Utazások Erondáron át
Írta: Stefano Vietti
Rajzolta: Giuseppe De Luca,
Marcellp Mangiantini, Gianluca Gugliotta
A sötétség kapuja
Írta: Stefano Vietti
Rajzolta: Manolo Morrone, Gianluca Pagliarani
Az úgy volt, ahogy máshogyan nem lehetett, és ahogyan már nem egyszer elmondtam. Bizony! A könyvtárban összefutottam pár Sergio Bonelli Editore képregénnyel.
Amelynek a képregényeit itthon hol ez, hol az a kiadó adta ki.
Volt a kezemben Morgan Lost (teljesen levett a lábamról), Dylan Dog (ez hol igen, hol nem) és Dampyr (minden mennyiségben), Zagor (a rajzok, hm, igen, de a történet nagyon nem). Nem sorolom tovább, ezek voltak a leglényegesebbek.
Az olaszok rendezték a soraikat, és manapság egyöntetűen a Frike Comics adja ki Magyarországon az összes Bonelli-képregényt.
Én meg az összes magyar nyelvű Dampyr és Morgan Lost birtokában nyeltem egy nagyot, vettem a bátorságot, és egy tiszteletteljes virtuális kalapemeléssel írtam nekik: ajánlottam magamat. Mármint, hogy a blogomat, kérem alássan!
Kaptam választ, visszajelzést az írásaimról, és ajánlatot egy pakkra, ha elfogadom. Olyan nagyon sokat nem vacilláltam. Némi emiles egyeztetés után a múlt pénteken elmentem érte, ne kelljen postázgatnia a kiadónak.
A kapott pakk része volt ez a Dragonero-kötet is. Amiről úgy nagyjából semmit sem tudtam. Immár tudok. Bár ne lenne kapható a többi része: maradna pénzem, és helyem a könyvespolcon!
Mindent elmondtam? Van kérdés? Nincs kérdés?
Ha jól számoltam a sorozat eredeti oldalán, eddig 152 füzet jelent meg. (Egek, ha magyarul kettesével jelenik meg, akkor is, hetvenhat kötet... Na, ezt olvassa csak el Szerelmetesfeleségtársam! Már félek!
– Gyönyörűm, nyugodj meg, kérlek! Egyfelől az eddigi tizenegy magyar nyelvű kötet négy év alatt jelent meg. Vagyis a kapacitás kábé évi négy kötettel bír el csak. Másfelől meg úgyis lesz könyvtárszobánk, bőven el fogunk férni! Hogyan? Hogyan fogunk elférni? Ja, hogy hogyan lesz könyvtárszobánk? Hogy máshogyan: nyerünk a lottón, KedvesM, meglásd!
Kicsoda, micsoda Dragonero?
A képregény-sorozat főhőse. Ian Aranill. Sárkányvadász. Különleges képességekkel. És különleges barátokkal: egy orkkal és egy elffel. A sárkányvadásznak különleges képességei is vannak.Bár ebben az esetben, ebben a kötetben ez annyira nem érvényesül, csak a weboldalról tudtam meg.
Vagyis fantasyvel van dolgunk a javából. Fantasyvel, amit, mint az tudvalevő, annyira nem szeretek. (Na, jó, Terry Pratchett az más tészta!) Nem is mondom, miért, mert nincsen kedvem vitatkozni. Nem szeretem a műfajt, és kész. Nem unszimpátiáról van szó, hanem közömbösségről.
Viszont a Bonelli-képregények tudnak valamit. Mert ha a Dampyrra gondolok, meg a Dylan Dogra, azok meg horrorok. Azt sem szeretem. Erre nem itt van a polcomon az összes Dampyr? De! És nem ám úgy itt termettek, hanem saját kicsi kezeimmel szereztem be őket, mindet, egytől-egyig.
Erre nem elég, hogy a horror, erre most már a fantasy is. Pedig tulajdonképpen egy kaptafa. Főleg ha a Dampyrra gondolok.
Van egy különleges képességekkel bíró főhős, vannak nem mindennapi barátai. S vannak itt-ott színre lépő nagyon gonoszok, akikért a főhős és a barátai útra kelnek, majd ezer veszélyen, megpróbáltatáson át csak legyőzik. Mert erről szól az életük.
A 11. kötet tartalma
Arról van szó, hogy ez a kötet eleve két olasz kötetnek felel meg. Ahogyan a bejegyzésem elején láthatod is. Ezen túl az van, hogy az első olasz kötet tartalma eleve három, egymástól független epizódot rejt magában. A második csak egyet. Lett is ebből némi kavarodás.
