Ebben a pillanatban fejeztem be. Bár „hatalmas terjedelmű” könyvecske, mégis többször kísértett a gondolat, hogy abbahagyom. A végére olyan érzésem volt, hogy a 2001 űrodüsszeia paródiáját olvasom, a Mindenhatóvá vált űrbunkó-változatban. Valamikor kamaszkorom küszöbén írtam egy hasonló kis…

Hopszahopp!  Induljunk ki abból, hogy nem szeretem a krimiket. Lehet, azért, mert frusztrálnak, úgysem jövök rá soha a megoldásra. Én arra fogom, hogy vannak olyan részletek, amit a szerzők mindig eltitkolnak, ők meg arra fogják, hogy úgyse nem van logikám, ne vádaskodjak, amire én meg azt mondom,…

Hááát… Nem mondom, hogy meggyőzettem, felszántattam, felsózattam és innentől csak Pratchett-könyveket fogok olvasni. Még csak sörözni se megyek vele. Bár, átgondolva, ha ő fizet, akkor Óudán, a hiperretró Gyógygödörben, ahol még a néni is retró, a Polgár-sarkon, mondjuk… Szóval a véleményekkel…

Oké, meg vagyok véve, tokkal-vonóval! Nem tudom, mindegyik korongvilág-történet olyasféle átirat lesz-e, mint ez vagy a Vészbanyák, de az ötlet marha jó! A Budapest Bankban központi értéktárában dolgoztam. Száz darab bankjegyet bankjegy-szalagba húztunk, tíz darab százas köteget pedig pántolóval…

Ízlések és pofonok. Filmben még csak-csak, és van is kedvencem a thriller műfajban, de könyvben eddig valahogy időpocséklásnak éreztem kétszáz-négyszáz oldalnyi időt arra szánni, hogy körmöt rágjak, borzalmakat olvassak, miközben úgyis tudom, hogy a vége nagyjából happy end, a rossz nagy izgalmak…

Hát, ami azt illeti: izé… Mert ez egy könyv. Lapjai vannak, be van kötve, főszereplők vannak, cselekménye van, s még azt sem mondom, hogy érdektelen. Csakhogy az utak sehonnan sehová. Illetve ahová, oda én nem akarok menni. A könyvből tudom, azért, mert önző vagyok. Valaki azt írta a Molyon, hogy…

Szép a borítója. Viszont semmi, de semmi köze a könyvhöz. Megközelítőleg sincsen semmi kapcsolat. A múltkor a stadionoknál levő mozgó antikváriumban ezerér' ott volt a polcon, de ellenálltam. Jól tettem. Manapság csak nagy ritkán csábulok el olyan könyvek megvásárlására, amit nem feltétlenül akarok…

Wyndham Újjászületés-e legyőzött, felszántott, felsózott. Oda voltam érte. Még találtam valami kellemeset abban is, hogy az ötvenes-hatvanas években alkotva úgy írt, mintha Wells-t olvasnék. A Szemünk fényei ezzel szemben nem győzött le, nem szántott, nem sózott. Voltaképpen volt egy pellanat,…

Nem olvastam el az előző két könyvéről írt értékeléseimet. Lehet, hogy ismételni fogom önmagamat. Scalzi jól ír. Izgalmas, gördülékeny, fantáziadús. Az is tény, hogy nem nagyon kedvelem a sorozatokat, tisztelet a kivételeknek, s azoknak, amelyek eleve sorozatnak íródtak, de azok közül is olyannak,…

FIGYELEM! Különösen közízlést sértő fallokrata, homofób és antileberális értékelés következik! Aki elolvassa, az magára vessen! (Ne engem!) Aszlányi regénye(i) nem akar több lenni, mint ami: szórakoztató, nevettető irodalom. Azonban ennek az Emmi-nek vannak olyan pillanatai, amiken át-átsejlik…

Ez a könyv így értékelhetetlen. Mégis értékeltem. Azt, amit tudtam. Lássuk csak! OSC az előszóban elmondja, hogy milyen hihetetlenül sok temetési beszédeket hallott már életében: nyomokban tartalmazta az elhunytak valóságát, de ha a nevük nem hangzott volna el, senki fel nem ismerte volna őket.…

Ami a maga műfajában színvonal, ami sorozatként hozza a maga megszokott színvonalát, arról kicsit unalmas értékelést írni, olvasni. Lucky Luke történetei nem hullámzanak, maximum van, amelyik jobban sziporkázik. Nos, ez a füzet azok közé tartozik. Marha jókat röhögtem, és még a véső megoldás kicsi…

De erről nem beszélünk. Pedig kellene! Megérdemli. Méltatlan a nem beszélés. Mert Jeremy Taylor könyve olyan könyv, ami méltatlanul tűnt el a süllyesztőben. Jeremy Taylor ismeri a diktatúrákat. Az Illetőről és rendszeréről naná, hogy eszünkbe jut a Kelet-Európai múlt, jelen, jövő. Jeremy Taylor…

A Szívtől szívig volt az első Picoult-könyv, amit olvastam. Meggyőzött. Nem volt elementáris, de többször olvashatónak találtam. Ami Picoult-könyvet olvastam azóta (nem az összes, magyarul megjelentet), az olyan kis hullámzó volt számomra, de az első hatását egyik sem érte utol Ami tény: Picoult…

Az ember elfogult a gyerek- és kamaszkora dolgaival, ugye… A szerző könyvéből és rendezésében születt A lator a mai napig kedvencem. Nem melléks a két főszereplő Enrico Montesano és Edwige Fenech miatt, nem mellékesen szólva az utóbbi anatómiai esztétikájának lehengerlő hatásáról: gyerekkori…