INTRIKÁK A PALOTÁBAN 

Az előző kötetről, az ...és eljő a fenevadról szóló bejegyzésemben egyértelművé tettem: a bevezető tiszteletköröket nincs értelme többet lefutnom, megtettem már nem egy alkalommal. az előző kötetek értékelése során.

Vagyis innentől tök unalmasak esznek a Dragonero-ról szóló írásaim. Mármint nem. Mert megismerkedhetsz az adott kötet tartalmával felületesen, és bejegyzésről bejegyzésre tapsolhatsz a tündökletes ábrázolásnak. Ez meg, ugye, nem unalmas. Nekem biztosan nem lesz az. 

Eriggyünk neki ennek a hetedik kötetnek! 

Meglepő fordulattal, s ez most valóban meglepő, a könyv összes története szervesen összefügg. Na, jó, A farkas története kicsit kilóg a sorból, de annyira mégsem. Ugyan nem a főszereplők sorsát viszi tovább, de egy, az előzőekben megismert házaspárét igen. Röviden. Minden más összefügg a többi minden mással. Akkor is, ha az első két cím ugyanazon cselekmény taglalása, míg az utolsó csak egy ügyes átkötéssel lesz szervessé az előzménnyel. 

 INTRIKÁK A PALOTÁBAN – ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA 

Ian, Gmor és Sera Erondár fővárosába, Váhlendartba utazik.Az utat hajón teszik meg, Gmor legkisebb örömére. Azért kell Váhlendartba menniük, hogy Ian beszámolhasson a Nagy Sáncon túli eseményekről, arról, hogy a szipolyok új vezetőjükkel az emberek leigázására készülnek. 

A főváros közelében legnagyobb örömükre csatlakozik hozzájuk Myrva, Ian technokrata húga is. Fantasyt olvasunk, de Myrva gőzhajóval érkezik. (Például ezért is szeretem a Dragonerot.)

Még be sem lépett a palotába, sőt, még a hajóból sem szállt ki, de Ian és Gmor egy frappáns akcióval máris megmenti Erondár hercegénék az életét. Ian számára ez nem kívánt következményekkel jár: meghívják a császár asztalához, s a palotában minden kötelező protokollnak, etikettnek meg kell felelnie. Ami számára majdnem elviselhetetlen teher. MInden empátiám az övé!

(Myrva:)
– Gyerünk tesókám! Csak nem lehet olyan mint a vérfiak hordájával szembenézni!
(Ian:)
– Nem tudom, Myrva... A vérfiaknál tudom, ki az ellenség.

Gmor és Sera megússzák ezt a kötelező megfelelést: mert nem emberek, be sem léphetnek a palotába, külső szálláson kell megvárniuk, amíg Ian végez odabent.

A történet innentől arról szól, ami a címe: az udvari intrikákról. S hogy Iannek is legyen szerepe, a bérgyilkosok nem nyughatnak, a herceg továbbra is veszélyben van. Vagyis Ian és a varázsló Alben számára van feladat. Így válik akcióvá a palotában való tartózkodásuk.

S hullani kezdenek az emberek, mielőtt felfedhetnék a bérgyilkos(ok) titkát. Van tehát tennivaló jócskán. Ellenség van a kapukon belül. Is. Meg odaát is. 

Mondanám, hogy keresd a nőt, de nem lenne igaz. Annak ellenére sem, hogy komoly szerep jut Myrva asszisztensének,  Femnek és Ian egykori szeretőjének, a gyönyörű és a vérével nem bíró Zhabélének, Vetwadárt Farkasának. Zajlik tehát az élet. 

Van tehát több új szereplő is, mind remek, nem egysíkú karakter. Idegesítő, ám igen jól sikerült karakter a császár fia, a herceg. Nagypofájú, kérkedő, de valójában pipogya, semmirekellő, elkényeztetett kéjenc figura. 

Bár az olvasó számára kiderül, hogy ki a palotában a főgonosz, nyilvánosságra nem kerül a személye, Ian is csak gyanakszik. S arról még ő sem tud, hogy fő-főgonosz is létezik. Aki igen élénk érdeklődést mutat a személye iránt. Függő véggel érünk az epizód befejezéséhez. 

