Az irodalom klasszikusai képregényben 7.   Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 5.   – Kedvesem, te tudod, mi volt Stendhal keresztneve? – zavartam meg az imént Szerelmetesfeleségtársamat virtuális asszisztensi munkájában. Kicsit révetegen nézett fel rám az ablak melletti fotelből. – Fogalmam nincsen. Pedig még kötelező is volt. De én…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 8.   Ha hősös, kardozós, lovaglós, kibabrálós, barátságról szóló, akkor A három testőr. Már fogalmam sincsen, melyik filmváltozatot láttam először... No, megnéztem, tulajdonképpen hány filmváltozata is volt a regénynek. Nem számoltam meg, de volt egy…

Hát, mondom neked, ezzel a könyvvel alaposan csőbe húzódtam! Hónapokkal ezelőtt összefutottam már a borítójával itt-ott az interneten, de rá sem hederítettem. Ha egy könyvesboltban történik a találkozó, lett volna ráhederítés, mert a méretek miatt feltűnt volna, ami így nem tűnhetett fel.  Amikor…

EZ A KIADVÁNY IMMÁR A HETEDIK ÁTTÉTELES REJTŐ-KÉPREGÉNY, amiről írok. Eddig ezekről találhatsz gondolatokat, információkat az oldalamon.  Piszkor Fred, a kapitányAz előretolt helyőrségA három testőr AfrikábanAz elátkozott partAz elveszett cirkálóA szőke ciklon Az áttételes szót használtam.…

Úgy veszem észre, permanens lemaradásban vagyok, bár kétségtelen, hogy annyira nagyon nem is törekszem arra, hogy ne legyek. Mire értesülök egy-egy roppant érdekes kiadványról, könyvről, jobbára hónapok, még inkább évek telnek el. Kertész Sándor könyve 2018-as. Még nagyobb baj, hogy volt előzménye,…

A kapcsolatom Rejtő Jenő könyveivel Apuék könyvespolca előtt kezdődött. Azt hiszem, Anyu akkor már nem élt, vagyis '77 után történt valamikor, hogy álltam a rettenetesen tűzpiros, fényesre lakkozott szekrény előtt (életre szóló volt a stressz, hogy pont ez választotta Apu és Anyu az új lakásba,…

(Sokadszorra is önismétlés következik. Nem unalmas még?) Mivel ÖTVENNÉGY LESZEK HAMAROSAN, adja magát az információ, hogy képregényileg a Füles-ben és a... hm... talán a Népszavá-ban megjelent 3-5 kockányi képregényeken szocializálódtam. Meg a Pajtás újságon. Evégett képregényben nagyjából…

Nem írtam minden Lucky Luke füzetről, de azért huszonötről már igen. Már az előző róla szóló bejegyzésben is fejtegettem, hogy vannak sorozatok, amik alapvetőn tartósan hozzák ugyanazt a színvonalat. Vagyis elég nehéz róluk mindig újat írni. Az a szerencsétlen szerencse ért, hogy ennek a számnak…

Ezt a bejegyzésemet és természetesen az alanyát, a képregényt is csak felnőtteknek ajánlom! MÁR NEM GONDOLOM AZT, HOGY CSUDA BÉKÉS EMBER VAGYOK. Pedig többen mondták már  ezt nekem. Sőt, igen hosszú évtizedekig magam is azt hittem. Sokszor még az önvédelemhez szükséges minimális agressziót is…

A sorozat első három részében már kinyilatkoztattam: a Saga az egyik kedvenc képregényem. Tudom is miért, meg nem is. Persze, ha közhelyes is, de lehet dicsérni a történetet, ha akarom szokatlanul humánus, ha akarom, megfelelően polkorrekt, mindenesetre sci-fi a javából, vannak benne finoman beteg…

Szabadságon vagyok. Tegnap délután Szerelmetesfeleslgtársamnak be kellett mennie a másodállását jelentő dolgozdájába, én meg, gondoltam, akkor uzsgyi a könyvtárba, a Központiba a Kálvin térhez. Alig volt valaki, új és visszahozott könyvek meg garmadával. A képregények polcainál kezdtem. Már ott…

Vannak sorozatok, amelyeknek egyes részei nagyjából és mindent összevetve, konzekvensen ugyanazt a színvonalat hozzák. Sorolhatnám napestig őket, de itt van mindjárt a jelen bejegyzés tárgyának sorozat-alanya, a Lucky Luke képregények.  S mivel ugyanazt a színvonalat hozzák, túl sok újat nem lehet…

Maupassant novelláival katonakoromban találkoztam először. A Helikon Kiadó gondozásában napvilágot látott Maupassant-sorozat egyik, az elbeszéléseit tartalmazó kötete került a kezembe. Kis kötet, bibliofil papíron. Semmit nem tudtam a szerzőről, csak annyit, hogy klasszikus, meg néhány könyvcím,…

Az újrahasznosított szellemi termékek korában élünk Csak nem ilyen csúnyán hívják, hanem remake-nek. Újracsinálásnak. Ezen a bejegyzésen egy kicsit tűnődtem. Mármint, azon, hogyan írjam meg. Ugyanis Bulgakov könyvéről, a Kutyaszív-ről már írtam értékelést. Akkoriban a kisregényből készült remek…