Íme, a 2018-as legújabb Lucky Luke képregény, amit a klasszikus szerzőpáros követett el: René Goscinny-Morris.

Úgy véltem, bár valami gyanús volt, hogy a füzetek számozása megegyezik az eredeti számozással, de a Wikipédia szerint ez nincs így. Ez a jelenlegi füzet az előző mondatban klasszikusnak mondott szerzőpáros első közös munkája. Nem az első Lucky Luke füzet. Morris egyedül írt ez előtt nyolc füzetnyi történetet, majd ez után még egyet egyedül, de ezt követőn már nem dolgozott egyedül.

A Vasút a Vadnyugaton története roppant egyszerű. A hatalmas területeken fekvő új országban nagyon nyűgös a közlekedés: a postakocsik lassúk és kényelmetlenek. Az új találmány, a gőzgép és a nyomában feltalált vasút megoldás a problémára, bár kétségtelen, amíg el nem indul, hatalmas munka áll a tulajdonosai előtt: az útvonalak kidolgozás, a vasúti pályák lefektetése. Az előbbihez elég egy térkép, az utóbbihoz nyersanyagok, emberek, utánpótlás kellenek. És nem mindenkinek érdeke a hálózat megépülése: egy titokzatos figura rendre megpróbálja az építkezést megakadályozni. De egy helyen a vasút építése, a titokzatos figura és Lucky Luke útjai keresztezi egymást. Lucky Luke természetesen felismeri a kor szavát, és azonnal az építkezés mellé áll. A vasúttársaság vezetői ki is nevezik az építkezés vezetőjévé. Lucky Luke nekiveselkedik, és teljes erővel megindul az építkezés. És ugyanekkora erővel tevékenykedik a titokzatos figura, hogy megakadályozza azt.

Nem azt mondom, hogy unatkoztam. Nem azt mondom, hogy ne tetszett. Nem mondom azt sem, hogy ne lennének benne poénok. De valahogy, hm…, mi is erre a jó szó, olyan túl tágas volt a történet, üres terekkel, és kicsit kínban mosolygásokkal.

Nem csupán az a baj, hogy néha teljesen valószínűtlen a történetvezetés (pl.: egy kanyonban hatalmas kő zuhan az építkezők elé, mire Luke kitalálja, alagutat ásnak a kő alá. Az alagút olyan, mintha egy rókalukba zuhanna be a vonat. Majd még egy kő a kanyonba, és újabb alagút ásása.), nem csak az a gond, hogy miközben tör előre a történet, magától adódik a kérdés: honnan van az anyag az építkezéshez? S ezeken meg a további, ki nem mondott példákon túl lehetne lépni, ha lenne valami, ami eltéríti, túllépteti a figyelmet, ami lehengerli a fenti csacskaságokat. De sajnos nincsen semmi ilyen. A történet kiszámítható, nincsenek benne eredeti alakok, nagy egyéniségek, mit később a gonosz és mulatságos Daltonok vagy Rantanplan, a csodahülye kutya. Ha nem szeretném a Lucky Luke-füzeteket, azt mondanám ennek az elolvasása után, no, ezen is túl vagyunk.

Egyszóval a klasszikus szerzőpáros első közös műve messze nem klasszikus, pusztán egy nagyon közepesen sikerült szárnypróbálgatás. Része a sorozatnak, ezért marad a polcon. De csak ezért.

Pestikönyv, Budapest, 2018, ISBN: 9786155699122 · Fordította: Nagy Krisztián

3,5/5

(2018)