HALÁLOS ÉRINTÉS
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Andrea Bormida & Giacomo Pueroni
A FARGHOK ÁRKÁBAN
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Gianluigi Gregorini
A VÉRFIAK KIRÁLYNŐJE
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Gianluigi Gregorini
A VÉDNŐVÉR TÖRTÉNETE
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Gianluigi Gregorini
Szóval így, az ötödik kötetnél már tényleg nem mondok semmit, amit eddig elmondtam a Dragonero sorozatról. Ha most találkozol vele első ízben, akkor a bejegyzés hátteréül tényleg csak annyit, hogy fekete-fehér, olasz, fantasy képregény-sorozat. A fantasyk sárkányos, varázslós, orkos, miegymásos fajtájából.
Az eddigiekkel kettővel szemben kivételesen négy történet található a kötetben. Igaz,ettől a vastagsága nem négyszer testesebb mint az előzők. A történetek ugyanis nem egyforma terjedelműek. Az utolsó, példának okáért, feleannyi sincsen mint az első. Nincs ezzel baj, A védnővér története kiegészítő történet a második és a harmadik, összefüggő meséhez.
Az első, a Halálos érintés egymagában áll, bár ha akarom, csattanós függővéggel.
Még mindig nem fejtettem meg, s úgy látszik, megfejtetlen is marad, hogy miért szeretem én ezt a Dragonero-t. Ha kedvelném a fantasyt, érthető lenne a szimpátiám, de annyira nem foglalkoztat semmilyen formában. Mint megtudtam, az urban-féle sem, s még abban az esetben sem, ha Stephen King az elkövetője. Aztán nézd meg, a Dragonero meg szakmányban olvasódik a házam táján, általam.
Az általam eddig olvasott Dragonero-k értékelései
Dragonero 1. – A sárkány vére (+ Az alkimisták titka)
Dregonreo 3. – Agyar és acél (+ A fürkészek gyűlése)
Dragonero 4- A gonosz bűvölete (+ Zehfir birodalmában)
Dragonero 10.– A sötétség kapuja
Dragonero 11. – Az élőholtak hordája (+ A szarvas karmai között)
Dragonero – Legendák – Kalandok Darkwoodban
S az is elmondható továbra is, hogy a Bonelli képregények borítói közül egyedül a Dragoneroé az, amit valahogy mindig sikerül eltalálniuk. Minden más esetben a borító sokkal alacsonyabb színvonalú mint a belső tartalom. De mondjuk már ezt is említettem valahol.
HALÁLOS ÉRINTÉS
A címet szó szerint kell érteni. A történet ugyanis arróól szól, hogy adva van egy fickó, aki a kezével, a testével gyógyit: képes elvenni betegségeket. Csakhogy, mert elvette, a betegség az övé lesz. Ha nem adja tovább, belehal. Ha továbbadja, az hal bele, akinek tovább adta.
Mekkora átok, mekkora felelősség! Gondolj bele! Meggyógyítod, akit szeretsz, de cserébe meg kell ölnöd valaki, valami mást. S ha nem teszed, te halsz meg...
Barátunk nem él vissza a képességével. Iparkodik nem visszaélni a képességével. De él vele. Gyógyít. Tehát ölnie is kell.
A történetben természetesen összeakad Ian-nel, a sárkányvérűvel. S a történet mindvégig nagyon érdekesen, izgalmasan nyitva hagyja a kérdést, vajon mit is gondoljunk erről a gyógyító-gyilkosról. Van neve is: Learionak hívják.
Emlékeim szerint ez volt az első olyan Dragonero-történet, amelyben bármi felett dilemmázni lehetett. Nem hiányzott, de nem is áll neki rosszul. Kimondottan tetszett.
A FARGHOK ÁRKÁBAN – A VÉRFIAK KIRÁLYNŐJE
A kettő szervesen egy történet. Az alapjai ismerősek lehetnek: egy hatalmas, beláthatatlan fal, a falon túl ott vannak a vérfiak (zombilények, csak ezek nagyon gyorsak, a fal védői iparkodnak megvédeni a vérfiaktól a falon túli birodalmat. Csak ebben az esetben nem közeleg a tél. 