Az Utazások Erondáron át című rész (az olasz sorozatban a XXIV. fejezet), ahogy mondtam, három történetet tartalmaz. A címlap belső felén böcsületesen felsorolásra kerül mindhárom történet rajzolója. Majd amikor kezdetét veszi ez az eredetiben XXIV. fejezet, ott már csak egy rajzoló nevét látjuk. S az első történetnek nincsen címe. Annak, amelyik a kis elflányról és új ismerőséről, az elf fiatalemberről szól. Ők egy nimfával küzdenek. Nem hosszú a történetük, de számomra, aki ezen keresztül találkoztam első ízben ezzel a sorozattal, ezekkel az alakokkal, teljesen meggyőzött.
A következő történetnek már van címe: Briana története. Briana Ian ismerőse. Briana farkasa jön el Ianért, és elvezeti őt a szörny sötét, nedves várába, ahol Briana raboskodik. A szörny halszerű förtelem. Nedves történet.
A harmadik sztori címe Yahanna története. Yahanna Gmort az orkot hívja segítségül: a falujukból ellopták a szent kalapácsot, s ha két napon belül nem szerzi vissza, kivégzik a családját. Nekik kellett volna őrizniük a szent tárgyat. A lopás módja a koboldokra utal, akik a törpék alagútjait szokták használni. Yahanna sejti is, merre kell menniük. Csata a sziklába vésett alagutakban, termekben.
A sötétség kapuja egy történet. Iant, Gmort és a kis elflányt, Serát meglátogatja a sárkányvadász és az Ork régi ismerőse, Darya. Sera nem ismeri az egykori birodalmi futárt, így elmesélik neki az egykori közös kalandjukat. (Az olvasáskor nem tűnt fel a kalandos, izgalmas cselekmény miatt, de a kerettörténet, a kaland elmesélése nem lesz keretté. A történet nem tér vissza a kiinduló ponthoz, Ianék verandájára.) Egy távoli faluban, Rewartban különös halálesetek történtek. Ian és Gmor akkoriban csatlakoztak a fürkészekhez, és első küldetésük, hogy kiderítsék, mi történik Rewartban.
Az a baj, hogy új kedvenc született
Mondtam már, hogy nem szeretem a fantasyt? A Dragonero megszokott alakokkal operál, orkok, elfek, törpék, nimfák, varázslók, sárkányok. A szereplők természetesen egy képzeletbeli birodalomban élnek. Amik történnek velük, nos azok nem nagy durranások. Olyasféle kalandok, amelyek a fantasykben történni szoktak. Akad valaki nagyon gonosz, jobbára nem is emberi ábrázatban, akivel meg kell harcolni valamiért.
Az alapképlet jól ismert mind a Dampyrból, mind a Dylan Dogból. Csak éppen teljesen más környezetbe helyezve. Vagyis a sémában semmi meglepő nincsen, kellemesen ismerős. S mindig győz a jó. Erkölcsi, etikai kérdésekkel egyáltalán nem lacafacázunk, azzal nem terhel bennünket egyik Dragonero történet sem.
A baj, az, hogy ezzel együtt van benne valami nagyon kellemesen megkapó. Nem is tudom... Jók az alakok, a Bonelli-képregényektől megszokottan pazarok a rajzok, szokás szerint már vagy háromszor újralapoztam a kötetet. Részletgazdagok, energikusak, szépek, semmi sutaság, semmi esetlegesség. S felettébb szórakoztatók. Pedig fantasyk.
A csuda vigye el! Fogy a hely a polcokon, és tíz kötet hiányzik... Ráadásul, néztem, nagyjából mindegyik kapható.
Giovanni, köszönet a recenziós példányért! Új kedvencet adtál vele!
Frike Comics, Budapest, 2022, 194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891328 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes ·
9/10
2022 március legvége. Munkanap. Ma egész nap esett. Most is esik. Holnap is esni fog. De szeretek esőben, meleg szobában írni. A napi utolsó kávén már túl vagyok. Szerelmetesfeleségtársam még dolgozik. Nézem, ahogy ezt teszi, és tizenöt év után is olyan, de olyan jó nézni, látni őt! Lassan vacsorázni kellene. Meg még vagy négy értékelést megírni. De azt nem ma fogom.
S közben Asia szól. A progrock ász-zenészeinek slágerrock muzsikája. Most éppen a Gravitas című album. Jól esik.
