A Sergio Bonelli Editor képregényeivel hazánkban a Frike Comics Kft. foglalkozik. A Sergio Bonelli Editor Olaszország legnagyobb, leghíresebb kiadója. Vannak képregényei, amelyek százezres nagyságrendben fogynak. A történetek cselekményesek, akciódúsak, krimik, thrillerek, misztikus- és…

 Duplacsavar! Nem szeretem sem az életrajzokat, önéletrajzokat, sem a szuperhősös képregényeket.  Az előbbit azért nem, mert EGY ÉLET TÚL HOSSZÚ ahhoz, hogy pár száz oldalban teljesen bemutatható legyen. (Hát még másfél-két órányi filmben.) Az ilyen kísérletek minden esetben és óhatatlanul csak…

Ma reggel ismét meglepetés fogadott a moly.hu-n. Arra azért jók ezek a kis statisztikák, hogy elképedjek. Jómagam rossz statisztikus vagyok, s eszembe nem jutna ilyesmiket követni, figyelni, számolgatni. Így pedig ennek ellenére megtudom. 

Az alapművet még egy Jugoszláviában kiadott szamizdat-kiadásban olvastam. Legalábbis azt hiszem, hogy szamizdat volt. Annak ellenére, hogy volt rajta kiadó név: Fórum. Mint regény elsőre annyira nem tetszett. Azt felfogtam, beláttam, hogy a kommunizmus egyik legötletesebb, legkeserűbb kritikája.  S…

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez…

Végre védettségi oltási igazolvány nélkül látogatható a könyvtár! Alig vártam. Aztán majdnem üres kézzel jöttem ki. Valahogy semmihez nem volt kedvem, sem szépirodalomhoz, sem ismeretterjesztőhöz, de még képregényhez sem nagyon. Olyan csihipuhis volt mindegyik, s nem fűlt hozzá egy porcikám…

Ebben a képregényben minden együtt van ahhoz, hogy ne tessen nekem. Aztán, figyeld már, mi történik: azt mondom, hogy a legjobbak közül való, meg hogy nem tudtam letenni, annyira akartam olvasni. Pedig már a címe is milyen: hát értelmezhetetlen. Mert csak az érthető belőle, hogy birtokos eset, de…

Szerintem napról-napra közkedveltebb lesz a blogom! Ismét olvastam valamit, amiről nincsen nagyon hosszú véleményem. Ezáltal emberi fogyasztásra egyre alkalmasabb lesz a bejegyzéseim betűmennyisége. Ma olvastam egy kommentháborút a tegnapi ír-magyar térdelés-füttykoncert esetről. Az egyik…

Mivel nincsen védettséginek hazudott oltási igazolványom, és mivel érvényben vannak a totál értelmetlen, logikátlan zsarolóintézkedések, ezért nem mehetek be a könyvtárba. Sem. Csak a neten tudok könyveket előjegyeztetni, amit egy utcáról nyíló kis ajtón keresztül adnak ki az olvasóknak. Most…

Többször írtam már a képregényekről, meg a hozzájuk fűződő viszonyomról. Nem ismétlem most magamat, teszem ezt úgyis, eleget. Viszont írok egy olyan bejegyzést, amellyel, minden bizonnyal komoly fanyalgást váltok ki önmagammal szemben, de amely bejegyzés brutálisan önleleplező és őszinte. S a…

KÉPREGÉNY. Sokak szerint másodlagos műfaj. Mások szerint komoly, önálló művészeti ág. A képregények történetéről és esztétikájáról képregényt író, rajzoló Scott McCloud A képregény felfedezése című könyvében egyértelműen az utóbbi mellett tette le a voksát. Lévén én hatvanas évek végén születtem,…

Tiszteletre méltó a Pestikönyv kiadó kitartása, amellyel folyamatosan megjelenteti a Lucky Luke-füzeteket. Köszönet érte!  Ráadásul, el kell mondanom, ritka korrekt üzleti partnerek is, az olvasók felé mindenképpen, de a részletekbe nem avatlak be, mert vérszemet kapnál. Az azonban figyelemre…

 Privát Mozaik-történelmem Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést,…

Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium! Nekem…

Spartacus története volt az a történet, ami soha, semmikor, semmilyen szinten nem fogott meg, és nem mozgatott meg bennem semmit. A két film-adaptációt, a klasszikus Kirk Douglas-osat és a Vészhelyzetes Goran Višnjić-eset láttam, de úgy uszkve nyomtalanul múlt el belőlem mindkettő.  Gyerekkoromban…