Az ember elfogult a gyerek- és kamaszkora dolgaival, ugye…

A szerző könyvéből és rendezésében születt A lator a mai napig kedvencem. Nem melléks a két főszereplő Enrico Montesano és Edwige Fenech miatt, nem mellékesen szólva az utóbbi anatómiai esztétikájának lehengerlő hatásáról: gyerekkori fantáziálásom egyik kiemelkedő alanya volt Deborah (lásd a fotót!). S A lator bizony meghatározta ennek a könyvnek az olvasását is. komoly elvárásaim voltak.

Nem tudom a kornológiát, melyik született előbb, de nekem A lator volt és maradt a kedvenc. Voltaképpen semmi bajom Isidora történetével: kerek, pergős, nem rejt meglepetéseket. Kezdetben, főleg a szamárazágyban-jelenetnél azt hittem, Kaleb női párja lesz a középkorba helyezve, de sajnos nem lett az.

Kicsit tréfacsináló, kicsit lúzeresen szeretnivaló hősnő, akiről voltaképpen már az elején tudjuk, hogy önsorsrontásban maestro (maistrina? :-) ) lesz, és no, hát valóban! 

De nem volt kacagás, nem volt katarzis, csak a tudat, mesterember  mestermunkáját olvassuk. Ami szórakoztató ugyan, de nem sokszor olvasós. Nem úgy, mint naná és persze, A lator ! 

3,5/5

(2013)