Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


P. G. Wodehouse: Valami sumákság

2018. november 03. - Mohácsi Zoltán

Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna? P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám…

Tovább

Lengyel Péter: Ogg második bolygója

Kozmosz Fantasztikus Könyvek

Lengyel Péter egy magyarított név, a szerzőt eredetileg Merényi Péternek* hívták. Írt sok mindent, még Kossuth-díjat is kapott, a többi sok más díj mellett, és írt ugye, egy azaz egy darab sci-fi regényt. Ezt, amiről beszélgetünk. Meg két sci-fi novellát, aztán ezzel az oldalággal nem is…

Tovább

Albert Uderzo: Asterix 25. – A megosztott falu

Már pontosan nem tudom, mire volt a nagy lelkesedés, de a fiam, Gergő óriási örömmel újságolta, hogy képzeljem, végre meg fogja jelentetni a Móra Kiadó az eddig magyarul kiadatlan Asterix-történetet is! Indokolta, de nem emlékszem, mivel, a nagy örömét. De a nagy öröm miatt a tény, hogy végre…

Tovább

Clark Darlton: A titokzatos bolygó (Delfin Könyvek)

A titokzatos bolygó 1964-ben jelent meg a Delfin Könyvek sorozatban. A Delfin Könyvek ifjúsági sorozat volt, amely az idő előrehaladtával szép lassan inkább gyerekkönyv-sorozattá változott. De a sorozat indulásakor még egészen komoly könyvek jelentek meg a sorozatban. No, jó, a komoly szón lehet…

Tovább

Albert Camus - Jacques Ferrandez: Az idegen

Camus és én soha nem találtunk egymásra. Nem tudunk egymással mit kezdeni. Akkor sem, ha a nagykamasz koromat végigkísérte a Szüsziphosz mítosza című esszéjének egy gondolata: A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Volt, hogy egy plakátnyi rajzot is…

Tovább

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – 4. Néma ​pokol

Blacksad 4.

Amint az már mondtam az általam olvasott első és harmadik rész értékelésénél, és úgy fest, ez állandó refrén marad: a Blacksad egy gyönyörűen megrajzolt, állatszereplőkkel dolgozó noire képregénysorozat. A főszereplő, Blacksad egy kandúr. Aki magánnyomoz. Kemény csávó... ööö... kemény macskosz. A…

Tovább

Ganszovszkij: Három nap egy esztendő

Hiánypótlás 2. A „Hiánypótlás”-sorozat a blogomon azoknak a könyveknek az értékeléseit sorolja, amelyeket réges-régen olvastam, meghatározó olvasmányélménnyé lettek, de túl széles út és illetlenség lenne harminc-negyvenéves emlékek alapján értékelést írni róluk, ezért a sorozat elemei újraolvasások…

Tovább

Vagyim Sefner: A szerény zseni

Hiánypótlás 1. Ez az első olyan értékelés, amit aminek alanyát kimondottan azért olvastam el, mert könyv a meghatározó olvasmányélmények közé tartozik, de nem akartam róla harminc-negyvenéves emlékek alapján értékelést írni.Ez a kötet ott volt Pipi becenevű barátom polcán is. MIndkettőnknek egyik…

Tovább

René Goscinny - Morris: Vasút ​a prérin

Lucky Luke 32.

Íme, a 2018-as legújabb Lucky Luke képregény, amit a klasszikus szerzőpáros követett el: René Goscinny-Morris. Úgy véltem, bár valami gyanús volt, hogy a füzetek számozása megegyezik az eredeti számozással, de a Wikipédia szerint ez nincs így. Ez a jelenlegi füzet az előző mondatban klasszikusnak…

Tovább

Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix 37. – Asterix ​és az itáliai futam

A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó!  Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix 24. – Asterix ​és a belgák

A Magyarországon először megjelent füzet története egyszerű: a kis gall faluba eljut a hír, hogy Ceasar a belga harcosokat tartja a legbátrabbnak a birodalmában. Hasarengazfix főnök ezen annyira felszívja magát, hogy elhatározza, útra kel, és megnézi magának a hős belgákat. Asterix és Obelix…

Tovább

Frank Miller: Sin City – 1. A ​nehéz búcsú

Sin City, a Bűn Városa. Mára fogalom. Frank Miller műve alappá lett a képregény műfajban. Két okból. Egyrészt a zseniális rajzstílusa miatt: a képeken nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, Miller kizárólag a feketével és a fehérrel dolgozik (kivéve a „Sárga rohadék¨ című epizódot), és ezzel a két…

Tovább

Aszlányi Károly: Hét pofon

Aszlányi és Vaszary számomra valahogy mindig felcserélhetők voltak. De most, hogy szinte egymás után olvastam őket, rájöttem, hogy Aszlányi szellemesebb, könnyedebb, okosabb. Akkor is, ha voltaképpen egyikük sem mélyirodalom, de mindkettőjük nagyon kellemes olvasmány.  Gondolom, nem spanyolviasz,…

Tovább

Vaszary Gábor: Az ördög nem alszik

Vaszary Gábor a XX. század Magyarországának és Ausztriájának ünnepelt szerzője volt. A Monpti című regénye és annak színpadi változata (számomra egyébként érthetetlenül) fergeteges sikert aratott, 1957-ben, Romy Schneider-rel a főszerepben egy NSZK-francia filmváltozat is a mozikba került. S persze…

Tovább

Tamás Gáspár: Bonyodalom a földszinten

Tamás Gáspár nevét szerintem nem túl sokan ismerik. Ezt nem csupán azért gondolom, ha ebben van is egy csipetnyi önteltség, mert én sem ismertem, hanem elsősorban azért, mert ahogy utánanéztem, nem nagyon van általánosan ismert műve. Erdélyi szerző volt, Székelyudvarhelyen született, és Kolozsváron…

Tovább
süti beállítások módosítása