Mauro Boselli – Maurizio ColomboNicola Genzianella Az a helyzet, hogy még mindig nem unom ezt a Dampyr-dolgot. Pedig a vámpírosdit, túlvilági szörnyesdit egy fikarcnyival sem kedvelem jobban mint eddig. Annyi borzalom, szörnyűség van a világban, hogy fel nem foghatom, minek tetézni a valóságot…

Mauro Boselli – Luca Rossi Kezdem utolérni magamat az olvasással és az értékelések írásával is. Na, jó, annyira nem, de mintha lenne fény az alagút végén... Minden lelkiismeret-furdalásom ellenére a Dampyr-ból több kötetet olvastam el mint jelenleg kellett volna, így az értékeléseikkel jócskán…

Maurizio Colombo – Maurizio Dotti Olvasnom kellene már a Benyák Zoltán által átküldött fantasy-könyvet is, ha már druszám olyan kedves volt és gondolt rám! A könyv megjelenése után, a marketing kellős közepén bevállalta, hogy ajánlót nem, csak véleményt fogok írni róla. (Azóta, tegnap megírtam,…

Mauro Boselli – Luca Rossi Á, a fenébe, már önmagában sem bízhat az ember! De most komolyan! Nincs megbízhatóbb ember nálam, aztán nézd, mi történt már megint! Miközben blogomszerte közismert, hogy nem szeretem a horrort, a vámpíros történetektől meg egyenesen a hideg ráz. Erre mi esett meg…

Mauro BoselliMaurizio ColomboMajo Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: – Olyan jól írtál a…

Igen, még mindig könyvtár. S ez volt az a képregény, amit a téma miatt nem igazán akartam kihozni. Ahogy mondtam már a Szedd össze magad értékelésénél, kicsit besokaltam a csihi-puhis, vérfröcsögős, világmegmentős történetektől. De aztán lapozgattam, és mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom…

   Mauro Boselli – Majo    Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat,…

Persze, megint a könyvtár...  Ha már a szociális munka napja miatt nem kellett mennem dolgozni, Szerelmetesfelségtársamnak viszont akadt munkája, és ezért szólóprogramra kényszerültem. Megint ácsorgás a képregényes polc előtt, iparkodva kizárni a szuperhősös, fröcsögős, darabolós, fantasy-s…

Nem tehetek róla, így alakult a szocializációm: kevés könyv-és zenei album megjelenés tölt el igazán izgalommal. Van, amit nagyon várok, amire kiemelten kíváncsi vagyok, ám teljesen simán tudok várni. Egy új  Lucky Luke- és egy új Asterix-füzet esetében azonban türelmetlen leszek. Így voltam…

Valahogy egyre mélyebb bennem a viszolygás a véres, cafrangos, mócsingos, darabolós, világmegváltós történetek ellen. (Mondjuk tegnap este láttuk a dán Anders Thomas Jensen filmjét, a Zöld hentesek-et. A főszereplő a végtelenül unszimpatikus, de minden szerepében briliáns Mads Mikkelsen. Nos, ez…

Valahol, valamikor írtam már, talán A verhetetlen tizenegy képregény-változatának értékelésben, mi több, egy réges-régi családi videóval igazoltam is: abszolút balfék vagyok a focihoz. De zsigerből. Soha nem is érdekelt, játszani sem tudtam. Felettem, mellettem úgy múlik el egy foci-vébé, hogy azt…

A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban. De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…

Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz. A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…

A Morgan Lost azon ritka képregények közé tartozik immár, amit megjelenésükkor, látatlanba, olvasatlanul megveszek. Ha jól belegondolok, az Asterix, a Lucky Luke, a színezett Rejtő-képregények és a Sin City tartozik(na) ide. Meg a Kockás magazin, bár a legutóbbi szám, a 94. nagyon nagy csalódást…

Ha van egy zseniális darabja, a műélvező nagyon sok minden mást meg tud bocsátani egy alkotónak. Az egy zseniális elmossa a későbbi gyengébb próbálkozásokat. Meg az előtte levő harmatgyengéket is, persze. Azt hiszem, Alan Moore a Watchmen-nél jobbat soha nem fog alkotni. Mondom ezt úgy, hogy azon…