Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Orson Scott Card: Végjáték 2.

A Holtak Szószólója (Végjáték 2/1)

2018. augusztus 05. - Mohácsi Zoltán

osc_a_holtak_szoszoloja.jpgEz a könyv így értékelhetetlen. Mégis értékeltem. Azt, amit tudtam. Lássuk csak!

OSC az előszóban elmondja, hogy milyen hihetetlenül sok temetési beszédeket hallott már életében: nyomokban tartalmazta az elhunytak valóságát, de ha a nevük nem hangzott volna el, senki fel nem ismerte volna őket. Mert a mondás, „halottakról vagy jót vagy semmit” igazából így fest: „halottakról vagy igazat vagy semmit”. Az igazság azonban, valamiért így gondoljuk: kegyeletsértő. 

OSC szerint a temetési hazugságok sértők. 

Egyetértek vele.

Decemberben halt meg a legjobb barátom. Aki csak ismerte, szerette. Nem volt túliskolázott, szétművelt, aranyszájú ember. Egy lúzer nímand volt. Imádnivaló változatban. Csak túl sokat ivott. Túlontúl sokat. Nem könnyítette a helyzetét, hogy komoly magánéleti problémái is lettek az utolsó évében. Akkor még többet ivott. 
Amikor még élt, féltréfából, nagyon komoly azt kérte tőlem, ha meghalna, én mondjam a temetésén a beszédet. Átkos súly. 

Nagyon szerettem őt, megírtam, felolvastam (elmondani nem tudtam volna) a beszédet. Ostobán hangzik, de nagy sikere volt. A temetés után ketten mondták, hogy akkor majd az övékét is… Na nem! Egy óbudai kiskocsma csaposa azóta testvéri csókkal köszön nekem, kijön a pult mögül, ha betérek hozzá. Többen majdnem némán csak átöleltek:
– B@szd meg, Moha, ez nagyon ott volt! A rohadt életbe!

Nem tettem mást, csak elmondtam, hogyan, milyennek láttam a barátomat. Azt is, hogy önmagába halt bele. Azt is, hogy a maga módján, bármilyen hülye volt, imádnivaló ember volt. Azt is, hogy bár sokan elküldték a francba az őszintesége miatt, mégis szerették. Azt is, hogy arcba is le lehetett barmozni, mert bár anyázott egy vaskosat, de utána elgondolkodott. Volt, hogy a barmozás érveire változtatott is.

Nem mondtam róla semmi különöset, csak őszintét, csak azt, hogy szerettem, szerettük, s azok között, akik velünk szerették, nincs, aki ne haragudott volna rá szívből, s nincs, aki ne szerette volna szívből.

Elsősorban ez jutott eszembe OSC könyvéről. Úgy fest, a jövőben sem lesz őszintébb a világ, ha Szószóló kell majd a halottakhoz. Szomorú.

A második rész nincsen meg. Ez az első, így ebben a brutálcsonkolt formában semmilyen. Erről a kiadó tehet, nem az író. S utálom ezért a kiadót, mert a második kötet beszerezhetetlen, úgy fest, meg kell vennem az újonnan kiadott teljes művet.

4/5

(2014)

Valhalla Páholy, Budapest, 1994, ISBN: 9638353236 · Fordította: Szántai Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4014162681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása