Szép a borítója. Viszont semmi, de semmi köze a könyvhöz. Megközelítőleg sincsen semmi kapcsolat.

A múltkor a stadionoknál levő mozgó antikváriumban ezerér' ott volt a polcon, de ellenálltam. Jól tettem. Manapság csak nagy ritkán csábulok el olyan könyvek megvásárlására, amit nem feltétlenül akarok a polcomon tartani, s a polcok befogadóképessége komoly szelekcióra ösztönöz. Alekszandra több szempontból kihullott.

A történet érdekes, majd izgalmas is, az érdeklődés nekem nagyjából a háromnegyedéig fent maradt. Onnantól ügyetlen blöffnek éreztem az egészet, lehetőséget adva annak, hogy nekem nem kattannak össze a dolgok.

Az egyetlen pozitív üzenetnek ezt tartom: az ember többre képes, mint gondolja, sokkal többre, de ezt a legtöbbünkből harapófogóval és egyéb pszichó-kínzásokkal kell kiszedni. 

S ha nem tesszük meg, amire képesek vagyunk, az elvesz valamit az életből. Még az is lehet, hogy mások életét teszi tönkre. Csak, mert nem vagyunk hajlandók beletenni a dolgokba a magunk teljes részét. 

Mondjuk ez nem kevés üzenet. Egyébként. És nagyon hatásos a megfogalmazása is: ha nem teljesítenek a gyerekek, valakinek a szeretteik közül nagyon-nagyon rossz lesz. Ez zseniális!

Szemet hunytam a komoly fenntartásokat gerjesztő utánérzések felett is. A Harry-gyerek persze, ezerrel ott van, az egész bentlakós koleszával, meg mindenével egyetemben. Csak itt nem derül ki, ki az ellenség (van-e egyáltalán, s ha nincs, mi a, ki a fene az a szörny, amit Alekszandra látott)? A Bill Murray-féle Idétlen időkig áthallása meg akkora, hogy azt már a szerzőpárosnak sem volt orcája minden megjegyzés nélkül lenyúlni ötletileg, meg kellett említeniük a szövegben, legalább utalás-szerűen. De mondom, spongyát még erre is.

De ettől függetlenül is annyi kérdés maradt bennem a könyv elolvasása után, hogy csak na! Nem olyan kérdések, amik felett jól esik napokig gondolkodni, hanem olyanok, amik miatt széttárom a kezemet, hogy elolvastam, most akkor hová kakkantsak?

A legfontosabb kérdések persze kiábrándítóan sokat elárulnak a sztoriról, ezért innentől SPOILER jön.

Segítséget kérek! 

• Mire képzik a gyerekeket a suliban? Mi lesz képzés után a feladatuk? Mire vonatkozik a képzés? Mitől lesznek boldogok a képzés után? 
• Végül is, mi a francot tanult Alekszandra, és mit tud vele aztán kezdeni? Oké, mászkál az időben, de ennyi? 
• De ez miért nagyon fontos és nagyon jó ez? 
• Mit jelent az, hogy ők már nem is emberek, hanem szavak? 
• …miközben nem szavak, hanem nyelvtani fogalmak… 
• A Bibliában az Ige Jézus Krisztust jelenti. Az ige cselekvést, történést és létezést jelentő szó. Isten él, és az ő szava cselekvés, a teremtés aktusa is azáltal jött létre, hogy Isten szólt. Alekszandra azonban több, mint ige, ő jelszó. Mi lehet több, mint Isten, aki mindent teremtett? S mennyiben több? 
• Ebből az fakad, hogy a gyerekek istenné válnak az iskolában? Istenképző főiskola? 
• Akkor a szörny, akit Alekszandra látott, az ellenpólus, Sátán? 
• Végül is, mi a történet befejezése? Alekszandra rájött, hogy szereti az anyját? Vagy arra, hogy ő isten? 
• Mi a konfliktus a könyvben? 
• Mi a tét a könyvben?

Á, nem is folytatom tovább…

Becsuktam a könyvet, és átverve érzem magamat. Annyira, hogy ha lesz is folytatása, már nem érdekel. Szerelmetesfeleségtársam, még egy könyv, amit ne olvass el!

3/5

(2014)