 A FARKAS TÖRTÉNETE 

Vagyis a már említett hölggyé, Zhabélének, Vetwadárt Farkasának a története.

A hölgy szemre és egyéb férfiszervre való, ezt tudja magáról, és él is a külsőségeivel. Amiket használva és kihasználva került a császári udvarba, és emelkedett a semmiből viszonylag magas rangra. Egy igazi érdekkurva, aki a teste szépségét nem csupán pénz, hanem a hatalom megszerzésére is hasznosítja. 

A rövidke epizód az udvari bukásáról szól, s arról, miképpen használja a külső adottságait az újboli felemelkedéshez. Új helyzetben is azonnal felismeri, hogyan kell mit tennie, hogy észrevegyék benne a nőt, s hogy a nő miképpen érheti el a kitűzött céljait. Káprázatos nő (az én ízlésemnek túl sovány, ha már fantasy és erotika, akkor a Trónok harca filmváltozatának nőalakjai, ha engem kérdezel.)

A történetet nem ugyanaz rajzolta, mint az első kettőt, ez azonnal fel is tűnik. Nem jobb, nem rosszabb (rossz ábrázolás meg Dragonero-szerte nem létezik.), más, de szintúgy szemgyönyörködtető amit láthatunk. 

 A RABSZOLGAKERESKEDŐ 

Ismét grafikust váltunk. Akinek a stílusa az első két történet megformálójáéra (de fura így ez a szó!) hasonlít. 

Amíg Ianre várnak, Gmor és Sera a palotán kívül, egy fogadóbeli szálláson tartózkodik. Unják magukat. De mert Gmor ismeri a fővárost, és ismeri a piacát, ráveszi Serát egy sétára. Sera nincsen tisztában a város működésével: ha megkíván egy almát, elveszi a kofa pultjáról, hiszen az alma csak őgy terem, mindenkié. :-)

Addig bóklásznak, csavarognak, míg egy külvárosi fogadóba tévednek. Ahol hamarosan mindketten feltűnést keltenek. Egy tagbaszakadt ork, és feltűnően csinos, ezáltal értékes elf-lány. 

Gmornak hamarosan verekednie kell, mert provokálják. Amíg ő kűzd, Sera eltűnik. Megható Gmor fájdalma és dühe, amikor rájön, hogy Serát elrabolták mellőle. A kapcsolatuk érdekes, valamelyest ellentmondásos, de az összes froclijuk ellenére mindketten nagyon szeretik a másikat. 

A cselekmény innentől természetesen arról szól, sikerül-e az értesített Iannek és Gmornak, a varázsló Albennel kiegészülve a nyomára bukkannia Serának, és meg tudják-e menteni a lányt eljövendő, kurtizán-sorsától? Akarsz fogadni? 

Nem kell sok víznek lefolynia a főváros folyóján, a Fluhrefindhén, és már nyomon is vannak. Van itt is minden, de nagy szerepet kap a mágia a keresésben és a végső összecsapásban is. 

 VÉGÖSSZEG 

Mi más lehetne: ismét és újra és újra elnyeri az olvasó, nézegető minden szimpátiáját a történet. Tény, hogy nem baj, ha van némi előismeret, mert a Dragonro rendre visszanyúl az előzményeket illetőn ide-oda, de a sztori mégis kerek egész, a függővég ellenére is. A grafika ugyanúgy lenyűgöző, mint bármelyik másik kötetben. Szó sincsen semmiféle kísérletezésről, újításról, változtatásról: amit látunk reális, részletes, fantáziadús, bőven van mit nézegetni, miben gyönyörködni. 

Írtam már, nem tudom, mennyire kellene elrontani a Dragonero-t, hogy elbizonytalanodjon, halványodjon bennem az érdeklődés. Bár állítólag kivétel nélkül minden változik, elmúlik. De úgy érzem, nagyon-nagyon sokat kellene tennie az alkotóknak, hogy hűljön bennem az intellektuális szerelem. 

