Van ugye az alaptétel, hogy a britek és a gallok annyira nem komálják egymást. Ennek a klasszikus Asterix-füzetnek a szerzői egyfelől fittyet hánynak erre az alaptételre, és teljesen szimpatikusnak, és na jó, kicsit dilisnek írják le a briteket. Akik óramű pontossággal isszák a forró vizet, minden…

Gergő fiam nagy Asterix-fan. Tény, hogy ebben oroszlánrésze van az apjának. Aki én vagyok. Gergőnek ez az egyik kedvenc füzete. Nagyon lelkesen ecsetelte nekem, mennyire jó, mennyire vicces, mennyire mai. Éppen a konyhaszekrényeink általa készített ajtajait szerelgette, szerintem pompás…

Akkor megint írok egy dögunalmas, széllel szembe értékelést, amiben ismét bejön a saját papírformám. Miszerint nem szeretem Stephen King-et. De mégsem tudok egyszer s mindörökre leszokni róla. Valószínűleg azért, mert vannak olyan dolgai, amik mégiscsak csettintősek, így, a hüvelyk és a középső…

Folytatódnak Irgum-Burgum Bendegúz és a két manó, Dig és Dag kalandjai a XII. században. Ebben a kötetben a Dalmát tengerpart kalózaival küszkörésznek, s ne mellesleg kiszabadítanak egy fogságba esett hercegnőt is. Most azt figyelgettem, hogy a manók ellenségei általában úgy gonoszak, hogy közben…

In medias res. Mivel a Mozaik Magyarországon igen hektikusan jelet meg, s mivel a Mozaik-könyvek vagy nem vagy piszok drágán beszerezhetők, illetve a FSZEK-ben sincsen meg mindegyik, s mivel a történetek összefüggők, s legalább öt-tíz könyv egy adott sztori-szekció, azt kell mondanom, hogy nem…

In vitro veritas ennek a Mozaik-könyvnek a címe. Szójáték. Mert ugye eredetileg így fest: in vino veritas, vagyis borban az igazság. Az in vitro kifejezést a tudomány használja olyan kísérletek jelölésére, amelyekben a kísérleti folyamat in vitro, vagyis az üvegben, nem élő szervezetekben zajlik,…

A dolog ott kezdődik, hogy mind a könyv címe, mind a borítója valami veszélyesen gagyi. Az utóbbi akkor is az, ha maguk a rajzok (mert hogy illusztrált könyvről van szó) viszont nagyon jók! Gyorsan jegyezzük meg Zelenyiánszky Zoltán nevét! A borító hozni akarja az ötvenes-hatvanas évek amerikai…

Haas úgy ír, hogy az ember szinte automatikusan elkezd az ő stílusában fogalmazni. Csak azért is ellenállok! S az a vicc, hogy miután ezt a mondatomat leírtam, visszanéztem az eddig olvasott két Brenner-történet értékelését: az elsőt ugyanezzel a mondattal kezdtem, majdnem egy éve. S az a nagy…

A harmadik robot-krimi. Baley jön, lát, fóbiázik, gondolkodik, beszélget, beszélget, beszélget, beszélget, majd kicsit szerelmeskedik, de mindvégig nagyon gondolkodik, és a végén mégsem buktatja le a tettest, csak beszélget vele, miközben a gonosz, na jó, a téves galaxis-politikai indíttatású…

Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut…

Jó, persze, akarok én objektív lenni, de egyfelől nem tudok, másfelől minek is? Néha már fáraszt a kötelező objektivitás, mintha érték lenne, és a szubjektivitás meg csak az érzelmek ostoba túláradása, elfogultság, meg hasonlók. Szubjektív vagyok és elfogult: ez csuda jó volt! Egy piti családi…

Nohát, rádöbbentem, hogy ezt a füzetet még egyáltalán nem olvastam! Pedig gyakorlatilag végigrötyögtem az egészet, már az első oldaltól, a viking nevek miatt: Følsissen, Økørsen (ő a kutya, aki így ugat: våøu), Vedøsen, Tüssen, Røntgensen. A vikingek nem látszanak, ködben hajóznak, ezért fehér…

Az a helyzet, hogy kegyetlen vagyok és vérszomjas: ha egy könyv nem tetszik, teljesen simán félbehagyom, de ha valamiért mégis eljutok a végéig, és mégsem tetszik, ugyanilyen természetesen pontozom le, akár a pincéig. (Empatikus nem vagyok, rendre értetlenül állok az olyan értékelések előtt, amelyek…

Az alapmetódus szinte már szokásos: az egyik óbudai könyvmegállóban találtam rá a könyvre. Eleddig elriasztott a hihetetlenül gagyi címe, de most ellenálltam, jött velem. Amikor olvasni kezdtem, volt valami deja vu-érzésem, de még nem kapcsoltam. Csak a nyominger neve, Baley volt marha ismerős.…

Ismét egy magyarul vadonatfriss Lucky Luke-füzet. Amit nem az eredeti szerzőpáros alkotott. Már nem René Goscinny írta a történetet. Ez, ugye, láttuk már mind a Lucky Luke-, mind az Asterix-füzetekben, értéksemleges megállapítás. Mert jó, nem az eredeti alkotók műve, de ettől még lehet marha jó, is…