Gion Nándorra Szerelmetesfeleségtársam talált rá. Konkrétan a Latroknak is játszott első részére, a Virágos katoná-ra. Őt lenyűgözte, engem pedig megfertőzött a lenyűgözöttségével, azonnal folytattam a folytatásaival együtt, majd iparkodtam az összes regényét elolvasni. Egyelőre az elbeszéléseit tartalmazó kötet olvasatlan a polcon.
Sok mindent el lehet mondani Gionról is, de azt hiszem, olvasni őt sokkal érdekesebb. Persze vannak fontos életrajzi adatai, vannak érdekes momentumok az életében (illetve sajnos csak voltak, hiszen 2002-ben sajnos elhunyt), el lehet mondani, hogy határon túli magyar író, hogy igazgatott színházat, hogy meg is filmesítették több művét, s mindez igaz, de a legfontosabb, hogy a könyvei olvasva legyenek. Mert jók. Mert sajátos ízük van, akkor is, ha több műfajban is alkotott. Mindegyik sajátosan Gionos, legyen az ifjúsági- vagy családregény, börleszk vagy bármi egyéb, mindegyikben eltéveszthetetlenül ott vannak a sajátos Gion-aromák.
S akkor itt van a Napkút Kiadó remeke, a Hang-Kép-Írás remeke, a Gion Nándorról szóló, pazarul gazdag fényképanyaggal ellátott kötet. A könyvtárban az újdonságok között találtam rá, nem kerestem, csak szembe jött. Sajnos azt nem tudom, a kötet sorozatcímében mit jelent a „kitétel”, gondolom, eredetileg van benne egy cd/dvd, de a képnek és az írásnak tökéletesen megfelel.
Nem ismertem ezt a sorozatot. A kiadó weboldalán található információk szerint a sorozat eddig megjelent köteteinek alanyai igen impozáns névsor: Örkény István, Szabó Magda, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Bella István, Orbán Ottó.
Úgy fest, tudatos, az egész sorozatra kiterjedő koncepció, amivel engem a Gion-ról szóló kötet meglepett: a könyv úgy szól Gionról, hogy nem életrajz, de mégis maga Gion írta. A vicc az, hogy korántsem életrajz-töredékekben, és még csak nem is elsősorban interjúkban beszélve önmagáról, hanem az életrajzi elemek hatalmas része a regényeiből áll össze. Amitől padlót fogtam: Gion Nándor életének nagy része gyakorlatilag rekonstruálható a regényeiből. Olyannyira, hogy az imádva tisztelt Latroknak is játszott-sorozat gyakorlatilag a saját családjának a története. De annyira, hogy helyek, események, épületek, de még a nevek is valósak. Hoppá! De a többi regénye hasonló módon tele van a saját élete eseményeivel, személyeivel, tereivel. S ez alól még a börleszk Postarablók sem kivétel.
Bevallom, ez számomra hatalmas meglepetés volt. A regények értéke, tetszési indexe persze ettől mit sem változik, de egy újraolvasásánál, ha egyáltalán eszembe jut keresgélni, és nem visz el az olvasás áradata, még ez is szempont lehet.
