Rákaptam a képregényekre. Mindig szerettem őket, bár nem garmadával, hanem jócskán válogatva, de mostanában többet olvasok mint valaha.
Néha vígasztalom magamat, hogy nem pusztán azért olvasok mostanában több képregényt, mert egyre felületesebb vagyok, nehezebben összpontosítok, hanem valami más, emelkedettebb oka van. Az is tény azonban, hogy továbbra sem érdekelnek nagyon az amerikai klasszikusok, a Marvel és a DC termékei.
Ha a könyvtárba megyek, a képregényes polc előtt állva azokra a történetekre fókuszálok, amik nem fantasyk és nem szuperhősösek, és ha lehet, nem amerikaiak. Természetesen van kivétel. Úgy is, hogy ami amerikai, az is lehet jó, meg úgy is, hogy ami nem amerikai, de olyatén témájú, mint azok szoktak lenni, és az is jó.
De olyan turmixszal mint Az utolsó előtti huszár még nem találkoztam! Tán még arra is van némi esély, hogy Szerelmetesfelségtársam a kezébe vegye! Mindjárt mondom, miért! Addig csak annyit, visszakanyarodva az első mondatomhoz, hogy amikor ilyen képregényekkel találkozom, akkor simán megértem, miért olvasok mostanság ilyesféléket. A Huszár egyszemélyes példája mindannak, ami egy képregényben jó lehet. Akkor is, ha bizonyos értelemben gyerekcipőben jár még.
Kicsodák a hol vagyunk?
Ugorgyunk a közepébe: ahogy a bejegyzés alcímében is írtam, mintegy műfajmeghatározásnak, ez a huszáros sztori alternatív mesetörténelmi hungarofantasy. De tényleg!
A főszereplője valóban huszár. Ugyan az még nem derült ki a számomra, hogy miért az utolsó előtti, de még ez is jól hangzik. A huszárunk a Csillagszemű névre hallgat. Itt máris tetten érhetjük a műfaji kutyulódást. A huszár történelmi, méghozzá magyar történelmi figura. A Csillagszemű meg magyar népmesei. Vagyis a történelem és a népmese máris kavarodik. Jó jel! S itt még nincsen vége!
A humor máris szemen csap: Csillagszeműnk, lásd, hogyan csillagszemű! Egyébként van tisztességes neve is: Rózsafalvi Áron.
Nem ám a ragyogó tekintete miatt, hanem mert fogyatékos a fél szemére! Most mondd! S az ilyen-olyan csavarok itt még nem érnek ám véget!
A képregény szerzői konkrét történelmi időbe, földrajzi térbe helyezik a cselekményt. 1918 januárjában vagyunk, Temesvár közelében. S innentől semmi sem valóságos.
Mert itt '18 januárjában az történik, hogy a híres fekete huszárok, a boszorkányvadászok egy eltűnt huszárszázad felkutatásán ügyködnek. Ja, de figyeld, mivel közlekednek ezek a fekete huszárok!
Ha jól nézed a képet, akkor lásd az arányokat! Bal oldalt van egy házsarok. Vagyis egy ilyen közlekedő micsoda nagyjából ház nagyságú. És ebből van öt!
A fekete huszárok, hamarost kiderül, mindenféle földöntúli rettenetek ellen küzdenek. Nem annyira a Monarchia ellenségei ellen, igencsak másféle rettenetek ellen. Apró utalásokból kiderül, a fekete huszárokat ismerik és félik hadsereg szerte. Olyasfajta csapat ők, mint a TEK-esek a rendőrségen belül: speciális akciócsapat, ugyancsak speciális feladatokra.
S itt az ideje, hogy felfigyeljünk némi anakronizmusra. Huszárok. Háznyi tankok. Kardok. Géppisztolyszerűségek. Lovak. Akik néha beszélnek. Mindez olyan ügyesen adagolva, hogy fel sem tűnik, a valós történelemben mi nem fér össze mivel.
Vagyis egy alternatív valóságban vagyunk. Nem népmesei világban, mert ahhoz meg nagyon realisztikusak a figurák és az eszközök. Sokkal inkább egy alternatív történelem alternatív népmesei világába csöppentünk. Az ember itt kezdi nyalogatni a száját, olyan ínycsiklandó az elé helyezett menü.