R. R. Martin 1996-ban jelentette meg a Trónok harcát. A sorozat eleddig megjelent ötödik kötete, a Sárkányok tánca 2011-ben került az olvasók kezébe. A Bonelli képregénye eredetileg 2014-ben. Vagyis az ötlet és elsőség Martiné. Zavaró? Én vállat rántottam rá. Azért, mert Dragonero történetének a kereteinek ugyan több mint erőteljesen ugyanazok, de maga a sztori mégis más. Ha nem is tölti meg új tartalommal, amit már ismerünk, szó nincs arról, hogy szolgaian másolna.
A történet lényege: valakik, köztük egy varázsló a falon kívül rekedtek. Dragoneronak kell visszahoznia őket. Akik eltántek, azok is Dragoneroval voltak kint. Ráadásul a második expedícióban is veszít embereket. Nagy a feladat, óriási a felelősség.
A történet a modern technikát érdekesen, mintegy régiesítve használja fel.
Egy műszer segítségével sikerül jeleket adni-venni, s kiderül, hogy az elveszettek a mammut-szerű,óriási állatok temetkezési helyén, egy irdatlan árok mélyén vannak. De élnek.
A mentést nehezíti, hogy az árok mélye hatalmas, féreg-szerű lények birodalma, amik giliszta-mód ássák magukat a talajban, s ha előbukkannak, pusztítanak, megesznek. A kinézetük további asszociációkra ad lehetőset: Trónok harca vs. Dűne. Igen, a homokférgek. Csak ezeknek nincsen semmi hasznuk, szó sincsen semmiféle melanzsról, fűszerről.
A végeredmény azonban számomra meggyőző, sutba az asszociációk keltette fikázási kényszerrel! Úgy gondolom, valami új született a panelek felhasználásból. Ízlések és pofonok.
Vagyis a feladat, hogy a csapatot ki kell hozni az árok mélyéből, a férgeket cselezve, legyőzve, és át kell vinni a vérfiak rettentő gyors sokaságán, bejuttatva a falakra, a falak mögé.
Érdekessége még a történet a címadó királynő, aki hús-vér létére, tökéletesen szokatlan módon, parancsol a vérfiaknak. Van annyi izgalom a történetben, hogy lekössön. Simán.
A VÉDNŐVÉR TÖRTÉNETE
A védnővérek egy nagyon kemény, női szerzetesrend-féleség. A történet az összefüggő előző két rész kiegészítése. Dragonero ebben nem kap szerepet. A cselekmény középpontjában egy Sheda nevű védnővér áll. Aki ott volt a fhargok árkában. Sikertelenül próbált megvédeni egy varázslót, bár a testével óvta. Tudta, hogy emiatt büntetést érdemel.
A rend keménységéből már kapott leckét, egy tiltott légyott miatt elvesztette az orrát. De arra nem számít, hogy a sikertelen testőrségének a következménye, hogy az élete hátralevő részét nyomorékká tett szolgaként kell leélnie a rendházban. Sheda nem sokáig töpreng, hogy mennyire vágyik erre. S szerencséjére segítője is akad.
Kemény, kegyetlen történet, az általam olvasott Dragonerok legkeményebbje. A rendről magáról nem sokat tudunk meg, csak annyit, amennyi a jelen események megértésáhez szükséges: a létezésük célját és a mentalitásuk kérlelhetetlenségét. A célt értjük, a módszerek lélegzetállító brutalitását nem. Csak elfogadjuk (?), hogy így van. Ahány ház, annyi szopás, szokás.
Az utolsó három történetnek ugyanaz a rajzolója, és mindegyiknek a Dragonero-k világának egyik megálmodója a szerzője. 
ÖSSZHATÁS
Logiksuan felmeról a kérdés, különösen így, majdnem egymás után olvasva, lehet-e újat mondani a sorozatról? Illetve ad-e még valami újat vagy csak ismételgeti önnön paneljait? A válasz: is.
Kérdés persze, hogy feltétlenül kell-e újat adnia? Töprengek. A sorozatok sokfélék lehetnek, de alapvetően kétfélék mégis. Vagy egy egybefüggő történetet mesélnek el, vagy ugyanazon szereplők epizódonkénti kalandjait.
Az első verzióban szokott az történni, hogy a cselekmény kifullad, a konfliktusok hajuknál ráncigálttá válnak, eröltett, izzadtsgszagú lesz az egész mindenség. Így járt a Trónok harca is.