S tudd, bár fülig bele vagyok habarodva Szerelmetesfeleségtársamba, még őt is az összes hibájával szeretem. Nem azok ellenére, hanem azokkal együtt. De vannak határok, mindig is voltak. 

GooBo, Hosszúvölgy, 2019, 288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158127684 · Fordította: Koszoru Péter

10/10

2023 áprilisának a közepe. Szabi. De ma végigdolgoztam a hét órámat. Tegnap Szerelmetesfeleségtásam édesanyjáál jártam, némi gumicsere utáni felnis elpakolásra. Előtte meg utána az Auchanban, ezt-azt vásárolgatni. Többek között egy nyírt-fejű csavar-kihajtó készletet, meg kulacstartót SzFT új, pár hete vett cíngájára. 

A kulacstartót még tegnap fel akartam szerelni. Fém cucc, műanyag rögzítő-alátéttel, fém csavarral. Nos, az alsó műanyag, akármilyen finoma tekertem is befelé a csavart, azon nyomban el is pattant. Majd felrobbantam miatta. 

Matykó barátunk éppen akkor hívott, hogy felugrana, hozza a múlt heti fényképeket mutagotni a három napos szlovén-olasz bringatúrájukról. Mondtam, gyere. 

Jó, hogy jött. Tudott tippet adni a kulacstartóhoz, amivel első kanyarban pillanatragasztóval próbálkoztam. Megfogta. Matyi azt mondta: Hilti-szalag. A megszáradt ragasztó tartott, egészen másnapig, amikor újra felcsavaroztam a helyére a tartót. Akkor tudatosodott, hogy a vázon a fogadó likak nem elvágólag vannak, a műanyag felcavarozva megfeszült,és feszült ameddig bírt. 

Mutattam Matykónak az újj canga állítható kormányát illetve annak kivehetetlen, titokzatos csavarját. Mondta, nem ismeri ezt a megoldást, utána kell pislogni a neten. Ebben maradtunk. Volna, ha a sloziban levő polc nem szakad a fejemre, amikor a nagy csomag slozi-papírt fel akartam tuszkolni a magasba. Nem örültem, de nekiálltam leszedni. Szeerencsére. Mert Matykó adott tippet itt is, mit vegyek az addig bent levő dübelek helyett. Másfajta gipszkarton dübelt. S mert már késő volt vásárolni menni, itt van a bolt ötven méterre a házunktól, de már zárva volt, maradt a minden életérzéshez alkalmas pálinkázás. 

S végre figyelni tudtam Matyi beszámolójára is. Meg nem is. Mert a nagy figyelem és az intenzív beszámoló közben jócskán fogyott a pálinkám. 

Ma meg irány a kisbolt, jött velem onnan haza a duplakartonos, szárnyas dübel, meg Hilti-szalag. Meg fel a canga a lakásba, mert a csavarkihúzó szára vastagabb volt, mint az aksis csavarbehajtó maximális tokmány-nyílása. A vezetékes fúróba befért a kihajtó. De meg sem mozdult a csavar. Amikor megpróbáltam megfúrni, az első Bosch fémfúrószár úgy tört bele mintha ropi lett volna. A többire pedig meg sem mozdult semmi. 

A polccal, dübelekkel,  a felcsavarozandó fém tartószerkezettel, csempével, fugával, fúrógépekkel eljátszódtam: a polc a helyén van, remélem, marad  is. Közben meg befestettem kékre a tegnap vett festékkel egy fakult-kék sapimat. Szerintem nem kék lett, hanem fekete, de legalább mindenhol lett festék a konyhában, a főzőlapon, a fehér szőnyegen, a mosogató környékén, a konyhakszerkényen... 

Nyolckor indultam neki, úgy kettőkor ültem le ebédelni, de aztán még pakolásztam, takarítottam valamelyest. 

SzFT-nek meg annyi munkája van, hogy egymáshoz szólni sem tudtunk. Két órára még ki is zárt a szobából, mert onlány üzleti reggelije volt délután egykor. 

Jó ez a szabi! De persze még mindig jobb mint dolgozni menni. Naná. Csak valahogy...