Budapest Bankban egy kolleginám, a Test lemez idején, ő volt hatalmas fan, nem győzött a koncertjeire járni. Az a tipikus, nedves-bugyis rajongófajta volt. Kölcsönadta a lemezt meghallgatni. Nem lett…

 Duplacsavar! Nem szeretem sem az életrajzokat, önéletrajzokat, sem a szuperhősös képregényeket.  Az előbbit azért nem, mert EGY ÉLET TÚL HOSSZÚ ahhoz, hogy pár száz oldalban teljesen bemutatható legyen. (Hát még másfél-két órányi filmben.) Az ilyen kísérletek minden esetben és óhatatlanul csak…

Hű, barátom, mondhatom, itt most nagyon sok minden van! Kezdjük hát azzal, amiről én úgy döntöttem, hogy az eleje!  Tizenhét évig adventista voltam. A családom nem volt hívő család, templomba sem járt senki a tagjai közül. Többször meséltem már, a Gőz dédimama oktatott a hitre, Isten szeretetére,…

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

Hát, mondom neked, ezzel a könyvvel alaposan csőbe húzódtam! Hónapokkal ezelőtt összefutottam már a borítójával itt-ott az interneten, de rá sem hederítettem. Ha egy könyvesboltban történik a találkozó, lett volna ráhederítés, mert a méretek miatt feltűnt volna, ami így nem tűnhetett fel.  Amikor…

Gion Nándorra Szerelmetesfeleségtársam talált rá. Konkrétan a Latroknak is játszott első részére, a Virágos katoná-ra. Őt lenyűgözte, engem pedig megfertőzött a lenyűgözöttségével, azonnal folytattam a folytatásaival együtt, majd iparkodtam az összes regényét elolvasni. Egyelőre az elbeszéléseit…

Tizenhárom színész, tizenhárom sors, tizenhárom egyéniség, akik nagyok voltak, maradandót alkottak. Tizenhárom élet, egy-egy pár oldalon, tömören összefoglalva, bemutatva azokat, aik itt voltak, akiket szerettünk, és akiket ma is szívesen nézünk újra és újra.  Róluk van szó: Bajor GiziTörzs…

Tizenhat-tizenhét éves lehettem, amikor Aronson klasszikus könyve, A társas lény a kezembe akadt. Szerintem az első magyar kiadása lehetett… Nem, megnéztem a kiadásokat, az 1987-es kiadás volt, tehát már idősebb voltam, húsz éves. Letaglózott, felemelt a könyv, úgy faltam, mint egy kalandregényt…

A San Marco utcai könyvmegállóban találtam rá. Most több színésszel kapcsolatos könyv volt, de önmérsékletet tanúsítottam, csak ezt hoztam el.  Ránézésre, belelapozva hihetetlenül gagyi a könyv. Nem győztem Technocollal ragasztgatni a könyv gerincét visszafele a borítóba, különben atomjaira hullott…