A második csoportba tartoznak például az olyan sorozatok mint az általunk most nézett Brown atya. A katolikus pap, aki rendre a helyi rendőrség előtt kinyomozza ki a gyilkos és miért. (Mondjuk az már eszembe jutott, mert angol kisvárosban játszódnak az epizódok, hogy annyi hulla van, hogy szép lassan elpusztul az egész falu. Illetve a lakosság két három csoportra oszlik: gyilkosok, áldozatok és nyomozók. De mert nő az áldozatok száma, ezzel egyenes arányban nő a rendre leleplezett gyilkosoké is, tehát hamarosan csak Borwn atya, a segítői és a rendőrség tagjai maradnak csak. A legutóbbi részben már egy rendőr is volt az gyilkosok között.) Minden rész új történet, csak a keret marad: a pap, aki nyomoz, de sohasem valaki ellen, hanem az elkövetők lellki üdvéért munkálkodik. (Csak mondom, az alak szülőatyja G. K. Chesterton, a neves katolikus konvertita író, vitázó.)
A kifulladástól egyik sorozatforma sem mentes. A Brown-atya legutóbbi része nekem már egy kicsit necces volt, már majdnem erőltetettre sikerült, de még léc feletti volt. Ez a harmadik évad. Még van, azt hiszem, négy, Az egybefüggő sorozatok esetében ilyenkor már ki szokott lógni a dramaturgiai lóláb.
Szóval Dragonero. Mivel magyarul még csak a 11,5. számnál jár a sorozat, én meg ebből öt és felet olvastam (már mondtam, van egy hibrid epizód, amikor Dragonero nem csak teret, hanem fantáziavilágot is jár: egy másik Bonelli-figurával Zagorral kalandozik), nem volt még érkezésem ráunni. Még négy magyarul megjelent kötetet nem olvastam, és idéntől úgy fest, évente egy-egy fog csak megjelenni. Vagyis lehet, hogy marad az édrdeklődés. Eddig csont nélkül maradt.
Talán azért, mert Ian, a Dragonero nem csupán hűdevérszomjas fantázialényekkel küzdöget, ahogyan azt a Halálos érintés eetében is szóvá tettem. S nem minden esetben egyértelmű az abszolút igazsága (A szarvas karmai közt; igen, a cím vaskos képzavar). S a figyelem fenntartására rátesz egy lapáttal a jól kitalált, megalkotott mellékszereplők garmadája is. Mint ebben az esetben a védnővér, Sheda.
Vagyis tud valmait ez a Bonelli, le a kalappal! Okosan, ügyesen használják fel a zsáner paneljait, és remekül keverik más dolgokkal. Gondolok például a sorozatban szereplő teknokratákra, a technika haszálóira. Ezért nem üt szemet, amikor ebben a kötetben mondjuk léghajók jelennek meg, sőt reflektorok a nagy falról. Mert a reflektor dizájnja, remek ötlet, archaikus: egy fa korménykerékkel forgatható. Hehehe. (Hogy mi világít benne és hogyan, ne firtassuk!)
Szóval jól van ez a sorozat, ahogyan van, jelentem, kérem alássan! 
GooBo, Hosszúvölgy, 2019, 288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158072588 · Fordította: Koszoru Péter
10/10
2023 januárjában, amikor a legutolsókat rúgja a hónap. Hétfő van. Itthon vagyok. Még mindig a tavalyi, kényszeráen kivett szabimat fogyasztom, de sajnos már nincsen több. Szerelmetesefeleségtársam mai s dolgozott, én meg a körülötte levő háziassszony szerepét töltöttem be, amikor éppen nem olvastam, írtam: kávét főztem, ebédet csináltam, ilyesmiket. Meg voltam Ofi barátomék üres lakásában a piac mellett, ifosztottam a postaládát, fotóztam a csekkeket, értesítettem a volt albérlőket, hogy nekik is jött cucc, meg visszamentem, mert a postás egy bankkártyát tévesen a „mi” postaládánkba dobott be.
S közben drukkoltam, hogy egy délutáni találkozóján édes párom összebólintson egy új megbízójával. Összebólintott. Mondtam már, hogy virtuális asszisztens (online titkárnő)? www.martassist.hu
Nincsen kedvem dolgozni. felkelni,elindulni, bejárni. Elveszi a kedvem, hogy a fizetésünk marhára elmaradt az áraktól. Elvileg most januára már emelik a bérünket, de nincs túl nagy reményem, hogy utoléri a munkaköröm átlagát. Csak jó lenne, mert szeretek itt dolgozni.
Ja, és most meg a Moonhead Prog Fest-en megismert,magyar Android zenekart hallgatom. Több mint pompás, összetett, izgalmas muzsika, fülelj csak bele! Itt teheted meg.