S akkor micsodák is az ellenfelek?
Igen, teljesen jogos a kérdés! Mert oksa, teljesen kellemes a borzongás, amikor Csillagszemű bemegy a tök üres faluba, sehol senki, csak az üres házak, a rohadt hideg, meg a tény, hogy eltűnt egy század, illetve immár egy komplett falu is.
Csak lassan áll össze a kép, miről is van szó. Ha népmese, kezded sejteni, hová lett a század, meg a falu? Biza, jól okoskodsz, ebben a faluban tanyázott le a Kisgömböc. Rettenet! De ez nem olyan ártatlan rettenet, ahogy akkor képzeltem, amikor réges-régen olvastam a népmesét, hanem egy amorf, igen ocsmány féreg, valahol Jabba és az Alien, egy vödör veres takony meg egy kifordult agyvelő fantázia-turmixja. Ne félj, annyira nem undi a rajz, ahogy az utóbbi mondat után gondolod.
Vagyis néhány igen ügyes húzással simán horrorrá válik a Kisgömböc. Ha nem vagy képben, mi a csuda is az alap népmese, rögvest segítek! (egyébként ez is egy olyan népmese, amit soha nem értettem. Majd Szerelmetesfeleségtársam hátha megmagyarázza, ő végzett meseterápiás tanfolyást!)
A fél történetben (mondtam, hogy másfél történet van a könyvben?) pedig a híres Hétszünyű Kapanyányimonyók az ellen. De ő csak egy rajzon jelenik meg, valójában nincsen is vele küzdelme. Ha érdekel, mi a csuda is ez az irtó fura név, klattyolj ide a levezetéshez. Ha nincs kedved pluszban olvasgatni, akkor nagyon röviden: egy irdatlan méretű nemiszervvel rendelkező ördögfi.
Tehát nem csupán a Csillagszemű miatt, de e két förmedvény végett is látszik, hogy Az utolsó előtti huszár szerzői csuda izgalmas adaptáció fogtak: a magyar népmeséket pakolgatják horrorba és alternatív történelembe. Pazar konstrukció, nem nehéz belátni!
Mitől rendezői a változat?
Az utolsó előtti huszár több változatban jelent meg. Nem sorolgatom, mifélékben, mi szem-szájnak ingere a választék. Én a Rendezői változatot olvastam. Ami tele van extrákkal. Ha jól vettem ki, a normál verzióban nincsen benne a Hétszünyű történettöredéke. Sem. Meg a rajzok készítésének a technológia kukucskálása sem.
Meg a borítótervek sem. Meg egy csomó minden sem. Például az a kis novellaszerűség sem, ami nem is sikerült jól, meg nagyon hosszú is, meg különben is, képregényt akartam nézegetni, nem oldalakat olvasgatni. Szóval valóban van extra a kötetben, bőségesen.
Nem akarok hivatalból fanyalogni, de nekem az arányokkal azért van bajom. Mármint a törzsanyag és az extrák arányával. Vagy csak szeretem a megszokott dolgokat. A megszokott ez esetben azt jelenti, hogy a törzsanyag sok, az extra maximum a kötet harmada. Mindenhol máshol. Itt a többi kiadáshoz képest a kötet kétharmada az. Bár érdekes a tartalom (a novellaszerűség kivételével), de ennyire nem.
Ezáltal viszont kicsit olyan érzésem lett, hogy a viszonylag rövid, Gömböcös Hamm bekaplak! csak egyfajta, bár kétségtelenül zseniálisra sikeredett sample. Ez a kiadvány pedig nem a történet első része, hanem a későbbiek nagyon jól sikerült promóciós anyaga.
Akkor mi merre hány méter?
Hogy-hogy mi merre? Egyértelmű voltam, nem figyelsz? Zseniális az alapötlet, pöpec a kidolgozás ötletesek, egyéniek a karakterek. Jöhet a folytatás, de izibe! Ami viszont legyen már egy teljes történet, a teremtésit neki! Nagyon drukkolok az alkotóknak!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020, 144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150089430
9/10
2022 februárjának az a nevezetes része, amikor is a hétvégén végre kézbe foghatom majd kicsi unokámat! Meg az a rész, amikor most nem érzem magamat igazán jól a bőrömben és tanácstalan vagyok. Pedig ilyen már csuda régen volt.
