Moha olvasónaplója


METAGALAKTIKA 1.

A válogatás válogatása: életre szóló élmény

2020. június 28. - Mohácsi Zoltán

A könyveket majdhogynem mindig én vettem magamnak. A család elég hamar be- és átlátta, hogy ha könyvajándékot kapok, vizet hordanak a tengerbe, és már így is alig fér az olvasnivaló a gyerekszobába. Így jártam, véleményem szerint Szerelmetesfeleségtársammal is. Mert két dolog van. Egyfelől valóban…

Tovább

Göbölyös N. László: Dalnok a balkonon (A Jethro Tull története)

Egy lehetőségeihez képest pompás könyvecske a Jethro Tull-ról

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Tovább

P. G. Wodehouse: Legénylakás

Angol humor New Yorkban, szerelem, ékszer, inasok, miegymás, a szokásos

Wodehouse-zal először a Népszínház utcai antikváriumban találkoztam. Már meséltem, gyerekkoromban elképzeltem, milyen klassz lenne, ha lennének olyan boltok, ahol régi, használt könyveket lehetne megvenni! A Delfin-sorozatom hiányzó darabjaira gondoltam elsősorban. Mohácsi papa meghökkenve mondta: –…

Tovább

R. J. McGregor: A kis detektívek (Delfin Könyvek)

Egy könyvismertetésben már részletesen írtam a DELFIN KÖNYVEKHEZ fűződő, többször több évtizedes kapcsolatomról. Mivel feleslegesnek tartom újra leírni (így is volt már előzménye önmagamnál), ezért inkább csak idézem a Delfin-szerelem kezdetét. Így festett, amit írtam:  DELFIN-INTERMEZZO Apuék…

Tovább

Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

Tovább

P. G. Wodehouse: Halljuk Mr. Mullinert!

Akkor a Wodehouse-refrén: P. G. Wodehouse egész életében ugyanazt a könyvet írta. Olyan mint a harmincas évek magyar filmgyártása: ha egyet láttál, voltaképpen mindet láttad; ha egy Wodehouse könyvet olvastál, voltaképpen olvastad mindet. De mégis: az egy nem elég, valahogy mindet el akarod…

Tovább

P. G. Wodehouse: Valami sumákság

Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna? P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám…

Tovább

P. G. Wodehouse: Betty és a herceg

Teljesen véletlenül találtam az óbudai Cseriti boltban ezt a kis könyvet. Hihetetlenül megörültem neki, s ráadásul csak százötven forintba került. Sejtheted! 1928-as kiadás. Szóval igazi kuriózum. Ráadásul azt tudni, hogy Wodehouse kedvenc írója volt például az alábbiaknak: Rudyard Kipling, Douglas…

Tovább

Szakács Gábor: Heep! Heep! Hurrá!

A Uriah Heep története

Ez a második Szakács Gábor monográfia, amit olvastam. Sajnos ez sem jobb, mint az első, a Gary Moore-ról írt. Nem jobb, mert hihetetlenül felületes. Egy ilyen szintű, múltú és jelentőségű együttes harmincévnyi tevékenységét kilencvenvalahány oldalon elintézni, az bizony negatív teljesítmény. Az…

Tovább